Erre minden esély megvan, látva a görög válság elhúzódó (félre)kezelését. Görögország helyzete és különösen a német–görög viszony számos kérdést vet fel az Európai Unió jövőjével kapcsolatban, ami értelemszerűen húsba vágóan érinti a tagállamokat. Mivel a kormányzati kommunikációban már a menekültkérdés kapcsán is kiemelt szerepet kapott a nemzeti szuverenitás védelmének gondolata – a tagállamok maguk dönthessék el, milyen választ adnak erre a problémára –, minden, az EU jövőjét érintő problémafelvetés (kisebb vagy nagyobb integráció, tagállamok közti szolidaritás, illetve annak hiánya, kétsebességes Európa) kapóra jöhet a miniszterelnöknek. Ez lehetőséget nyújthat számára a szuverenitás eszméjének egy nagyobb, átfogó vízióba foglalására.
És hogy mi az ilyen víziók megfogalmazásának legjobb terepe? A tusnádfürdői szabadegyetem, ahol Orbán Viktor mindig megteszi az újságíróknak azt a szívességet, hogy ad nekik némi rágódni valót, ami jobb esetben kitart nyár végéig. Tusványosra tehát érdemes külön odafigyelni; nem lenne meglepő, ha a miniszterelnök itt ismét nagyobb, nemzetközi összefüggésekbe próbálná helyezni kormánya tevékenységét, elemelve azt a mindennapok problémáitól. Az persze a Fidesz számára is nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb ezekre is reflektálnia kell; vélhetően ezt szolgálják a kilátásba helyezett tájékoztató- (ellenzéki olvasatban propaganda-) kampányok a magyar válságkezelés sikereivel és a kormányzat családpolitikájával kapcsolatban. Valószínűleg a nyár végének kérdése lesz, hogyan tudja a kormány átvezetni a bevándorlásellenes kampányt a pozitív kommunikációs kampányba, illetve hogyan tudja felépíteni a bürokráciacsökkentést célzó nemzeti konzultációt.
A legfőbb kérdés az, akar-e és tud-e a Fidesz békésebb üzemmódra váltani. A felfokozott hangulat fenntartása jól látható módon működik, de korántsem egyértelmű, meddig lehet ezt folytatni. A békésebb, „emberközelibb” kormányzás viszont azzal fenyeget, hogy visszakerülhetnek a napirendre az onnan egy időre kiszorult problémák, a nagyobb léptékű brókerügyektől a kisebb, de az emberek mindennapjait meghatározó, időnként bosszúságra okot adó intézkedésekig. Ez politikai szempontból érthetővé teszi a kampányüzemmód fenntartásának igényét, de kérdés, nem fáradnak-e bele ebbe a választók, nem lesz-e akár kontraproduktív a tervezett pozitív kampány.




