Terítéken Koszovó jövője

Videókonferencián, Emmanuel Macron és Angela Merkel, valamint uniós illetékesek közvetítésével egyeztetnek ma a szerb és a koszovói vezetők a függetlenségét egyoldalúan kikiáltó egykori szerbiai tartomány jövőjéről. Tavaly hasonló találkozóra került sor Berlinben, előrelépés azonban nem történt.

Emmanuel Macron és Aleksandar Vučić. Újabb esélyt adnak Fotó: Djordje Kojadinovic Forrás: Reuters

Angela Merkel a minap, az EU soros elnökségét betöltő Németország kancellárjaként elmondott beszédében kiemelten szólt az EU külpolitikai súlyának növeléséről, a megoldásra váró kérdések között pedig előkelő helyen áll a koszovói konfliktus. A NATO segítségével Szerbiából 1999-ben kivált, majd 2008-ban magát függetlenné nyilvánító Koszovót Belgrád azóta sem ismeri el, sőt aktívan fellép annak érdekében, hogy azok az országok is vonják vissza az elismerésüket, amelyek már kinyilvánították azt. Van azonban egy megoldás, amelyet Aleksandar Vučić szerb elnök évek óta szorgalmaz, és amelyre 2018-tól Hashim Thaçi koszovói államfő is hajlik – ez pedig a területcsere. Az EU is lehetséges megoldásnak tartja ezt, de megosztott a kérdésben. Azok az EU-tagállamok nem hívei, amelyek maguk is szeparatista törekvésekkel küzdenek. Ezért Belgrád és Pristina is inkább az Egyesült Államokra számított pártatlan közvetítőként.

Washington komoly előkészületeket tett: a legfontosabb ezek közül a területcserét – a koszovói polgárok túlnyomó többségéhez hasonlóan – ellenző Albin Kurti kormányfő megbuktatása és a nála kezesebbnek bizonyuló Avdullah Hoti hatalomra juttatása, mégpedig választások nélkül. A washingtoni találkozót azonban a koszovói háborús bűnöket vizsgáló hágai bíróság a Thaçi elleni vádirattal meghiúsította. Ebben szerepet játszhatott az EU féltékenysége is arra, hogy Washington rendet akar tenni egy európai kérdésben. Emellett a másik fő ok lehetett, hogy Emmanuel Macron francia elnök összehívta a mai egyeztetést.

Emmanuel Macron és Aleksandar Vučić. Újabb esélyt adnak
Fotó: Reuters

Az EU elképzelése a rendezésről nem tér el lényegesen az Egyesült Államokétól: elvárják, hogy Szerbia ismerje el szakadár tartományának függetlenségét, s egyaránt kínálnak valamit cserébe, amit viszont – legalábbis ami a brüsszeli ajánlatot, az uniós tagságot illeti – Szerbia kevesell. Washington pedig „mini schengeni zónát” és különleges gazdasági övezetet emlegetett. Távolabbi célként azonban napirenden van a területcsere, amelyről a színfalak mögött folytak is tárgyalások, térképek is készültek róla. Ezek szerint három, túlnyomórészt szerbek lakta észak-koszovói járás Szerbiához kerülne, cserébe a dél-szerbiai Preševo-völgy három, főleg albánok lakta járása pedig Koszovóhoz – noha Preševo városa és az azt Belgráddal, illetve Észak-Macedóniával összekötő vasútvonal nélkül. Ez utóbbi – ahogy Kurti fogalmazott – a kínaiaké.

Kínai cég végzi ugyanis a vonal korszerűsítését, amely minden valószínűség szerint görög kikötők felé halad tovább. Ha Macron ezt felkínálja lehetőségként, és Hoti bele is megy ebbe, annak ára lesz. Albán részről nagyobb Albániát követelhetnek, amit Edi Rama albán kormányfő meg is ígért a nemzettársainak. A kínai vasút hátrányos lehet az európai iparnak és kereskedelemnek, ezáltal az EU szembe is megy a saját törekvéseivel, de a területcsere más komoly kockázatokat is rejt. Belgrád az egyetlen, amely mindenképpen nyerő helyzetben van. A mostani szerbiai tüntetések – amelyeken több transzparensen szerepelt a Koszovó a miénk! felirat – jelzik, hogy kedvezőtlen megoldás esetén Vučić bukására és szerbiai destabilizációra lehet számítani, amit az EU nem akarhat. Ha a rendezés végső lehetőségeként az ENSZ marad, akkor pedig Belgrád számíthat Moszkva és Peking vétójára egy számára kedvezőtlen döntés esetén.