Karácsony Gergely pénteken délelőtt megsemmisítő politikai vereséget szenvedett. Akkorát, amely nemcsak az előválasztáson jelenti a véget számára, de minden bizonnyal a főpolgármesteri posztját is megingatja. Erre főképp abból lehet következtetni, hogy még szerdán a szövetségeseivel a háta mögött jelentette be egy sajtótájékoztatón, hogy „előre lép”, nem pedig hátra. A döntés indoklásaként pedig azt a gondolati, politikai elképzeléscsomagot vázolta fel, amelyet rajta és szövetségesein kívül szerinte más ma nem képvisel a baloldalon. Minden bizonnyal nemcsak a saját, hanem a közössége gondolatait, érzéseit is tolmácsolta Karácsony ezen a szerdai napon, amikor a párbeszédesektől a szocialista politikusokig mosolyogva, harcra készen, magabiztosan álltak mögötte.
Majd két nappal később leteszi a fegyvert. A történelmi példákból pontosan lehet tudni, hogy mi történik egy olyan sereggel, amely kész harcolni és mindene meg is van ehhez, ám vezetői valamilyen alku reményében kapitulálnak: ekkor jön a demoralizáció. A szétesés. Az állítólag tehetséges Karácsony önként és dalolva verte szét a politikai hátországát olyan szédületes gyorsasággal – egy hét alatt –, amire nem sok példa volt az elmúlt harminc évben. Gál J. Zoltán már lemondott a kampányfőnöki posztról, pusztán idő kérdése, hogy szedje a sátorfáját a városházáról is, és nem egyedül fog menni. A csapat elkezdett szétesni.
Karácsony maga verte szét a csapatát. Nézzük az eseményeket:
- Október 1., péntek: Megjelent az előválasztás első fordulójának végleges eredménye, amely szerint Karácsony Gergely 27,3 százalékkal a második helyezett, Márki-Zay Péter pedig 20,4 százalékkal a harmadik. Dobrev Klára előnye nem volt behozhatatlan Karácsonynak az elért 34,7 százalékkal.
- Szeptember 30. és október 3. között Karácsony arra próbálta rávenni Márki-Zayt, hogy lépjen vissza a javára. Ehhez beígért neki egy miniszterelnök-helyettesi posztot. Október első vasárnapján Márki-Zay egy nyilvános kampánygyűlésen arról beszélt, hogy ő kész félrerántani a kormányt. Ez kétségtelenül Karácsony pozícióit erősítette, mint ahogy az előválasztási második helye is.
- Október 4., hétfő: Karácsony Gergely leutazott Hódmezővásárhelyre tárgyalni Márki-Zay-jal. Az erőpozíciójából indulva egy számára megalázó kompromisszum született: magával azonos pozícióba helyezte Márki-Zayt azzal, hogy arról beszélt, közös kormányzásuk esetén csak olyan döntéseket fogadna el kormánya, amelyre Márki-Zay is rábólint – a hatpárti koalíció mellett. Ez olyan szempontból is abszurd volt, hogy ezzel kormányozhatatlanná tette volna az országot, hiszen egy döntésnek annyi szűrőn kellett volna már átmennie, hogy lényegében nem tudott volna keresztülvinni semmit. Emellett még felmerült a „közös rubrikás” ötlet is a második fordulóra, ami annyira abszurd, hogy több szót nem is érdemel.
- Október 6., szerda: Miután az előző napon felröppentek olyan hírek, hogy Karácsony visszalép Márki-Zay javára, a főpolgármester azt jelentette be, hogy mindenképp képviselni szeretné közösségét az előválasztáson, ezért „nem visszalép, hanem előre”.
- Október 8., péntek: Karácsony visszalép Márki-Zay javára.
Mindezzel pedig megszűnt az MSZP és a Párbeszéd létjogosultsága is, amit egyedül az jelentett, hogy ezen pártoknak volt egy miniszterelnök-jelöltjük, ugyanis a politikusok önmagukban, jelöltként, vagy képviselőként mit sem érnek. Ezt jól bizonyítja az az önkormányzati választás utáni eseménysorozat, amely során a DK frissen megválasztott szocialista polgármestereket léptetett át magához. A politikusok olyanok, mint az űrben szabadon száguldó aszteroidák: a nagyobb tömeghez gravitálnak.
Karácsony Gergely miniszterelnökjelölt-jelölt mai kiesése után az MSZP és a Párbeszéd is zuhanni kezd majd. Hogy eközben hova vonzzák a kieső embereket, az még a jövő zenéje, de ami biztos: Karácsony a kukába hajította a saját politikai közösségét.
Borítókép: Budapest A Budapesti Közlekedési Központ sajtótájékoztatója.
