A Taal tűzhányó legtragikusabb eseményei az 1749-es, az 1754-es és az 1911-es robbanásos kitörések, amelyeknek több ezer halálos áldozata volt. Ha most következne be hasonló erejű kitörés, nem ezrek esnének áldozatul. Napjainkban több mint 25 millióan élnek a vulkán hatvan kilométeres körzetében, akik potenciálisan érintettek lehetnek egy nagyobb kitörésben.
A vulkánra jellemző, hogy a hosszú szunnyadási időszakok utáni kitörések huzamosabb ideig tartottak. Az 1749-es három hónapon keresztül zajlott, az akkori robbanásos kitörést a felnyomuló forró magma és a hideg víz keveredése okozta. Öt évvel később aktivizálódott a vulkán működése, ami szintén több hónapon keresztül tartott. A szerzetesek leírásai szerint – olvasható a Tűzhányó.blogspot.com-on – a vulkáni működés hol gyengült, hol hirtelen felerősödött, a novemberi kitörés szökőárat indított el. 1754. november végén, december elején ismétlődő nagy robbanásos kitörésekkel, szökőárral fejeződött be a május közepén kezdődött eseménysorozat. A vulkáni hamu vastagsága hat kilométer távolságban meghaladta az egy métert, és hamuréteg borította a fővárost, Manilát. Számos település pusztult el, és csak évekkel később épült újjá. 1911. január 28-án ismét hatalmas robajjal zúdult ki a vulkáni hamu a kürtőből, és folyamatosan villámlások cikáztak benne.
A következő napokban megismétlődtek a heves robbanásos kitörések – a jelenség hangját a hatvan kilométerre fekvő Manilában is hallották, a lökéshullámokat több mint tíz kilométer távolságban is érezték. Több mint 1300 áldozata volt a kitörésnek, volt olyan település (Guillot, mai nevén Laurel), ahol a lakosok a vulkáni gázoktól fulladtak meg. A tó nyugati partvidékén szökőárak romboltak le településeket. A kitörés alaposan megváltoztatta a vulkán felépítését: a korábbi három különálló tóból egyetlen krátertó lett. A vulkán ezután 54 évig szunnyadt és 1965-ben ébredt fel. Az akkori kitörés mindent elpusztított öt kilométeres körzetben, mintegy kétszáz ember vesztette életét. Az utolsó kitörés 1977-ben volt, ami csak kisebb robbanásos esemény volt. A tűzhányó azóta szunnyadt, bár az időszakos földrengések jelezték, hogy a vulkán alatt friss magma nyomul fel, készülve egy újabb kitörésre. Ez 43 év szünet után január 12-én következett be. A cikket jegyző Harangi Szabolcs akadémikus szerint a múlt eseményei arra figyelmeztetnek, hogy a legrosszabbra is fel kell készülni. Ráadásul a népsűrűség rendkívül megnőtt, és most már százezrek vannak közvetlenül veszélyeztetve, és több millió embert érinthet egy nagyobb kitörés.
A műszerek azt jelzik, továbbra is magma nyomul a felszín felé
Fotó: Reuters
– Az elmúlt napokban egyre csökkent a Taal vulkáni tevékenysége, nem voltak újabb robbanásos kitörések. Ennyi volt? Vagy mégsem? A szakemberek szerint a vulkántól délre helyenként több mint 30 centimétert emelkedett a felszín, és naponta számos földrengés pattan ki, köztük viszonylag erősek is. A kén-dioxid-kiáramlás naponta 3-5 ezer tonna. Ezek mind azt jelzik, hogy magma nyomul fel a tűzhányó alatt. A látszólagos nyugalom nem egyenlő a valóságos nyugalommal. Olykor vihar előtti csendet is jelenthet – tájékoztatott Harangi Szabolcs, az MTA–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője. Hosszú szunnyadási időszak után a Taal kitöréseit nem egyetlen rövid életű kitörés jellemezte. Az első után általában jött a következő néhány nap, hét, hónap múlva. A korábbi vulkánkitörések képződményeinek gondos elemzése segíthet ebben, de még sok a teendő. Le kell néznünk a vulkán alá, össze kell vetni a kőzetek történetét az érkező jelekkel, és ez óriási munka.
Az újabb aktivitás időpontja, erőssége megjósolhatatlan.
