A nápolyi története nem nyúlik vissza a rómaiakig, bár az egyik ősének tekinthető – az olaszok által kedvelt édes ostya – pizelle már a 9. században létezett.
A nápolyi őshazája azonban nem az olasz csizma, hanem a császári Bécs, ahol Josef Manner 1898-ban megalkotta a Nápolyból származó mogyoróval gazdagított, krémmel töltött ostyákból álló édességet. A 25 éves Manner 1890-ben alapított céget és nyitott boltot a Stephanplatzon, Bécs belvárosában, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy mindenki számára hozzáférhető, megfizethető csokoládét és csokoládéval készült desszerteket áruljon. A csokoládés desszertekkel való kísérletezései folyamán egészen biztosan találkozott a Bécsi Pischinger néven elhíresült tortával, amely 1881-ben debütált, s kedvelt desszertté vált az egész monarchia területén.
A népszerű torta megalkotója Oscar Pischinger volt, aki már az 1840-es években készített töltött ostyalapokat. A Pischinger torta azonban túlmutatott ezeken a falatnyi, vékony édességeken, s vele igazi kávéházba, cukrászdába illő desszert született.
Oscar Pischinger eredeti receptjét többszörösen továbbfejlesztették és a nápolyit készítik mogyorós bevonattal is
Fotó: FLICKR
Valószínűleg ez a desszert adhatott ihletet Mannernek, hogy megalkossa a neapolitaner-t, akinek a jó minőségű alapanyagok kiválasztásakor az olasz mogyoróra esett a választása, s ennek a nemes hozzávalónak a feltüntetésével kívánta fémjelezni az új édességet. A nápolyi így vonult be a köztudatba.
Manapság már a feltaláló Manner cég sem olasz mogyoróból készíti az ostyák közé szánt krémet, hanem Törökországból szerzik be ezt az alapanyagot, azonban a krém és az ostyák mérete változatlan. A 49x17x17 milliméterre vágott, 5 ostyalapból álló édesség könnyen harapható, jól illik mind a kezünkbe, mind a szánkba.
A monarchia idején az ostyáknak és a belőlük készített desszerteknek, édességeknek nagy keletje volt.
Amíg az osztrákok a nápolyit és a Pischingert kedvelték, addig a cseh Karlsbadban (Karlovy Varyban) az oblatky egy speciális formája vált elterjedté és közkedveltté. A karlsbadi ostya születése valamivel a Pishinger Bécsben való debütálása után történt, 1856-ban.
A nápolyi ideális desszert magában, de tökéletes kísérője egy jó kávénak, forró csokoládénak, s remek kiegészítője a fagylaltoknak
Fotó: FLICKR
A monarchia jóvoltából a nemzetek gasztronómiája közelebb került egymáshoz, gyakoribbá váltak az áthallások, és sok olyan termék jött létre, ami a monarchia egyik-másik szegletében népszerűvé vált. Valószínűsíthető, hogy a Pischinger sikerén felbuzdulva hozták létre az oblatky-t, aminek lelkes rajongótábora épp az említett fővárosból érkezett egy-egy kiadós ivókúrára. Így aztán az ostya biztos piacra talált – és hamar igen népszerűvé is vált. Míg Bécsben a kakaó uralta az ostyákat, a cseheknél a mandula és a vanília vált meghatározóvá.
A siker garantálható volt, így nem meglepő, hogy 1864-ben már nem csak a városba érkező turisták számára volt elérhető az ostya, hanem más városokba is szállítottak belőle.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Parányi színes habcsókok, amikért rajong a világ: íme a macaron-sztori!
A macaronmánia a 20. század közepén kezdett el terjedni a világban, miután a patinás párizsi Louis Ernest Ladurée kávéház cukrásza, Pierre Desfontaines először illesztett össze két mandulás habcsókpasztillát ganache krémmel – olvasható a Mindmegette cikkében.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.
