Ami kimondottan bennünket érint, a Magyar Nemzettől nemcsak távoztak, hanem érkeztek, érkeznek is kitűnő kollégák. A lap esélyt kapott a megújulásra, amellyel élünk is: talán soha nem volt ennyire időszerű az álhírek és az alternatív tények világában, hogy a szigorúan szakmai szempontokat és az olvasók hiteles tájékoztatását tartsuk szem előtt. Lapkészítés közben, nem kevés szakmai műhelyvita közepette, a legkisebb részleteket is érintő szervezeti változásokat hajtunk végre. Megújítottuk a nyomtatott lap arculatát és folyamatosan fejlesztjük, korszerűsítjük az MNO-t, a Magyar Nemzet internetes kiadását.
Ami velünk és a sajtó egészét érintően mindezeken túl történik, annak már kevésbé van köze Orbán és Simicska közvetlen konfliktusához, a G-naphoz (ha így írják), mint inkább a kormányzat és a társadalom együttműködéséhez. A kormánypártok leegyszerűsítik a nyilvánosságot, a rendkívül bonyolult és érzékeny rendszert barátira és ellenségesre osztják föl. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Fidesz hibás gyakorlata – igaz, elődeinél sokkal felháborítóbban, sokszor jogszabályt sértve – sajnos régi politikai hagyomány: a kormánypárt ugyanúgy gondolkodik, ahogyan valamelyest az MDF-, azután leginkább az MSZP-kormány tette. A befolyása alá gyűrt médiát kényezteti, a kritikusokat pedig ellehetetleníti és tönkreteszi.
Jó hír mindebben a rosszban, hogy a közéleti médiának a politikai nyilvánosságban az a dolga, hogy kis túlzással ellenségként kezeljék. Az elmúlt 27 év alatt mindig akkor tájékoztatott a legrosszabbul, amikor kezét barátjaként vezette a hatalom. Ez a barátság azonban félrevezeti az olvasókat, és lerombolja a sajtóval szemben támasztott igényeiket. Rosszat tesz Magyarországnak.
