Viccnek szántak egy kiírást egy étteremnél, sokan azonban inkább felháborodtak rajta, ahelyett, hogy egy jót nevettek volna. A felirat a következő volt: „Ha egy férfi azonosíthatja magát nőként, akkor vajon egy bár is azonosíthatja magát élelmiszerüzletként?”
A Salisbury-ben található Market Street Inn étterem tulajdonosa most alig bír bocsánatot kérni az LMBTQ-közösségtől. A felirat viszont nem hozzá köthető, hanem az egyik alkalmazotthoz, akit azóta ki is rúgtak a munkahelyéről. A tulaj, Rob Mulford nagyon sajnálja, hogy egy ennyire érzéketlen és lealacsonyító írás került ki a táblára, és biztosított róla, hogy többet nem fog ilyen történni.
Mulford pedig a bocsánatkérésnél jóval messzebb ment, arról is beszélt ugyanis, hogy az incidensből való felépülés egy hosszú tanulási folyamat lesz. Sőt hozzátette, hogy már felvette a kapcsolatot a Salisbury PFLAG nevű szervezettel (Parents, Families and Friends of Lesbians and Gays), hogy ők segítsék abban, hogy tanuljon a mostani hibából.
A szervezet pedig a hírek szerint felajánlotta, hogy érzékenyítő tréninget tart majd az étteremben az LMBTQ-közösségről, különös tekintettel a transznemű és nem bináris emberekre.
Sok francia egyetemista sem fiúnak, sem lánynak nem tartja magát
Igen, tudjuk, „melegnek és transzneműnek csak születni lehet”, valahogy mégis negyvennégyszeresére nőtt a genderqueer franciák száma két évtized alatt. És ők csak egy betűt képviselnek az LMBTQ-betűszóból.
Az 1980-as években még nem volt egyértelmű, hogy mi okozhatja a szexuális eredetű rendellenességeket. Örökölt vagy tanult tulajdonságokról van szó? És ha az utóbbi az igaz, akkor visszafordítható-e a folyamat, vagy gyógyítható-e az állapot?
A fent felvázolt két kérdésre a mai napig nincs perdöntő bizonyíték, az viszont biztos, hogy napjainkra már a ’90-es évek általános nézeteit vallani kirívó homofóbiának számít, miután az elmúlt tíz évben a baloldal – felvértezve Hollywooddal és a techóriásokkal – sikeres kampányt folytatott a homoszexualitás terjesztésére.
