Matura arra is felhívta a figyelmet, hogy „harminc éve a nyugati sztárközgazdászok várják a kínai gazdaság összeomlását, de egyelőre ez nem következett be”. Az ingatlanpiaci buborék kapcsán elmondta, hogy a következő évtizedekben 300 millió ember fog a városokba vándorolni, amely nagyon komoly növekedési potenciál, így nem várható, hogy a közeljövőben bedőlne az ingatlanpiac. Matura szerint zseniális a kínai globális stratégia, amely a külső piacok leépítése mellett arra törekszik, hogy konvertibilissé tegye a valutáját. Nem biztos, hogy a jövőben Kína globális szereplő akar lenni, számára elég lehet saját térségének uralása – tette hozzá.
Kína külső megítélésében egyre inkább háttérbe szorul az emberi jogok, a kisebbségek helyzetének a fölvetése, ez az egész folyamat Közép-Európában is megfigyelhető – mutatott rá Szunomár Ágnes, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet tudományos munkatársa. Felhívta a figyelmet arra, hogy Lengyelországban vagy Bulgáriában is nagyon komoly kedvezményeket kapnak a kínai befektetők. Orosz szempontból nézve egyértelmű célkitűzés, hogy India és Kína legyen a legjelentősebb partnerük, de ez egyelőre csupán retorikai szinten érvényesül – tette hozzá.
Jakab Péter, a Külügyminisztérium Ázsiai és Csendes-óceáni Főosztályának főosztályvezetője arról beszélt, hogy a könyv egyik legnagyobb értéke, hogy az ázsiai nagyhatalmat közelebb hozza mindnyájunkhoz. Kína egy civilizáció, amely nemzetállami keretekben jelenik meg – tette hozzá. Felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg is több százmillióan beszélnek a mandarintól eltérő nyelvet, így az asszimiláció jelenleg is időszerű kérdés. Jakab szerint Európától eltérően Kínának sikerült az egységes országot létrehoznia az ázsiai kontinensen, de azt nem lehet megmondani, hogy ez előnyös-e az adott régiók szempontjából.
A magyar–kínai viszonyról a főosztályvezető elmondta, nem valami újdonságról van szó, mivel újra kell kötni a korábban háttérbe szorított kapcsolatot. Jakab szerint kézzelfogható az a gazdasági dinamizmus, amely az ázsiai térségre jellemző, amelyre építeni kell, de ennek kell hagyni egy kifutási időt, hogy valódi eredményeket lehessen realizálni. A keleti nyitás visszatérés a régebbi kapcsolatokhoz, mostanra a politikai keret megteremtődött, amire jó példák a magas szintű találkozások – tette hozzá. „Semmiképpen nem jelenti a keleti nyitás a kevesebb Európát, mivel az utóbbi kapcsolatokat nem lehet lecserélni már a gazdasági függőség miatt sem.”
