Látkép a lajtorjáról
Még csak a februárba léptünk, de én már a fák metszését szervezem. Ez sem egyszerű. Régi tapasztalat, az ügyesebb kertészek nagyon elfoglaltak, szinte udvarolni kell nekik, hogy jöjjenek. Már most is úgy néz ki, csak március második felére kapok időpontot, de még ez sem biztos.
Az esedékes faültetéseket már az ősszel elvégeztük, most inkább azon lesz majd a drukk, megmozdulnak-e a rügyek, amikor langyosodni kezd a nappal. Egy kajszi- és egy cseresznyecsemetét tettünk a földbe október végén. A kajszi a tragikus véget ért elődje helyére került – gutaütésben fejezte be földi pályáját az öreg, sosem hallottam, hogy fáknál is létezik ilyen. Pedig békés élete volt nálunk szegénynek, nyaranta csodás ízű, öklömnyi barackokkal hálálta meg a gondoskodást. Aztán hirtelen vége lett… Nálunk is ilyen a sors. Élünk és meghalunk.
A teljes cikk ITT olvasható el.