Törőcsik Mari sosem akart színész lenni

Megjelentek a Nemzet Színészének vallomástöredékei életről, pályáról, halálról.

Néha lyukat beszélek az emberek hasába, annyira igyekszem, hogy elhiggyék, hogy még vagyok – mondta komolyan a nyolcvanéves színésznő az Európa Kiadó gondozásában megjelent Törőcsik Mari – Beszélgetőkönyv bemutatóján a Nemzeti Színházban. A pályán eltöltött hatvan év alatt rengeteg szöveget kellett tárolni a fejében, de emlékezete sok mindent törölt. Így is rengeteg történetet felelevenített Bérczes László beszélgetőkötetében: mesélt a pélyi gyerekkorról, Kovács nagyapa mozijáról, a Nagykert rózsafáiról, az angolkisasszonyokról, a főiskolai felvételiről, a cannes-i életműdíjról, halálról, a visszatérésről, a másvilágról, szexualitásról, érzékiségről, a velemi diófáról és a legjobb barátról, a szomszéd Margitkáról. De a sor folytatódik: személyes, családi történetekről, szülőkről, testvérekről, szerelmekről és férjekről és az örök társról, Maár Gyuláról.

Törőcsik Mari sokáig nem akarta, hogy könyv készüljön róla, hosszas aknamunkának köszönhetően lánya, Maár Teréz győzte meg arról a színésznőt, hogy szükség van egy vallomásos kötetre. Bérczes László rendező, aki már Kovács Lajosról, Tompa Miklósról, Paál Istvánról és Cseh Tamásról is készített hasonló kötetet, két nyáron át beszélgetett az ikonikus színésznővel a velemi házában. – Én nem tudhattam Mari elmesélése alapján, hogy mi volt az igazság, ő azt mondta el, ami vele történt. Nem az volt a célom, hogy valamit leleplezzek vagy kiderítsek, hanem hogy megmutassam életszeretetét és nagyvonalúságát. Azt, ahogy felül­emelkedik a hétköznapokon – mondta Bérczes László az esten.

A hirtelen jött hidegfront miatt a művésznő állítólag egész nap rosszul volt, nehezen vette rá magát, hogy megjelenjen a bemutatón, de annyira örült a rengeteg érdeklődőnek, hogy aztán alig hagyta szóhoz jutni az est moderátorát, Veiszer Alindát. – Sosem akartam színész lenni, mert nem tudtam, hogy kell azt – ezzel a felütéssel kezdett mesélni arról a vonatútról, amikor megtudta, hogy létezik Színművészeti Főiskola. Majd visszaemlékezett, később, már a pályája során Gellért Endre, a Nemzeti Színház egykori rendezője mit mondott neki a zárt osztályon az öngyilkossági kísérlete után. – Azért kérettem ide, hogy tudatosítsam magában, maga nem parasztszínésznő, hanem intellektuális. Nem mertem megkérdezni, hogy ezt miért nem mondta el Soós Imrének – idézte fel szomorúan Törőcsik Mari.

Veiszer Alindának sikerült még a sodrából is kihozni a Nemzet Színészét, amikor Major Tamás ellentmondásos személyiségéről faggatta. Törőcsik Mari szinte anyaoroszlánként védelmezte egykori mesterét: – Tudod te, hogy milyen volt az ötvenes évek?! Azt, hogy leváltották Majort, sohasem bocsátom meg Aczélnak – fakadt ki, majd reszkető hangon mesélt arról, hogy édesanyja sokáig azt hitte, férje szeretőt tart, csak a kis Mari tudta, hogy apját hetente kétszer az ávósok vitték el és verték többször félholtra.

Az est végén Isten is szóba került: – Időnként úgy vagyok, mint Einstein, aki egész életében materialista tudós volt, halála előtt azonban rádöbbent arra, hogy Isten nélkül nem megy. Én zárdában nevelkedtem, és bár semmi közöm a vallásokhoz, de Isten jelzi nekem, hogy van. Legjobban akkor, amikor Dél-Amerikában egy 8,5-es erejű földrengést éltem túl. A szállodai szobámban minden összedőlt, egyedül a férjem és a lányom fotója maradt érintetlenül az éjjeliszekrényemen.

A művésznő tavaly, a nyolcvanadik születésnapja kapcsán mesélt nekünk az életéről. Történeteit itt olvashatja.