A közelmúltban mutatták be a Tisza cipőgyár történetének harmadik kötetét. A munkát a tavaszi járványügyi helyzet nehezítette – írja a szoljon.hu.
Mivel már az első alkalommal is úgy tervezték, hogy az lesz az egyetlen, így a kezdetektől a bezárásig végigjárták a martfűi cipőgyár pályafutásához kötődő eseményeket, a jelenlegiben a személyes érzések egészítették ki a képet.
Az ikonikus cipőmárka új kollekciójának egyik darabja
Fotó: Facebook / Tisza cipő
– Sok olyan történet volt, amik az első kettőhöz képest más szemszögből mutattak rá a gyár életére. Az volt az érdekesség, hogy a harmadikban olyan emberek is leírták gondolataikat, akik szinte az első kapavágástól itt voltak. Őket az első kötetben szerettük volna, hogy megjelenjenek, de nem találtuk meg a családot, most viszont végre őket is elértük – emelte ki, majd hozzátette, a három kötettel teljessé vált a városi életet meghatározó cipőgyár története.
Az eredeti cikk ITT olvasható.
Egy tárgy, egy történet: csendélet Tisza cipővel
A 19. század végén, túllépve az akadémikus irányvonalon, a 20. század képzőművészete egy hatalmas, színekkel töltött tartályt robbantott fel, kiszabadítva a bármit és bárhogyan érzését – immár nem a való világ érzékelés által keltett esztétikai élményét, hanem a belső érzések alkotta valóság feltárásának lehetőségét kínálta. Salvador Dali, Picasso, Jackson Pollock, és még sokan mások megtanították a világot, hogy a színes vonalak, pöttyök, félfejű nők és elfolyt testek keltette érzések mindannyiunkban megtalálhatóak, éppen csak kifejeződésük és értelmezésük eltérő.
Ezen a képen a férfi keresztbe rakott lába látható, néhány zokni, tányér és cipő rendetlen kompozíciójában. Kortárs darab, jelzése nincs. A Tisza cipők típusából lehet következtetni, nagyjából a 2000 évek elején készülhetett.
A feltűrt nadrág és a meztelen láb kellemes, langyos időjárásra utal, s a földön, hanyagul eldobott, kiürült buborékfújó, a majális elmaradhatatlan kelléke szintén nyárelőt feltételez. Középen hatalmas csíkos zokni pár, s alatta, mintegy kikacsintásként egy szem lány zokni
Nyilvánvaló, ketten vannak. Egy fiú és egy lány. A felső sarokban ledobott rózsaszín ruhás baba, fej nélkül, láthatatlanul jelzi, itt egy lány is lakik. A sarkokban szétszórt Tisza cipők átlós tengelyt hoznak létre a képen, megteremtve a férfi keretet, azaz feltételezhetően a lakás a fiúé, amelyet a másik átlón megjelenő férfi-nő kettősség tölt meg élettel. A férfi lába első látásra minta a retró porcelán tányéron nyugodna, de nem. Hogy is van? A keresztbe tett láb nem ér a földre, tehát nincs benne, csak fölötte.
Egy szép tavaszi nap, egy napfényes délelőtt, sok vidámság és ölelés után a fiú kényelmesen elnyúlik a székében. A lány odalép és lehajolva, hátulról megöleli a fiút. A szerelem illatát érzi. Majd lenéz a fiú válla fölött és meglátja a padlón heverő dolgokat. Az ágyhoz szalad, kiveszi gyerekkori babáját, és azt is a földre teszi. A fiú nem kérdez, hisz mindent tud. A lány ismét odahajol: „így tökéletes!” Érzi az alkotó energiát, a csodálatos, tomboló érzés kifejezésének igényét.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!
