Egy asztalhoz ült múlt szombaton a budapesti közlekedésirányítás (BKK), a bringás szakmai szervezet (Magyar Kerékpárosklub), a 11. kerületi építésügy és a Critical Mass egy-egy vezetője, és túl a konstruktív párbeszéden fontos bejelentések is elhangzottak, de nem lövöm le mindet előre, kérdés-válasz formában jöjjenek a megszületett gondolatok.
– Egy éve volt az utolsó Critical Mass, győzött-e a biciklis forradalom?
Kürti Gábor (CM): – Csak átmenetileg fújtuk le ezt. Amit ezzel az eszközzel el lehetett érni, azt most már elértük. Ezen túl azonban lesz egy évenkénti úgymond „ünnepség”. Ha demonstrálni kell, azt is fogunk, de nem akkor kell, amikor „történnek a dolgok”. Egyébként is, ha a Városháza ablakából a politikus kinéz, látja, hogy napi 4-5 ezer biciklista elhalad ott.
– Mi a legfontosabb kerékpáros fejlesztés?
László János (MKK): – A közbringarendszer, de együtt az úthálózat kerékpárosbaráttá fejlesztésével.
– Apropó, mikor lesz a Bubi, de tényleg?
Somodi László (BKK): – Szoftveres munkák folynak most, aztán május végén kezdődhet a kéthetes tesztelés ötszáz önkéntessel. Nagyon szomorú lennék, ha csak június közepére állhatna üzembe a rendszer. Amivel a legvégén foglalkozunk, az az egyes biciklik pozícióküldési sűrűsége, illetve az akkumulátor merülése.
– Nem sok az a 18 ezer forint, amibe évente egy felhasználónak kerül a rendszer?
Somodi László: – Évente százmillió forintot belead a Mol névadóként, és csak kis részét adják hozzá a biciklizők.
Kürti Gábor: – A Bubi egyébként kapudrog, arról szól, hogy kerékpárral járjunk Budapesten.
– Apró szakaszokban készülnek bicikliutak. Miért?
Takács Viktor (11. kerületi főépítész): – Sok kis eseti szakmai vita van. Tudni kell azt is, hogy a fő közlekedési utak fővárosi, a kisebbek kerületi tulajdonban vannak. Vannak nézeteltérések, de ezeket szakemberi szinten megoldjuk. Jelenthetem, az Etele út villamosos felújítását már úgy végzik, hogy bicikliút lesz rajta.
László János: – Így van, ne kerékpáros-létesítmények készüljenek, hanem közlekedési létesítmények, integrálva a biciklizést. Kaposvár ilyen szempontból mintaváros, a csomópontok, az utak kerékpárosbarát módon vannak kialakítva. Sokszor az is gond, hogy a forgalmat gépjárműszámban mérik, és nem személyben.
– A főváros ambiciózus programmal indult 2010-ben. Mi a mérleg?
Kürti Gábor: – Ott voltam, amikor Tarlós István meghirdette a programját, elég haladó volt, főleg a VEKE és Vitézy Dávid munkájának köszönhetően. Ma már ez úgy néz ki, hogy éppen Tarlós István nem enged egy tök jó programot megvalósítani a Vitézy vezette, eléggé modern BKK-nak.
– Sokan háborúnak látják, ami az utakon van.
Somodi László: – Én nem háborúzom. A kerékpározás elfogadott lett, súrlódások ott vannak, ahol kisebb a keresztmetszet és nagy a forgalom, tehát a belvárost érintő helyekkel kapcsolatban kell egyeztetni. Sokszor lehet, hogy magát a döntéshozót nem zavarná egy adott helyen a bicikliút, de a választóiról azt feltételezi, hogy őket igen, és emiatt nem történik semmi.
Kürti Gábor, László János: – Koppenhágában az van, hogy kétévente ugyanazokat a kérdéseket felteszik egy nagy kutatáson belül, így a városon belüli mobilitást és más változásokat is jól tudnak mérni. Kellene nálunk is egy egységes módszertan, de az már most is egyértelmű, hogy Budapest bringára ült, és ez a közlekedés legnagyobb változása. És nem azt kellene tudni, hány biciklis van, hanem hogy a közlekedőknek ez mindenkor hány százaléka.
– Az Etele úti fejlesztésen kívül van egyéb jó hír is?
Somodi László: – A Bartók Béla úton is változásokat készítünk elő, a tervek szerint egy forgalmi sáv lesz, egy kerékpársáv, a buszokat pedig a sínre lehet tenni, a metró után már nincs is annyi. Picit több parkolóhely is lesz így, és szélesebb lesz a járda. De mindenek előtt ezt megnyugtatóan ki kell számolni, és egységben kezelni a Móricz Zsigmond körtérrel, a Petőfi híddal és a Szent Gellért térrel.
Takács Viktor: – És be kell kötni a hálózatba azokat a jó helyeket, mint amilyen a Kopaszi-gát is.
László János: – Legyen büszke Budapest, tűzze a zászlajára, hogy fejlődik a biciklizés! Ítéljenek meg minket ez alapján!
– Nagykörúti biciklisáv: mi a helyzet? Sokan tekernek, mégsem látszik semmi esély.
Kürti Gábor: – Kell annyi biciklis, hogy ki lehessen követelni az infrastruktúrát. [A KüllőnÉlő részletesen foglalkozott a nagykörúti biciklisáv lehetőségével – a szerk.]
– Lánchíd?
László János: – Most egy olyan terv van az asztalon, hogy a járdát szélesítik. De most is mondom: a Lánchidat sem önállóan kell nézni, hanem a Dunán keresztüli közlekedést, a hidakat együtt. Van egy felvetés, miszerint a Lánchidat át lehetne adni a gyalogosoknak, kerékpárosoknak, csak meg kell nézni a valós forgalmi adatokat. Lehet, hogy dugó lenne, de a dugó is „pedagógiai eszköz” arra, hogy az emberek átgondolják, mivel, illetve merre mennek.
Takács Viktor: – Csatlakoznék, „globálisan” kell kezelni. A Kecskeméti utca lezárását teljesen megszokták a belvárosi autózók, de ehhez sok forgalomtechnikai változtatás kellett. És a belváros további tehermentesítéséhez új hidat kellene építeni délen.
– Mi a helyzet a kerékpárutak karbantartásával?
Somodi László: – A főút a fővárosé, a mellékút a kerületé, a kerékpárút a BKK-é, a belógó növényekért pedig a Főkert felel. Lépésenként tudunk haladni ebben is, de meg kell nézni, a most készülő bicikliutakon már oldallefolyós csatornafedlapok vannak. [A használhatatlan utakkal kapcsolatban a Járókelő.hu honlapon lehet bejelentést tenni – a szerk.]
– Mikor mennek le a járdáról a kerékpárosok?
Somodi László: – Haladtunk először a semmiből a valamibe. Mindenhonnan le lesz véve a kerékpárút, így budai rakpartról is, ha készen lesz a Lánchíd utca.
László János: – Ha korábban úgy is tűnhetett, hogy a konfliktus a kerékpárosok és az autósok között volt, ma arról tudok beszámolni, hogy a gyalogosok naponta követelik, ki tudjanak lépni a kapun veszélyérzet nélkül.
– Ha lenne egymilliárd forint, amit el lehetne költeni infrastruktúrára vagy kommunikációra, mit választana?
Kürti Gábor: – Egyértelműen a kommunikációt. A bringázás felvállalását kell javítani szélesebb körben.
