– Nemcsak a Fonóval, hanem más kiadóval sem történt még ilyen, hogy két lemeze vezesse a ranglistát. Miért annyira jelentős ez az eredmény, mit jelent ez a kiadó életében?
– Ez egy nagyon fontos toplista. A Womexre, vagyis a világzenei expóra járó huszonhét ország szerkesztői megkapják a világzenei lemezeket, pontozzák őket, később ezeket játsszák a rádiókban. A pontozás alapján áll össze a sorrend, amiből kiderül, hogy az adott hónapban ki vezeti a listát. Ez azért nagy eredmény számunkra, mert az utóbbi időben kérdésessé vált, hogy a világzene közép-európai ága egyáltalán komoly tényező-e nemzetközi szinten. Az elmúlt évtizedben ugyanis rengeteg különleges afrikai zene került a piacra, és nekünk nehéz volt ezekkel felvenni a versenyt. Persze mindig tudtuk, hogy Közép-Európában is van akkora potenciál, hogy egy-egy előadó végig tud söpörni az európai piacokon. Ebben az eredményben egyébként az is nagyon szép, hogy a világzene nagyon tág fogalom: a folktól kezdve az elektronikus, popba nyúló zenékig nagyon sokféle lemezt küldenek be a kiadók, tehát nagyon széles körben kell tudni érvényesülni.
– Miért különleges ez a két lemez?
– Boban Markovic hét év után készített saját lemezt, és még mindig tudja tágítani a balkáni zene határait. Ez az album is azt bizonyítja, hogy ez a műfaj sem veszít népszerűségéből. A másik album Lajkó Félixnek a lengyel Volosival készített közös lemeze. Lajkó Félix általában egy-két évet ad egy-egy produkciónak, aztán jönnek újabb zenei ötletei, amelyeket megvalósít. A Volosival pont két éve működik együtt, és ezzel az albummal beérkezett ez a projekt. Ebben a lemezben az is nagyon különleges, hogy abszolút kortárs kiadvány: teljesen szabad és improvizatív, kotta nélkül játszott zenéről van szó, egy olyan magaslatokba törő produkcióról, amihez foghatót ma nem nagyon lehet találni. Nagy szerencse, hogy sikerült egymás után két ilyen albumot kiadnunk, és most egyszerre foglalták el a lista vezető helyeit.
Horváth László szerint a karakteres alkotók tudnak érvényesülni az európai piacokon
Fotó: MTI/Marjai János
– Ezek a sikerek jelezhetik azt is, hogy kezd megújulni a hazai világzene?
– A Fonó kiadványai pontosan ezt célozzák meg: be akarjuk bizonyítani, hogy a mai zene is élvezhető és hallgatható. Sajnos a magyar zenei közízlés a retró felé kezd elmozdulni, ami nem jó irány. Mindig fontos a megújulás, különösen azért, mert a hazai piacon is válságba került a világzene. Az internet korában ráadásul egyre több zene kerül fel a világhálóra, és ha a világzene nem követi ezt, nem ontja magából az újdonságokat, akkor beszűkül. Körülbelül húsz évvel ezelőtt volt egy ősrobbanás Miczura Mónikával, a Besh o droMmal, Boban Markoviccsal. Most új irányt kellene szabni a világzenének, és ez persze nehéz feladat, de van, akinek mégis megy: Lajkó Félix például pár évvel ezelőtt a citerás albumával is bevette ezt a toplistát.
– Önök mit tartanak szem előtt, amikor lehetőséget adnak egy-egy előadónak?
– Elsősorban a karakteres alkotókat keressük, akik tényleg egyedit tudnak létrehozni. Olyan is előfordul, hogy valamelyik tehetségkutatóban – ami jelen esetben a Fölszállott a páva – figyelünk fel rájuk: így jelent meg nálunk Csizmadia Anna vagy Vaszi Levente. Vagy pedig olyan újdonságértékkel bírnak, mint pár évvel ezelőtt Both Miklós kísérletei vagy Cserepes Károly elektronikus alkotásai. De nagy öröm a Fanfara Complexával vagy éppen Dresch Mihállyal, Herczku Ágnessel, a Csík zenekarral vagy a Parno Graszttal is dolgozni. A közép-európai identitás mindenesetre mindig markánsan jelen van a kiadványainkban.
– Egyre kevesebb kiadó vállalja a világzenei lemezek kiadását. Hogyan tudnak talpon maradni, illetve hogyan próbálják a művészeket támogatni abban, hogy minél több helyre eljussanak a lemezeik?
– A hazai konkurens kiadók – például az Etnofon vagy a Hangvető – sajnos leálltak a világzenei lemezkiadással, egyedül a Fonó maradt talpon, ezenkívül a Sztereó Kft. ad ki évente pár lemezt, valamint Gryllus Dánielék kiadója. Ennek az egyik oka a terjesztés bedőlése: kisebb a kiadott lemezek mennyisége, de a kereskedő ugyanannyit akar keresni a CD-s portfólión, így nemhogy szűkült volna az árrés, hanem még nagyobb lett. És persze a lemezkiadás költségének felét még mindig lehet finanszírozni különböző pályázatokból, például az NKA-ból, de sokszor olyan zenekarokkal kell foglalkozni, amelyek maguk is több száz példányt el tudnak adni a lemezeikből. Mi most átálltunk a webshopon való értékesítésre, és korrigáltuk az árainkat, ami annyit jelent, hogy levittük 2000-2500 forintra a CD-k árát, mert nem hiszünk a 3500-4000 forintos piacban. És ez bejött, mert naponta látjuk, hogy az újdonságokból rendelnek Budapestről és vidékről is. Vaszi Levente albumát például elsőként Kanadából rendelték meg, így a webes értékesítésnek köszönhetően sokkal messzebbre is eljutnak a lemezek.
