Miután március 11-én, kedden az osztrák kulturális miniszter, Josef Ostermayer azonnali hatállyal kirúgta a Burgtheater igazgatóját, Matthias Hartmannt, szerda este hét után az MTI-vel közleményben tudatta a Krétakör, hogy mégsem vesz részt a Burgtheater március 14-én kezdődő Magyarország-fesztiválján.
Cikkünk írása idején (szerda este tíz után) az APA osztrák hírügynökség még nem közölt hírt a bécsi közönséget ért veszteségről, Gulyás Márton rendezői szárnypróbálgatása, a Korrupció lemondásáról, ami amúgy elég hamar lekerült a budapesti műsorról A Burgtheater honlapján sem díszeleg az „Abgesagt” (Lemondva) szó az előadás fölött úgy, mint a Nemzeti Színház Johannája fölött, pedig az elég gyorsan odakerült.
A magyar közönséget tájékoztatták, lehet, hogy az osztrákot mégsem? Pedig a Burgtheater Bécsben van. (Ausztria fővárosa.)
Némi cinizmussal azt is mondhatnánk, a Krétakör most egy platformra került Vidnyánszky Attilával, aki – közvetlenül azután, hogy a Burgtheater társulatának kétharmada február 14-én Hartmann ellen bizalmatlansági indítványt szavazott meg – jelezte: a Nemzeti mégsem vesz részt a bécsi teátrum Magyarország-fesztiválján.
De erről természetesen nincs szó. Most a Krétakör részéről részben más jellegű a vendégszereplés lemondásának indoklása, s meglehet, csak most esett le a tantusz Gulyás Mártonéknak
Ami a Krétakör hosszas magyarázkodásából kimaradt: a Burgtheater internetes jegyfoglaló rendszere alapján jelen állás szerint alig félházzal menne a Krétakör előadása. A Kasino am Schwarzenbergplatz maximum kétszáz főt tud befogadni, 109 jegy még gazdára vár(t) öt nappal az előadás előtt, holott a bécsi (jegy)árakhoz képest nem drága, 25 euró a beugró, ami az „orbáni diktatúra” ellen küzdők újabb színpadi diadalának támogatására igazán csekélység.
(A Kasino az osztrák függetlenek játszóhelye. Hartmann, miután kitudódott, hogy a Burgtheater 8,3 millió eurós adósságot csinált, simán felvetette, hogy adják el. Íme, a magyar ellenzéki értelmiségiek – a független szcéna elkötelezett, harcos – hőse.)
Ám úgy látszik, mégsem akkora húzónév az itthon világhírű társulat.
A Krétakör ügyvezetője több alkalommal is külföldön bírálta újságírók előtt az Orbán-kormányt, valamint nehezményezte azt is, hogy – mint állítja – idehaza nincs sajtószabadság.
A Klubrádió 2013-ban Nagypéntek reggelén olvasta be német és osztrák művészek Szítsatok lázadást! kezdetű, drámai hangú szövegét, amelyet a Theater der Zeit című lap Gulyás „intelmével” vezetett fel: „Magyarország diktatúrává változik, és a világ ezt szemléli.”
A „dadaista” szöveg összeurópai sajtóoffenzívát sürgetett hazánk ellen, emlékezetes mondata: „Magyarország a kontinens rothadó gócává válik.” E szösszenetet többek között Matthias Hartmann is aláírta.
„Csapatunkat hosszú ideje foglalkoztatták a Burgtheater gazdálkodásával és a vezetőség felelősségével kapcsolatban felmerült aggályok. Bíztunk abban, hogy az elindított vizsgálatok megnyugtató eredménnyel fognak zárulni, amelyek tisztázzák Matthias Hartmann felelősségét” – áll a Krétakör közleményében, ami persze orbitális tájékozatlanságról vall.
Josef Ostermayer ugyanis Hartmann visszahívását megindokolta. „A tények ismeretében nem maradt más lehetőség” – nyilatkozta a szociáldemokrata miniszter. A „megnyugtató” eredményeket Ostermayer szakértői megállapításokra, valamint a vonatkozó törvényekre alapozta, amelyeket nem tegnap hoztak.
Szóval nem (volt eddig sem) kérdéses, hogy a Burgtheatert bizonyos szempontból családi vállalkozásban működtető, magának – az osztrák kancellár fizetésénél is nagyobb – szupergázsit biztosító Hartmann felelős abban, hogy a 2012/2013-as évadban 8,3 millió eurós banki adósságot halmozott fel Európa legjobban támogatott színháza. S ez még csak a jéghegy csúcsa.
Elképzelhetjük, milyen felkészült lehet a Krétakör stábja az ennél összetettebb társadalmi problémák taglalásában, ha a Burgtheater botrányának „hosszas” tanulmányozása után ez az alapvető tény „elkerülte” a figyelmét. Missziója szerint a Krétakör ugyanis már régóta nem színház – a színházi formát avíttnak tartják –, hanem „a társadalomtudományok tapasztalatainak felhasználásával hoznak létre kreatív közösségi játékokat”. Elég zagyva az újsütetű ideológiájuk, ám arra alkalmas, hogy ők legalább évek óta jól szórakozzanak.
De olvassuk tovább a közleményt: „A tegnapi fejlemények után azonban kénytelenek vagyunk tudomásul venni: Matthias Hartmann személye és jelenlegi helyzete hitelteleníti a magyar kulturális kormányzattal szemben megfogalmazott, mégoly jogos és megalapozott kritikákat. És bár a közintézmény és annak vezetője nem egy és ugyanaz, a fesztivál kezdeményezője személyesen Hartmann volt, ezért számunkra erkölcsileg elfogadhatatlan lenne, ha mégis részt vennénk rajta.”
Gulyás Márton épp egy holokausztmegemlékezést zavar meg
Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet
Ez már világosabb beszéd. A Schilling Árpád és Gulyás Márton nevével fémjelzett Krétakör 10 millió forint működési támogatást kapott 2013-ban, ami messze elmarad a Hiller István által vezetett kultusztárca bőkezűségétől. Szerencséjükre még kaptak ehhez a 10 millióhoz a múlt évben 35 millió forintnyi eurót a Norvég Civil Támogatási Alaptól a – kormányellenes demonstrációszervezésben aktív – Humán Platform „országos szervezetfejlesztésére”.
Mindenesetre a szocialista miniszter, Hiller egyedi döntésének köszönhetően a Krétakör 2008-ban 100 millió, 2009-ben 75 millió, 2010-ben 25 millió forintos egyedi támogatásban részesülhetett, támogatási szerződés alapján, pályázat nélkül.
Tény, a Krétakörnek a Gyurcsány–Bajnai-érában jobb volt, még pályázni se kellett 200 millióra – de vajon minden független magyar társulatra érvényes ez? (Költői kérdés.) Jogos és megalapozott kritika a magyar kulturális kormányzattal szemben, khm...
„Szereplésünk visszamondása elszomorító fejlemény az előadás alkotógárdájának is. Elszomorító, mert a produkciót az elmúlt három hónapban nem állt módunkban játszani, így a vendégszereplésünk elsősorban a játék lehetőségét jelenthette volna a csapatnak. Most nincs játék. Színházszerető emberek számára nem kell külön magyarázni, mennyire elkeserítő és lesújtó számunkra a helyzet” – így a Krétakör közleményének magát sajnáltató (és önhitt) szakasza. (Nem biztos, hogy minden színházszerető ember csapásként éli meg, ha kihagy egy Gulyás-rendezést.)
„A fesztivál célja nyilvánosságot teremteni olyan témáknak, amelyek Magyarországon kiemelten érdeklik a közönséget” – az MTI február 18-i beszámolója szerint a Burgtheater menesztett igazgatója, Hartmann ekként méltatta a Magyarország-fesztivált. Vajon mennyire érdekelheti a magyar közönséget a Krétakör Korrupció című előadása, ha az októberi premierje óta ennyire nem játsszák? (Nem állt módjukban...) Az osztrák érdeklődésről már van némi képünk.
„Annak a társadalomnak kívánunk tükröt tartani, ahol az önfelmentő megideologizálás elfogadott hozzáállás a korrupció napfényre kerülése kapcsán” – ajánlotta a Krétakör múlt év őszén Gulyás rendezését. A bécsi közönségnek, Hartmann-nak – aki aztán igazán nagy bajnok az önfelmentésben, a felelősség áthárításában és a másra mutogatásban –, eszerint nem adják meg a lehetőséget egy kis tükörbe nézésre.
A Burgtheater fennállásának 125. évfordulóját ünneplő konferencián múlt év októberében történt egy olyan, nemzetközi visszhangot kiváltó botrány, hogy a társadalmi problémákra (legalábbis a megnyilvánulásaiban) oly nagyon érzékeny Gulyás Mártonnak eszébe juthatott volna feltenni a kérdést: valójában Matthias Hartmann mit is gondol az emberi jogok védelméről? Természetesen esze ágában sem volt Gulyásnak ezt feszegetni, pedig baloldali és liberális értelmiségiek is felemelték a szavukat. Igaz, nem a magyarok.
A Burgtheater e múlt évi botránya miatt mindenesetre megkapta a Szégyenfolt-díjat egy osztrák civil szervezettől idén februárban. A bécsi színház társulatának kétharmada ekkor már elkergette volna Hartmannt. De Gulyásék még javában készültek a vendégszereplésre. Lehet, hogy a „kétharmad” miatt nem észlelték a valóságot?
„Elnézését kérjük mindazoknak, akik jegyet vásároltak és érdeklődtek a produkciónk iránt, és akiknek most minden bizonnyal csalódást kellett okoznunk. Ugyanígy sajnálatunkat fejezzük ki Andreas Erdmann irányába, aki a Burgtheater dramaturgjaként sok erőfeszítést tett, és még több munkát végzett annak érdekében, hogy a fesztivál megvalósulhasson, és aki a kezdetektől elkötelezett és lelkes támogatója volt a szereplésünknek” – folytatódik a magyarázkodás, amely simán megfeledkezik a fesztivál másik szervezőjéről, Jászay Tamás színikritikusról.
Pedig Jászay Tamás, aki méltató kritikákat ír a Krétakörből – amúgy a társulat történetéből doktorált – nyilván legalább akkora erőfeszítést tett a meghívásuk érdekében, mint Erdmann. Igaz, Jászay, aki múlt nyáron „független újságíróként” kísérte el a Hartmann és Erdmann párosát Balog Zoltán miniszterhez, eleddig nem fejezte ki erkölcsi aggályát a részben általa gründolt fesztivállal szemben.
Ráadásul Hartmann feltétlen tisztelője, akit tetőtől talpig úriemberként jellemzett – nyilván a „független”, érdekmentes értelmiségi álláspontjából. „Hartmann csupán egy európai értelmiségi és művész, aki komolyan veszi a Magyarországról érkező aggasztó jeleket, s úgy tűnik, szabadideje mellett pénzét és energiáját is hajlandó azért áldozni, hogy tisztán lásson az egymásra mutogatások sűrűjében” – áradozott a ködösítő és mindig másra mutogató Hartmann Magyarország-szakértéséről múlt év nyarán a Revizor online-on. (Főszerkesztő: Csáki Judit színikritikus, az Alföldi-könyv szerzője.)
Mellékszál: Hartmann a Népszabadságnak múlt év novemberében adott interjújában beszámolt arról, hogy a Balog Zoltán miniszterrel való találkozója előtt többek között felkészítő beszélgetést folytatott Gulyás Mártonnal.
Gulyás Márton épp egy Markó-premiert zavar meg:Hartmann az ominózus interjúban egyfajta bátorságpróbaként ajánlotta a magyar miniszternek, hogy jelenjen meg a Burgtheater Magyarország-fesztiválján. Miután Hartmann a magyar minisztert többször is hazugnak nevezte, az antiszemita csőcselékkel flörtölő kormány tagjának, akit meg kellene fosztani Németország második legrangosabb kitüntetésétől...
Most az általa nagyra tartott Krétakör mondta vissza az utolsó pillanatban a részvételt. Hartmann észjárása szerint tehát gyávák a magyarországi nagy kultúrkampfra őt felkészítők.
Március elsején – amikor elfoglalta hivatalát Josef Ostermayer osztrák kulturális miniszter – a Népszava interjút közölt Mohácsi János rendezővel, aki azt, hogy Vidnyánszky Attila február 15-én lemondta a Burgtheater meghívását, ekként kommentálta: „Nem lehet gyerekesen viselkedni, mely szerint ha ti nem jöttök hozzánk, akkor mi sem megyünk hozzátok.”
„Ha a színház igazgatójáról kiderül, hogy neonáci vagy pedofil, az zavart volna. Ha könyvelési trükkök szerepelnek a vádak között, az azért teljesen más. Más dolog a buszon való bliccelés, és más dolog a kiskorú megrontása, vagy az erőszakos fogva tartás. Egyelőre nem tudjuk pontosan, mi történt a Burgtheaterben. Lehet, hogy maga a hírbe hozott igazgató sem tudja. Aki szabálytalankodott, az feleljen azért, amit tett. De azt sugallni, hogy a direktor csalt és bezsebelte a hiányzó milliókat, az nem éppen jóindulatú csacska dolog” – így Mohácsi a „bliccelésről”.
Nos, Matthias Hartmann családi háttere, ami a 68-as generációhoz tartozó szüleit illeti – a Die Zeitnek korábban adott interjúja szerint – erősen baloldali kötődésű. Tehát nem neonáci. Van szép felesége, három gyereke, nem valószínű, hogy pedofil volna. S nem is Priklopilnak hívják.
Mohácsi Jánostól most az volna a karakán, ha a Krétakör helyett beugrana valamelyik rendezésével a Burgtheater Magyarország-fesztiváljára – de legalább a pódiumbeszélgetésre elmenne 16-án Gulyás Márton helyett. Eldöröghetné a meghívott Csáki Judit egyetértő bólogatása kíséretében: „A kirekesztés veszélye a fejünk fölött lebeg.” Segítek: Die Gefahr des Ausschlusses schwebt über unseren Köpfen. Ha igaz. (De az is igaz, lehet, hogy a fizetségben most épp nem lehet Bécsben kivel megállapodni.)
Vagy már Mohácsi tudja pontosan, mi történt a Burgtheaterben? Régi motoros, tudnia kéne...
Gulyás Márton rendezését épp egy szado-mazo álarcban reklámozzák. Nyilván a miheztartás végett:
