Hegyi-Karabahban véres és kemény háborút kockáztatnak

Tüzérséggel és drónokkal lőnek, a civil lakosság óvóhelyre vonult – helyzetjelentés a frontról.

Forrás: Twitter/Armenia

– Hogy milyen a helyzet? Ez a legnehezebb kérdés, mert senki sem tudja. Egy biztos: hogy itt vagyunk, és nem hagyjuk el a földünket! – nyilatkozta a Magyar Nemzet megkeresésére Sztyepanakertből Jana Avaneszjan. A nemzetközi jog alapján Azerbajdzsánhoz tartozó, de gyakorlatban örmények lakta, vitatott hovatartozású Arcah Köztársaságban (korábbi nevén Hegyi-Karabah) vasárnap óta ismét szólnak a fegyverek. Ki robbantotta be a Kaukázus puskaporos hordóját? Nem tudni, mert mindkét fél egymásra mutogat. Ahogy az eddigi veszteségekről sem lehet hiteles képet alkotni, a szemben állók lapzártánkig összesen néhány tucat halálesetet ismertek el, miközben kölcsönösen jelentős győzelmekről és civilek elleni támadásokról számoltak be, a világhálón közzétett felvételekkel alátámasztva sikereiket.

Ez például az örmény védelmi minisztérium videója azeri páncélozott járművek kilövéséről:

A török TRT felvételén pedig munkában az azerti tüzérség:

– Az azeriek vasárnap reggel óta tüzérséggel és drónokkal lövik a településeket, beleértve a fővárost. Időről időre halljuk a lövedékeket. A frontvonalon folyamatos a bombázás – írta le Sztyepanakertből a helyi fiatal lány, hogy mit tapasztaltak a háború kirobbanásából. Elmondása szerint a városban is háborús a helyzet: csak a legszükségesebb üzletek tartanak nyitva, a civil lakosság többsége óvóhelyekre menekült, a határ menti övezeteket kiürítették. – Az azeri támadás nem volt meglepetés, de az agresszió mértéke, ahogy településeket és civileket támadnak, már szokatlan – folytatta. Az általános hangulatról szólva még hozzátette, az emberek eltökéltek, hogy harcolnak a függetlenségükért.

– Nem hinném, hogy bármelyik félnek érdekében állna a konfliktus kiszélesítése. Az örményeknek kedvező a jelenlegi status quo, az azeriek pedig, ha ezt komolyan gondolnák, egy rendkívül kemény és véres háborút kellene megvívniuk.

Ugyan Azerbajdzsán népességében és gazdaságában is fölülmúlja Örményországot, a katonai erőviszonyok mégis meglehetősen kiegyenlítettek, ahogy a mostani összecsapások is mutatják

– értékelte lapunknak a háború elfajulásának lehetőségeit Gyene Pál.

A Budapesti Gazdasági Egyetem docense emlékeztetett rá, hogy a Hegyi-Karabahért folytatott háborút 1994-ben csak egy fegyverszüneti egyezmény, nem pedig békemegállapodás zárta le, és azóta is folyamatosak a szórványos összecsapások.

Ki segíthet lecsillapítani a kedélyeket? A szakértő felidézte, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) az úgynevezett minszki csoport segítségével, orosz és francia elnökléssel próbálta eddig asztalhoz ültetni az azerieket és az örményeket – kevés eredménnyel. Hozzátette, újabban Irán is próbált közvetítőként fellépni, az Egyesült Államok számára viszont a Kaukázus térsége nem számít prioritásnak, így a konfliktus rendezésébe sem folytak bele.

– Törökország egyértelműen a testvéri Azerbajdzsán mögött áll, míg Oroszország az örményeknek nyújtott segítséget. Örményország tagja a gyakran csak „ellen-NATO-ként” emlegetett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének is. Ennek lényege, hogy ha Örményországot támadás éri, akkor az oroszoknak a szövetségesük segítségére kell sietni. Gyumrinál elég jelentős orosz katonai bázis is működik, több mint négyezer katonával – latolgatta a regionális hatalmak szerepét a szakértő. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy Moszkva szerepe nem egyértelmű, hiszen Azerbajdzsánnak is az oroszok az egyik legnagyobb fegyverszállítói.

– Ez a klasszikus „oszd meg és uralkodj” diplomácia

– magyarázta.

Gyene Pál úgy vélte, félrevezető lenne vallásháborúként beállítani a keresztény Örményország és a muszlim Azerbajdzsán konfliktusát, sokkal inkább etnikai feszültségről van szó.

– A keresztény Grúzia például inkább az azeriakkal szimpatizál, míg a síita muszlim Irán az örményekkel – mutatott rá.