Faültetést végzett a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága Tőserdőben, a Lakitelek 34/b erdőrészletnél. Az egyhektáros területen mézgás égerrel végezték a fapótlást.
– Az idegen invazív fafajokat: gyalogakácot, amerikai kőrist, zöldjuharfát eltávolítottuk. Az egy hektáros területnek a gödörfúrós ültetését elvégeztük, mintegy négyezer darab mézgás éger került a földbe – mondta Tóth Gábor erdész. – Ez egy lápi talaj, viszonylag kötött, a problémát az jelenti, hogy vizes, mivel a Tiszán jelenleg árvíz van, ezért itt megemelkedik a talajvíz. A fúrónak az alja már vízben van. Ezen a területen kipusztultak a fák, mert ez egy mély rész, és gyakran megtelik vízzel.
A fapótlást a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága valósította meg
Fotó: Szentirmay Tamás/teol.hu
A mézgás éger az egyik legellenállóbb fajta, az bírja legjobban az elöntést, de mikor jön a nyári víz és megpang rajta, akkor az is kipusztul. Erről a három és fél négy hektáros területről egy darab fát sem vágtunk ki, mind kipusztult. A kidőlt fákat összeszedtük, rendbe tettük a területet, hogy utána be tudjuk ültetni. Az ugyanis kötelezettség, hogy ha kipusztul, vagy kivágják az erdőt, akkor helyette fel kell újítani. Ezt végeztük most el – tette hozzá Tóth Gábor.
Az eredeti cikk és a faültetési munkálatokról készült fotógaléria IDE kattintva érhető el.
Látkép a lajtorjáról
Még csak a februárba léptünk, de én már a fák metszését szervezem. Ez sem egyszerű. Régi tapasztalat, az ügyesebb kertészek nagyon elfoglaltak, szinte udvarolni kell nekik, hogy jöjjenek. Már most is úgy néz ki, csak március második felére kapok időpontot, de még ez sem biztos.
Az esedékes faültetéseket már az ősszel elvégeztük, most inkább azon lesz majd a drukk, megmozdulnak-e a rügyek, amikor langyosodni kezd a nappal. Egy kajszi- és egy cseresznyecsemetét tettünk a földbe október végén. A kajszi a tragikus véget ért elődje helyére került – gutaütésben fejezte be földi pályáját az öreg, sosem hallottam, hogy fáknál is létezik ilyen. Pedig békés élete volt nálunk szegénynek, nyaranta csodás ízű, öklömnyi barackokkal hálálta meg a gondoskodást. Aztán hirtelen vége lett… Nálunk is ilyen a sors. Élünk és meghalunk.
A teljes cikk ITT olvasható el.
