Moszkva jelezte, hogy nem fog beavatkozni

Kirgizisztánban az október 4-i, visszaélésekkel tarkított parlamenti választások után a tüntetők megrohamozták a parlament épületét. A választási eredményeket érvénytelenítették, egy héttel később az államfő, Szooronbaj Dzsejenbekov benyújtotta lemondását. Január 10-én előre hozott elnökválasztásra kerül sor, amelyet alkotmánymódosítás és új parlamenti választások követnek majd. Három hónappal a politikai fordulat után Dina Maszlovával, az egyik legolvasottabb kirgiz hírportál, a Kaktus Media alapítójával és főszerkesztőjével beszélgettünk. Maszlova a tíz évvel ezelőtti kirgiz forradalmat is átélte: újságíróként a kormány épületében tartózkodott, amikor fegyveres konfliktus bontakozott ki.

Biskek, 2020. október 9. Szadir Zsaparov ellenzéki vezető és Almazbek Atambajev volt kirgiz elnök támogatói tüntetnek az Ala-Too téren Biskekben 2020. október 9-én. Az előző vasárnapi parlamenti választások eredménye elleni tömeges tüntetések miatt Szooronbaj Dzsejenbekov elnök rendkívüli állapotot vezetett be Biskekben október 21-ig. MTI/EPA/Igor Kovalenko Fotó: Igor Kovalenko

– Hogyan értékeli az októberi eseményeket: forradalom történt vagy valami egészen más?

– Valóban megérett az idő a változásra: a lakosság jelentős része elégedetlen volt az elnökkel, Szooronbaj Dzsejenbekovval, a kormánypártokkal és a parlamenti választások menetével is. A lezajlott választásokon rengeteg csalás történt, és ez egy természetes reakció volt a lakosság részéről, amikor főleg városi fiatalok és a középosztály tagjai vonultak ki az utcára tüntetni. Ezt nem vezérelte, irányította senki, és nem is volt egy egységes, homogén tömeg. Voltak köztük radikálisabb elemek is. A délelőtt indult tüntetések magja – az említett középosztály és a fiatalok – estére már hazamentek. Ekkor már úgy tűnt, hogy a tüntetéseket más politikai erők használják ki – azok, akiket a politikai fordulat után most a hatalomban látjuk. Így aznap estétől a tüntetések képe már egészen más lett, mint ahogyan indult. Szerintem ez az egész nem nevezhető ellenforradalomnak – inkább arról van szó, hogy a helyzetet bizonyos erők a maguk előnyére használták ki.

– Tehát összességében nem látja pozitív fényben az októberi politikai fordulatot?

– Én sem voltam elégedett a korábbi hatalommal: szerintem Szooronbaj Dzsejenbekov gyenge elnök volt, a rendszer korrupt, a rokonság különböző hatalmi pozíciókba került, az életszínvonal nem nőtt, nem voltak se jelentős befektetések, se gazdasági fejlődés. Ami ugyanakkor helyette lett, arra nem tudnám azt mondani, hogy javult a helyzet, és kedvezőbb politikai környezet jött volna létre. Nincsenek új arcok – ugyanazok irányítják most az országot, akik már évtizedek óta a politikában vannak.

– Ugyanakkor nagyon hamar érvényesült a tüntetők akarata: a választási eredményeket érvénytelenítették, az elnök lemondott.

– Ez elsősorban a hatalom és az állami intézmények gyengeségét mutatja. Egyik rendvédelmi szerv sem kelt a hatalom vagy az elnök védelmére. A két korábbi, a 2006-os és a 2010-es forradalom szolgáltatott precedenst: azok, akik annak idején védték az állami intézményeket és a stratégiai létesítményeket, szinte mind a vádlottak padján kötöttek ki. Most nem követték el ezt a hibát, inkább félreálltak. Egy másik fontos tényező, hogy általában a politikusaink Oroszország támogatását keresik. Most nagyon jól látszott, hogy megvolt a jelzés Moszkva felől, hogy nem fognak beavatkozni. A fordulatnak semmilyen geopolitikai vetülete nem volt.

– Az új kirgiz kormányfő, Szadir Zsaparov több éven keresztül börtönben ült, most pedig hirtelen a hatalmi rendszer élén találja magát. Januárban az elnöki pozícióért is indul az előre hozott választásokon. Hogyan történt mindez?

– Tény, hogy az előző államfő, Almazbek Atambajev elnöksége alatt, 2017-ben igencsak igazságtalanul, jogsértésekkel teli bírósági eljárás végén ítélték el. Ugyanakkor amolyan híres disszidensnek sem lehet nevezni – börtönbüntetése három éve alatt a legtöbb ember bőven elfelejtette, hogy ő létezik. Ez nem egy helyi Nelson Mandela sikertörténete. Az világosan látszik, hogy Zsaparovnak jelentős külső támogatása volt: bizonyos politikusok körében és olyan emberek részéről, akiknek sok pénzük van. Zsaparovnak az egyik régióban van támogatása, de országosan kevésbé volt népszerű. Különböző verziók láttak napvilágot – többek között, hogy a befolyásos Mitroimov-klán vagy hogy a 2010-es forradalom után elszökött és azóta Minszkben élő korábbi elnök, Kurmanbek Bakijev áll mögötte. Úgy tűnik, hogy különböző politikai csoportok szemében ő elfogadható közös nevező volt.

– Beszélhetünk-e most teljes hatalomváltásról Kirgizisztánban?

– Ezek nem egészen új, inkább régi-új erők. A kulcsfontosságú szereplők 2013 előtt is fontos pozíciókat töltöttek be. Atambajev elnöksége előtt háttérbe szorultak vagy be is börtönözték őket, és most tértek vissza. Szó sincs például arról, hogy a most lemondott elnök, Szooronbaj Dzsejenbekov ellenfelei lennének. Az ellenzék valóban ott volt az októberi tüntetéseken, és Dzsejenbekov és a parlamentbe jutott kormánypártok ellen tüntettek, csak végül nem ők kerültek hatalomra. Néhányukat meghívták a hatalomba, hogy legyen meg a látszata a fordulatnak, de összességében ez a hatalomváltás másról szólt.