Reggel kilenc órakor a Parlament előtt ünnepélyes keretek között felvonták Magyarország lobogóját. A katonai tiszteletadással zajló ceremónián részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök, a magyarországi diplomáciai testület képviselői, a kormány tagjai, politikusok és közéleti személyiségek is.
A délután legfontosabb eseménye a 2 órakor kezdődő békemenet volt. A Széna tértől a Margit hídon át a Parlamentig vonuló tömeg sok százezres volt. A résztvevők teljesen megtöltötték a Kossuth teret és a környező mellékutcákat is. Például az Alkotmány utcában egészen a Vadász utcai kereszteződésig ért a tömeg.
Megható és felemelő volt az ünnepség, ahol megismerhettük hazánk történelmi zászlóit és meghallgathattuk Beethoven Egmont-nyitányát, mely a forradalom jelképévé vált, mivel a rádióban rendszeresen ezt játszották. Felszólalt többek között Balás-Piri László, akit 56-os forradalmi tevékenysége miatt 1957-ben letartóztattak és csak 1960 április 29.-én szabadult ki. Nem sokkal később pedig egy a magyarságát büszkén vállaló felvidéki tanítónénit ismerhettünk meg, akinek az életútja mindnyájunk számára például szolgálhat. Az idén 100 éves Tamás Aladárné Szűcs Ilonát a szlovák állam megfosztotta az állampolgárságától, mivel felvette a magyart. Ő lett viszont a Magyar Becsületrend első díjazottja, melyet azok kapnak meg, akik kiállnak a magyarságért a nehéz időkben.
Orbán Viktor miniszterelnök a következőképp foglalta össze október 23.-a lényegét: „Emlékezzünk rá, hogy ők öt nap alatt leverték a megszálló első hullámát, és a csak későbbi túlerő verte le a forradalmat. Emlékezzünk a győzelem mámoros örömére, emlékezzünk a túlerővel szembeni vereségre, emlékezzünk azokra, akik vállalták a mártírsorsot.” 1956-nak köszönhetően felébredt a népek lelkiismerete és azóta már mindenki elismeri, hogy az egész világ jobb lett a magyarok szabadságharca által. Azonban a forradalom és szabadságharc leverőinek törekvései nem tűntek el a közéletből, elegendő csak a 2006 október 23.-án lejátszódó rendőrterrorra gondolni.
A miniszterelnök párhuzamot vont az 1956-os és a 2008-as események között. A forradalom és szabadságharc eseményeinek a hatására a szocializmus összeomlott. 2008-ban pedig egy amerikai pénzóriás összeomlása kapcsán derült az ki, hogy a nyugati világ gazdasága nem a saját lábán áll, nem a becsületes munkán, hanem egy pénzvilág-birodalom zsinórján lóg. Orbán Viktor kiemelte, hogy a nagy változások korát éljük Európában és az egész világon, melyekből nincs visszaút. Európának meg kell találni a helyét a változó környezetben és tudatosítania kell, hogy „nemzetek nélkül nincs szíve, kereszténység nélkül nincs lelke”. Megköszönte a békemenet résztvevőinek a támogatását és Brüsszelre utalva külön hangsúlyozta, hogy elfogadjuk a mindenkire érvényes szabályokat, a közös európai elveket, de nem fogadjuk el azt, hogy mások mondják meg, hogy mit tehetünk a saját hazánkban és mit nem. Hasonlóképp nem fogadjuk el a kettős mércét sem.
Végezetül összefoglalta az elmúlt két évben elért eredményeket, azt, hogy visszarángatták az országot a csőd széléről és hogy megvalósult a határokon átívelő nemzetegyesítés. Csökkent a hazánkat megbénító adósságteher, több százezer devizahiteles családon sikerült segíteni, nőtt a minimálbér és csökkentek a családok adóterhei. Beszédét a csüggedteknek szánt gondolatokkal zárta: bár a leküzdendő hegy magas, de van út a tetejére. Az 56-osok sem törődtek bele a kilátástalanságba, hanem cselekedeteikkel visszaadták a nemzet méltóságát. Ha csak feleannyi hitünk lesz, mint nekik volt, képesek vagyunk hegyeket megmozgatni.
