Trianon földrajzának kutatása részben az új határok következtében kettészakított régiók, vonzáskörzetüktől elválasztott városok, szétzilált térbeli gazdasági kapcsolatok, megbomlott társadalmi hálózatok vizsgálatára irányul, részben pedig azokra a földrajzi elméletekre, amelyek az új határok jogtalanságát, illetve jogosságát igazolják. A kutatások célja, hogy a két világháború között széles körben ismert érveket kvantitatív alapokon nyugvó esettanulmányokkal tesztelje, elsősorban az osztrák–magyar és a csehszlovák–magyar határszakaszon. A magyar geográfusok által kidolgozott földrajzi érvrendszereket pedig megpróbálják ütköztetni néhány szomszédos ország geográfusainak érvelésével, arra is választ keresve, hogy miként járult hozzá ezekben az országokban a földrajz az átalakult nemzeti tér közgondolkodásba, nemzeti identitásba illesztéséhez, hogyan jöttek létre az újonnan megszerzett tájakon új identitások.
A kutatás kitér Trianon emlékezete – a történetírás, irodalom, emlékművek – és a magyar társadalom kapcsolatára. Az első világháborút magyar vonatkozásban lezáró 1920-as trianoni békeszerződés következménye volt egyebek között Magyarország – Horvátország nélküli – területének 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságának 18,2 millióról 7,6 millióra csökkenése. Akkor mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került a trianoni határokon kívülre, idegen államok fennhatósága alá.
