„Emberi években számolva az Európai Unió lassanként aggastyánkorba ér” – írja a Mathias Corvinus Collegium (MCC) oldalán megjelent cikkében Boris Kálnoky. Az MCC Média Iskolájának vezetője szerint így itt az idő feltenni a kérdést:
„Ha teljesen elölről kellene kezdenünk, hogy a mai problémákat megoldjuk, hogyan csinálnánk?”
Boris Kálnoky
Fotó: Youtube
„Hogyan lehet megakadályozni, hogy a németek, akik hajlamosak világháborúkat előidézni, ne ragadjanak újra mindent előbb vagy utóbb magukhoz?” – idézte fel először is az Európai Unió – és elődjének – életre hívásának gondolatát. „Egy Európa, ahol minden ország szabadon kereskedik egymással, az egy háború nélküli Európa” – fogalmazta meg a választ.
Csakhogy mint arra Boris Kálnoky is emlékeztet, ma már más világban élünk, a háború az uniós tagállamok között elképzelhetetlenné vált.
Úgy véli, ezt leginkább Emmanuel Macron francia elnök szavain lehet lemérni, aki újabban azt követeli, hogy Európának nagyhatalommá kell válnia ahhoz, hogy hanyatlását megakadályozza. Ezt a jelszót szajkózzák Brüsszelből is: elmélyült integráció, többségi döntések a vétójog helyett, közös hadsereg, megszigorított jogállamisági követelmények azoknak a tagországoknak a megfegyelmezésére, amelyek kitáncolnak a sorból.
„Nagyhatalommá válni, közben pont annak az ellentéte, amiért az EU-t alapították” – emlékeztetett Boris Kálnoky, rámutatva, hogy ez valójában csak az európai nagyhatalmak, Németország és Franciaország vágya. Az a céljuk, hogy az EU-t támogatóként használják saját befolyásuk megőrzésére a világban.
„Ennek elérésére a kis tagországokat valahogy meg kell győzniük, vagy kényszeríteniük kell őket”
– magyarázta a szakember. „Csakhogy – mint folytatta – az ilyen EU-nagyhatalmi tervek nem reálisak. Többségi szavazások ide vagy oda, a közös EU-politika lényegében szóbuborékokból áll.
Akkor mi lehet ebben az unió új feladata? Leginkább az, amit a legjobban tud: a gazdasági együttműködés” – adta meg a választ.
A szerző ostorozta az EU kül- és biztonságpolitikájának főképviselőjének üres címét, az évente kétmilliárd euróba kerülő Európai Parlamentet, és felrója a kohéziós pénzek rossz felhasználását.
„Ha egy kormány – mint Magyarországon – a kohéziós pénzeket kiváltképpen hazai pályázóknak juttatja, hogy a pénz az országban maradjon, akkor ezt hamar »korrupcióként« értékelik. Hagyjuk ezt egyszerűen abba” – követelte.
„Az EU mint az európai demokráciák közös belső piaca jó dolog. Kár lenne, ha elrontanánk ezt a sikert az olyan dolgok miatt folytatott vitákkal, mint a genderpolitika, a bevándorlás és Izraelhez és Palesztinához való hozzáállásunk” – zárta gondolatait Boris Kálnoky.
