A liberális Die Zeit honlapján Katarina Barley, az Európai Parlament alelnökének vendégkommentárja jelent meg, aki szerint az idő az EU oldalán áll. A blokád várható volt, a nagyköveti szinten adott nem után a videós csúcs sem hozott eredményt. Orbán Viktor úgy tűnik, ismét túszul ejtette az uniót. Hozzáállása leleplező: inkább visszatartja saját népétől a sürgősen szükséges koronasegítséget, mint hogy elfogadja, hogy az EU a jövőben az alapértékek betartásához akarja kötni a pénzeket. Barley szerint most bosszulja meg magát, hogy az Európai Néppárt ilyen sokáig tűrte Orbánt a sorai között, és tűri továbbra is. Orbán konzekvens alulbecsülése konzervatív oldalról megengedi neki, hogy évek óta az orránál fogva vezesse az EU-t. Mostanra az is világossá vált, hogy ez a fajta viselkedés ragályos, ha nem fékezik meg időben. Egyre több kormánynak tetszik meg az „illiberális demokrácia”. Fújni a jogállamiságra, de közben jóllakni az uniós pénzekből – eddig egy sikeres modell. Egyesek azt követelik, hogy a helyreállítási alapról államok közti szerződés szülessen, amiből a két ország kimaradna, Orbán zsarolási potenciálja pedig eltűnne, és a végén üres kézzel állna. Barley szerint azonban ez az egyik legrosszabb kiút, aminek egyik oka a lengyel és magyar népesség, hiszen nem szabad az embereket kormányaik hibáiért büntetni. Barley cikkével ellentmond az újság egyik szerzője, Alan Posener cikkének, aki az „euróimperializmus” ellen figyelmeztetett. Barley szerint ugyanis itt nem imperializmusról van szó, hiszen az EU-csatlakozással minden tagország kötelességet vállalt az EU értékei felé. Senki nem akar rákényszeríteni semmit a varsói és budapesti kormányokra. Sokkal inkább ők azok, akik le akarják nyomni azt, ami konszenzus mindenki más között – és ezzel az EU alapját akarják aláásni. Most a kormányfőkön, elsősorban Angela Merkelen áll, hogy ledolgozzák a nyáron elmulasztottakat. Azonban: a kormányfőknek egyértelműsíteniük kell Orbán előtt, hogy nem lesz változás a mechanizmus jogi szövegében. Azt is figyelembe kell venni, mennyire erősen támogatja az EU ezt a két országot. Ezen gazdasági tények ellenére Orbán mégis időre játszik. Abban bízik, hogy azok az országok, amelyeknek ugyanolyan sürgős a pénz, a végén meghajolnak és az ő oldalára állnak. A zsarolás már régóta része repertoárjának – és eddig működött is. Azt is fontos tudni, hogy a jogállamisági mechanizmushoz nem kell egyhangúság, tehát a Tanács erről gyorsan dönthet. Vagyis még ha Orbán továbbra is blokkolja a költségvetést, az új szabályok alkalmazhatók lennének egy vészhelyzeti költségvetés esetén is. Az Európai Bizottságnál ezt követően már csak a szükséges politikai akarat kell ahhoz, hogy konzekvensen használja az új eszközt. Első lépésként szankcionálhatná az Európai Bíróság által megállapított szerződésszegéseket, ami egyértelmű következmény lenne, és elvenné a zsarolási potenciált Orbántól és Morawieckitől. Főleg Magyarországon, ahol az Orbán-klán korrupciója széles körben ismert, ez a népesség számára is egyértelmű jele lenne annak, hogy az EU mostantól nem tűri el ezeket a körülményeket.