A rendőrségnek jelentették, az esemény nyilvános, tudhat róla bárki, mégis előre borítékolhatom, hogy hétfő délután fél hatkor óriási anyázás kezdődik a Nagykörúton.
Már öt éve volt a nagykörúti CM, a helyzet azonban azóta is változatlan. Tervek és ígéretek helyett konkrét lépéseket szeretnénk! Ezért az autómentes napon közös tekerésre hívunk, hogy újra felhívjuk a figyelmet a Nagykörút ügyére.
Találkozó: 17.30-kor a Jászai Mari téren.
Indulás: 18.00
Útvonal: Szent István körút, Teréz körút, Erzsébet körút, József körút, Ferenc körút, Goldmann György tér
A civil tekerésen mindenki magánemberként, saját felelősségére vesz részt. Legyen bringázható a Nagykörút, és tegyük ezzel is élhetőbbé a fővárost! Együtt közlekedünk, találjunk közösen megoldást!
Szóval régóta nyilvánosan szerveződik – elsősorban a Facebookon – a nagykörúti kerékpársávot követelők forgalmi tekerős eseménye (ZÁRÓJELBEN: SZEPTEMBER HUSZONKETTEDIKE BAZI RÉGÓTA AUTÓMENTES NAP, DE PSSSSZT, MERT EZ IS NAGYON EL VAN ÁM TITKOLVA AZ AUTÓSOK ELŐL!!!), a szerdai állás szerint mintegy ezer résztvevőre lehet számítani.
De mi kényszerít ki egy ilyen rendezvényt? (Az eseményen kívül egy külön csoport követi a kerékpárút megszületésének történetét, ebből egyszer majd szakdogát lehet írni.)
Május 10-én egy kerékpárosfórumon jártam többek közt a BKK (apropó BKK, itt vannak az ő korábbi kapcsolódó terveik!), a Magyar Kerékpárosklub és a Critical Mass egy-egy vezetőjének részvételével, ahol a CM-es Kürti Gábor így válaszolt a nagykörúti kerékpársáv vágysóhajára:
– Nagykörúti biciklisáv: mi a helyzet? Sokan tekernek, mégsem látszik semmi esély.
– Kell annyi biciklis, hogy ki lehessen követelni az infrastruktúrát.
Tehát ez már alapból egy hajtóereje a projektnek: bizonyítani a kerékpárt napi szinten használók részéről, hogy erre bizony van kereslet.
Ugyanezen a fórumon László János MKK-elnök arra a sokat hangoztatott szólamra is reagált, hogy sokkal kevesebben járnak a körúton autóval, mint biciklivel, és ehhez azért egyesek szerint igazodni kellene.
Ne kerékpáros-létesítmények készüljenek, hanem közlekedési létesítmények, integrálva a biciklizést. Kaposvár ilyen szempontból mintaváros, a csomópontok, az utak kerékpárosbarát módon vannak kialakítva. Sokszor az is gond, hogy a forgalmat gépjárműszámban mérik, és nem személyben.
És itt (is) van a kutya elásva. Egy adott keresztmetszeten egy adott időben ugyanis nem kizárólag csak „járművek” haladnak át, ugyanezt a számot más szemüvegen keresztül is lehet nézni: „emberek” haladnak át. Ha például dugó van a Nagykörúton, öt perc alatt már nem olyan evidens, hogy a Nagykörút autós, mert egy álló forgalomban kerékpáros emberből is több halad át egy keresztmetszeten, nem beszélve a 4-6-os utasairól, akik szintén többen vannak, mint az autóban bötyékelők. Lehet ilyenkor is ugrálni, hogy akkor ki a kisebbség, de ne tegyük!
A közbringarendszer beindulásával a közlekedésirányítás vállalta, hogy biztonságosan és egyszerűen össze lesznek kötve a Bubi-pontok. Ez a Nagykörútra, vagyis a kvázi külső határzónára pont nem érvényes. Közlekedtem sajáttal és Bubival is a körúton, és a piroshoz felállás esetében kifejezetten körülményes, és veszélyes is kihasználni a lehetőséget, hogy fel lehet állni a piros alá, a kocsisor elejére, nem is merészeltem. Sajáttal igen, mert a biciklim karcsúbb és gyorsulékonyabb, mint a bubis – mindenkié az egyébként.
Vagyis: a kerékpársávért, jobban mondva a kerékpáros közlekedést is figyelembe vevő közlekedési infrastruktúráért küzdők tulajdonképpen a Bubi szabályosságáért és használhatóságáért is harcolnak, ami szerintem – mivel a Bubi közlekedési eszköz – közlekedési ügy.
Noha a KüllőnÉlő blogon egy játék keretein belül jó rég megépítettük már a nagykörúti kerékpársávot, belegondolhatunk, mekkora gondolkodásbeli váltás kell ahhoz, hogy valóságosan is megszülessen. Persze nem úgy megy az, hogy lereszelünk egy-két járdaszigetet, vagy felszólítunk egy-két száz autóst – bárki elhiheti, összesen ennyi autó érintett –, hogy legyen szíves máshol parkolóhelyet keresni, vagy átállítunk egy-két lámpát. Nem. Ezt meg kell tervezni, és úgy kialakítani, hogy mindenkinek szolgálja az érdekét. A Kiskörúton például egész normálisak a viszonyok már, megmondom őszintén, a legtöbb „harcunk” szerintem a taxisokkal van, akik nem tudom, minek képzelik a kerékpársávot, és hát az előzési oldaltávot is igen sportosan tartják be.
Tehát a „piroson folyton átmenő, pofátlan, Istent, embert, járdát, zebrát nem tisztelő, drogos, futár, ingyenélő bölcsész, reggelire vért ivó” réteg hétfő délután fél hatkor meg fog jelenni a Nagykörúton azért, hogy egy legitim, közlekedési szempontból bizony közös, valódian civil célért küzdjön. Aki ezt nehezen érti meg, az is legalább tudjon róla, merre ne menjen hétfő délután. Köszönjük a türelmet és a megértést előre is!
A bejegyzés természetesen nem azon autósok arcul ütése, akik számára a kocsi nélkülözhetetlen munka- vagy egyéb logisztikai eszköz.
