Autómentes, vérivó hétfő jön a Nagykörúton

Előre szóltak. A szeptember 22-ei autómentes napon kerékpározók lepik el a Nagykörutat, bringaútért küzdenek – hogy ne legyen ennyi konfliktus.

Ne kerékpáros-létesítmények készüljenek, hanem közlekedési létesítmények, integrálva a biciklizést. Kaposvár ilyen szempontból mintaváros, a csomópontok, az utak kerékpárosbarát módon vannak kialakítva. Sokszor az is gond, hogy a forgalmat gépjárműszámban mérik, és nem személyben.

És itt (is) van a kutya elásva. Egy adott keresztmetszeten egy adott időben ugyanis nem kizárólag csak „járművek” haladnak át, ugyanezt a számot más szemüvegen keresztül is lehet nézni: „emberek” haladnak át. Ha például dugó van a Nagykörúton, öt perc alatt már nem olyan evidens, hogy a Nagykörút autós, mert egy álló forgalomban kerékpáros emberből is több halad át egy keresztmetszeten, nem beszélve a 4-6-os utasairól, akik szintén többen vannak, mint az autóban bötyékelők. Lehet ilyenkor is ugrálni, hogy akkor ki a kisebbség, de ne tegyük!

A közbringarendszer beindulásával a közlekedésirányítás vállalta, hogy biztonságosan és egyszerűen össze lesznek kötve a Bubi-pontok. Ez a Nagykörútra, vagyis a kvázi külső határzónára pont nem érvényes. Közlekedtem sajáttal és Bubival is a körúton, és a piroshoz felállás esetében kifejezetten körülményes, és veszélyes is kihasználni a lehetőséget, hogy fel lehet állni a piros alá, a kocsisor elejére, nem is merészeltem. Sajáttal igen, mert a biciklim karcsúbb és gyorsulékonyabb, mint a bubis – mindenkié az egyébként.

Vagyis: a kerékpársávért, jobban mondva a kerékpáros közlekedést is figyelembe vevő közlekedési infrastruktúráért küzdők tulajdonképpen a Bubi szabályosságáért és használhatóságáért is harcolnak, ami szerintem – mivel a Bubi közlekedési eszköz – közlekedési ügy.

Noha a KüllőnÉlő blogon egy játék keretein belül jó rég megépítettük már a nagykörúti kerékpársávot, belegondolhatunk, mekkora gondolkodásbeli váltás kell ahhoz, hogy valóságosan is megszülessen. Persze nem úgy megy az, hogy lereszelünk egy-két járdaszigetet, vagy felszólítunk egy-két száz autóst – bárki elhiheti, összesen ennyi autó érintett –, hogy legyen szíves máshol parkolóhelyet keresni, vagy átállítunk egy-két lámpát. Nem. Ezt meg kell tervezni, és úgy kialakítani, hogy mindenkinek szolgálja az érdekét. A Kiskörúton például egész normálisak a viszonyok már, megmondom őszintén, a legtöbb „harcunk” szerintem a taxisokkal van, akik nem tudom, minek képzelik a kerékpársávot, és hát az előzési oldaltávot is igen sportosan tartják be.

Tehát a „piroson folyton átmenő, pofátlan, Istent, embert, járdát, zebrát nem tisztelő, drogos, futár, ingyenélő bölcsész, reggelire vért ivó” réteg hétfő délután fél hatkor meg fog jelenni a Nagykörúton azért, hogy egy legitim, közlekedési szempontból bizony közös, valódian civil célért küzdjön. Aki ezt nehezen érti meg, az is legalább tudjon róla, merre ne menjen hétfő délután. Köszönjük a türelmet és a megértést előre is!

A bejegyzés természetesen nem azon autósok arcul ütése, akik számára a kocsi nélkülözhetetlen munka- vagy egyéb logisztikai eszköz.