Arra a felvetésre, hogy egyebek között a bankokat és az energiaszolgáltatókat illetően vannak panaszok a megbízhatóság iránti bizalom csökkenésére, azt mondta: „úgy tűnik, ezekben a szektorokban Magyarországon a verseny nem volt – hogy is fejezzem ki magam udvariasan – tökéletes”. A közműszolgáltatók a helyi ellátásban gyakran monopolhelyzetben vannak, ami máshol, például Berlinben vagy Hamburgban is gond. Magyarországon viszont sokkal súlyosabb volt a helyzet, mert az energiaárak a fizetésekhez mérve a legmagasabbak között voltak Európában. Ezért az árakat szabályozni kellett, ami „liberális szempontból nem szép, de meg kellett tenni” – mondta Martonyi János. Hozzátette, hogy a „tömérdek nyereséget felhalmozó” bankoknak viselniük kellett a válság terheit. A szektorra kivetett adókat hevesen bírálták, „de befizették, és a bankok működnek” – fejtette ki.
Arra a felvetésre, hogy a közműdíjcsökkentés választási osztogatásnak tűnik, azt mondta, hogy az árak csökkentése jóval a kampány előtt kezdődött. Ugyanakkor „nem látom okát annak, egy kormány vagy egy párt miért nem használhatja ezt érvként a választási kampányban” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy jelez-e egy új, keleti irányultságot a paksi megállapodás és a Déli Áramlat földgázvezetékkel kapcsolatban Oroszországgal folytatott együttműködés, Martonyi János elmondta, hogy a budapesti vezetés a Nabucco-projektet támogatta, de az elhalt, a Déli Áramlatra vonatkozó megállapodást pedig az előző kormánytól örökölte.
A paksi atomerőmű bővítése jelentősen csökkenti a függőséget az orosz gáztól – tette hozzá a külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalások még nem értek véget, de már látható, hogy „a piacon soha nem tudtuk volna ilyen feltételekkel finanszírozni” a fejlesztést. A megállapodás mindkét félnek jó, és csak törvényhozási jóváhagyással válhat érvényessé – tette hozzá.
Szerbia uniós csatlakozási tárgyalásának januári elindulásával kapcsolatban kiemelte, hogy Magyarország „oroszlánként harcolt” Szerbia tagjelölti státuszáért, éppen úgy, mint Horvátország csatlakozásáért, hiszen az EU déli irányú bővítése, beleértve Törökország felvételét is, a magyar „regionális politika egyik sarokköve”.
