A díszlet forog; „Szindbád, Szindbád!\" – kiáltják az ablakokból, a házfalak mellől elragadtatottan a nők, érzésünk szerint jóval többször, mint az indokolt volna. Sajnos a főhős nem elég markáns – rögtön hozzátesszük, hogy nem a Szindbádot megformáló Mátrai László hibájából. (Mátrai másik szerepe, a hun király, Attila jut eszünkbe: mennyivel inkább sűrített, nagyvonalú egyéniség, szindbádi jellegű figura volt ott – ugyanannál a rendezőnél.) Az előadás legerősebb pillanatai Udvaros Dorottya megjelenéséhez, az asztaltársaság feltűnéséhez köthetők. Krúdy melankóliája, érzékisége, költészete viszont sokszor hiányzik.
(Szindbád. Nemzeti Színház. Rendező: Vidnyánszky Attila)
