Kertész Imre, Ákos, magyar nyelvtan

Mi vesz rá egy külföldit, hogy magyarul tanuljon? A Balassi Intézet nyári egyetemén jártunk.

Iszonyú nyelvtanulási nehézségekről egyik diák sem számolt be. A török Yasemin Kum szerint ez a nyelv egyszerűen csak más, mint az összes többi, amelyek szerinte hasonlítanak egymáshoz. Ez a nehézsége, de neki pont ezért tetszik. Az iráni Seyyed Amir Vafaei szerint csak az elején nehéz. Olyan, mint a ritmus: ha ráérez az ember, már könnyen megy, és határtalan lehetőséget ad a kreativitásnak. Ő a Szent István Egyetemre jár, marketing szakon doktori hallgató – véletlenszerűen választotta ezt az iskolát a sok külföldi egyetem közül. Gödöllőn elmondása szerint senki nem tud angolul, ezenkívül szerinte a tisztelet is úgy kívánja, hogy beszéljük az ország nyelvét, ahol élünk. „Én sem szeretem, ha valaki eljön Iránba, és angolul beszél” – mondja Amir. A migrációs válságról is kérdezem, az elmúlt több mint egy évben nálunk is sok iráni fordult meg. Ő azonban úgy véli: inkább Irakból, Szíriából jönnek, és amikor megemlítem, hogy Magyarországon is élnek a menekülttáborokban irániak, értetlennek látszik: nem érti, miért vállalja valaki azt a kockázatot, hogy nekivágjon a tengernek. Úgy véli, ha tanul, otthon kap majd munkát.

Olyan is van a társaságban, akinek a magyar nyelv a munkájában is jól jön: az egyiptomi Maher Abdulazim Gaber Naszef idegenvezető, és sokszor találkozik olyan magyar turistákkal, akik nem beszélnek angolul. A szlovák Alexandra Korman felnőtt fejjel, egy cseh–angliai tanácsadó cég tulajdonosaként egyszerűen beleszeretett a magyar nyelvbe, elsősorban Márai Sándor regényei miatt.

Különösebb kulturális sokk senkit nem ért közülük Magyarországon, vagy csak nem szívesen meséltek róla. Seyyed Amir Vafaei muszlimként nehezen barátkozott meg azzal, hogy szinte mindenütt disznóhúst szolgálnak fel, amit ő meglepő módon próbált is megenni. De őszintén mondja, hogy nagyon nem ízlett. Nicholas Boros pedig nem bírja a dohányzást. Szerinte ez már Amerikában egyáltalán nem menő.