A győzelem után is végveszélyben az FTC

Sütõ-Nagy Zsolt
2000. 11. 22. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kedden este az Interligában megszerezte első győzelmét az FTC jégkorongcsapata, miután a Kisstadionban 5-2-re legyőzte a horvát Medvescsak Zagrebet. A siker ugyan bizakodóbbá tette Hudák Gábor edzőt, de a végveszélybe került szakosztály sorsán ez még nem változtat.Ebben az esetben is igazolódik, hogy a baj csőstül jön. Nem elég, hogy anyagi gondokkal küszködik a csapat, s ezért a riválisoknál szerényebb mértékben költhettek erősítésre a nyáron, ráadásul a vezetőedző, Farkas András szombaton tüdőgyulladással kórházba került, így segítője, Hudák Gábor vette át az irányítást a kispadon.– Egyelőre még nem tudni, meddig kell kórházban maradnia a vezetőedzőnek – mondja Hudák. – Annyi a gondunk, hogy ez a kis siker feltétlenül kellett ahhoz, hogy bírjuk lelkierővel a próbatételeket. Bár szeretnénk megismételni a tavaszi bravúrt, s a bajnokságban jó lenne ismét döntőbe jutni, de ez most már kisebb csodával érne.A csoda valóra váltása már csak azért sem tűnik könnyű feladatnak, mert eddig az Interligában valamennyi találkozóját elvesztette a Ferencváros, s a magyar riválisok – az Alba Volán és a Dunaferr – nagy különbséggel győztek a zöld-fehér együttes ellen.– Mivel nincs fedett pályánk, még csak a zágrábiak elleni találkozó volt a második hazai mérkőzésünk az Interligában – folytatja Hudák. – Lehet, hogy a Dunaferr és az Alba Volán elméletileg erősebb csapat nálunk, ám abban biztos vagyok, hogy a Kisstadionban el fogjuk csípni őket.A ferencvárosi jégkorongozók annak ellenére erőn felül küzdenek, hogy novemberi és decemberi fizetésükről kénytelenek voltak lemondani.– Január 31-én az egyesületi tanács dönt majd arról, egyáltalán életben maradhat-e a szakosztály – magyarázza a szakember. – Ahhoz, hogy pozitív döntés születhessen, a magunk részéről úgy próbáltunk hozzájárulni, hogy csökkentettük a kiadást.Nyáron a kosárlabda-szakosztály megszüntetése hatalmas port vert fel, ám még szomorúbb lenne, ha a nagy hagyományú, huszonnégyszeres bajnok hokicsapat is ugyanerre a sorsra jutna. Ráadásul azok a bajnoki címek nem is olyan régen születtek, hiszen a kilencvenes években hatszor lett aranyérmes az együttes, utoljára 1997-ben állhatott a dobogó tetejére.Mihók Béla szakosztályelnök elismeri: teljes mértékben az egyesületi tanács kezében van a gárda. A szakosztály ötvenmillió forintos költségvetéséből a vállalt harmincötmillió saját bevételt ugyanis sikerült megvalósítani, ám ez kevésnek bizonyul.– Tavaly hatvanmillióból gazdálkodtunk, de az is kevés volt, a mostani ötvenmillió pedig már szinte elégtelen – magyarázza a szakosztályelnök. – Remélem, nem öt- vagy tízmillió forinton múlik majd, hogy egy ilyen hagyományú szakosztály életben marad-e. A kérdés ugyanis nem úgy vetődik fel, hogy profi vagy amatőr lesz a csapat, hanem arról szól, hogy elküldjük-e a több mint kétszáz sportolónkat, a felnőttcsapat játékosait és a gyerekeket együtt. Óriási erkölcsi felelősség kijelenteni, hogy köszönjük az eddigi eredményeket, de menjetek, keressetek magatoknak másik klubot, másik sportágat.Mihók szerint a labdarúgócsapat sikeressége esetén a többi szakosztály működése is könynyebbé válik.– Mindenképpen újra kell gondolni a működésünket, s tudomásul kell venni: Budapest nem érett arra, hogy a sportágban felvegye a versenyt Székesfehérvárral, valamint Dunaújvárossal – beszél terveiről Mihók. – Ilyen körülmények között arra nincs lehetőségünk, hogy tizenkét hónapon keresztül fizessük a játékosokat, hanem csak félprofikat tarthatunk, akiknek más megélhetési forrásuk is van, s nem csak abból élnek, amit a klubtól kapnak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.