A sporttörvény célja az autonómia és a demokrácia

A kormány és a legnagyobb kormányzó párt ragaszkodik ahhoz, hogy az új sporttörvény 2001. január 1-jén hatályba lépjen – mondta lapunknak adott interjújában Horváth László, a Fidesz pártigazgatója, a parlament ifjúsági és sportbizottságának alelnöke. A politikus szerint a jogszabály által létrehozandó új intézmények nem a központosítás irányába hatnak, hanem éppen ellenkezőleg: a sport önrendelkezésének kiteljesedését segítik.Van egy gondolat a törvényjavaslat indokló részében, amely szerint a „központi költségvetési támogatás jelentős csökkenése esetén összeomlana a magyar sport”.– A sport az elmúlt tíz évben kimaradt azokból a kedvező lehetőségekből – például a privatizációból –, amelyek a gazdasági szereplők számára adottak voltak. A magyar gazdaság ezek folytán megerősödött, és szinte önjáróvá vált, a sport azonban nem tudna megállni a saját lábán. Vannak olyan sportágak, mint például a profi futball, amelyek viszonylag gyorsan „felnőnek”, és nemcsak önmagukat képesek eltartani, hanem adófizető iparággá válhatnak a költségvetés számára. A sportnak azonban mindig is maradnak majd olyan területei – diáksport, iskolai sport, fogyatékosok sportja, vagy a piacilag nehezen eladható sportágak –, amelyeken az állami segítség elengedhetetlen. Nekünk most azokat a jogszabályi feltételeket kell megteremtenünk a sportban, amelyek a társadalom más szféráiban már egy évtizede megteremtődtek.– Miért nem sikerült ez már 1996-ban, az előző sporttörvény megalkotásakor?– Azért, mert nem volt tekintettel a piaci változásokra. Hogy egy jellemző példát mondjak: a kilencvenhatos jogszabály a gazdálkodás, konkrétan a hatalmas köztartozások kezelése terén semmilyen változást nem hozott. A központi költségvetésnek ma is csaknem egymilliárd forintos terhet jelent évente ezeknek a számláknak a törlesztése. Egy ilyen törvény megalkotása előtt legalábbis szerencsés, hogy a lehető legszélesebb körű párbeszéd alakuljon ki, mert a sport ciklusai 10-15 évesek, azaz túlmutatnak a négyéves választási időszakon. Ennek jegyében a jogszabály előterjesztését az érintettekkel folytatott széles körű szakmai és politikai egyeztetés előzte meg, s ez utóbbi jelenleg is tart. A párbeszédre az utolsó pillanatig nyitottak vagyunk, ahhoz azonban ragaszkodunk, hogy a törvény január elsején hatályba lépjen. Ha ez nem így történik, akkor a működésben, a finanszírozásban zavarok keletkezhetnek.– Melyek azok a főbb törésvonalak, amelyek mentén nem alakult ki egyetértés?– Mivel a sporttörvény által szabályozott viszonyok a társadalmi élet számos területével összefüggnek, a megalkotása a munka törvénykönyvétől a képviselők jogállásáig számos jogszabály módosítását vonhatja maga után. Ezek között vannak kétharmados törvények is, az ellenzék szerint több, mint szerintünk. Fontos kérdés, előírhatjuk-e ebben a törvényben a mindennapos kötelező testnevelésórát. A testnevelő tanárok egyesülete szerint a gyerekek egészségügyi terhelhetősége összességében nagyon rossz, s ezen csak az előbb említett megoldással lehetne változtatni. Az elmúlt időszakban azonban éppen a testnevelési órák aránya változott kedvezőtlenül, mert a kiemelt, kedvelt, a szülők által preferált tárgyak – mint a számítástechnika, az idegen nyelv – rendre kiszorítják a tornaórát. A tapasztalat szerint a délutáni, tanításon kívüli testnevelési órák nem jelentenek garanciát, csak a tanrendben rögzített, kötezelő, napi gimnasztika. Az Oktatási Minisztérium szerint azonban ez az elképzelés a jelenlegi kerettantervekkel nem hozható közös nevezőre. Nyilvánvaló az is, hogy a kötelező tornaórát csak fokozatosan lehetne bevezetni, mert a rendelkezésre álló szakemberek száma és az infrastruktúra egyelőre nem megfelelő. Vita alakult ki a sporttal kapcsolatos önkormányzati normatíva kérdésében. Létezett ilyen intézmény 1990–94 között, igaz, ez egy névleges, fejenkénti százforintos összeg volt. A második kormányzati ciklusban, 1994–98 között ez eltűnt, beleolvadt az egyébként is zsugorodó település-üzemeltetési keretbe. Arra nyitottak vagyunk, hogy újra jelenjen meg a sportnormatíva, csak azt találom furcsának, hogy éppen azok követelik vissza, akik annak idején megszüntették. Azt azért el kell mondani, hogy az önkormányzatok erejükhöz mérten eddig is költöttek a sportra, tehát nem a normatíva meglététől függött a hajlandóságuk a testedzés támogatására.– Az új sporttörvény három új szervezetet hoz létre: a Nemzeti Sportszövetséget, a Nemzeti Szabadidősport Szövetséget és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségét. Hogyan működnek majd ezek az intézmények?– A Nemzeti Sportszövetségnek tagja lehet valamennyi országos szakszövetség és tagja a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége. A szabadidős és rétegsportok, mint például a természetjárás, a diáksport, az egyetemi és főiskolás sport érdekeit képviselő szövetség a Nemzeti Szabadidősport Szövetség. A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége értelemszerűen a fogyatékos sportolók szövetsége, amely egyébként a Nemzeti Sportszövetségnek és a Nemzeti Szabadidősport Szövetségnek is tagja. Mindhárom szervezet tagjainak általános érdekeit közvetíti a kormányzat felé, és a közgyűléseik döntenek a versenysportra, a szabadidősportra, illetőleg a fogyatékosok sportjára szánt állami pénzek tagszervezetek, szakszövetségek közötti elosztásáról.– Jut majd elegendő pénz mindenkinek? Azért kérdezem ezt, mert az erősebbek szövetkezhetnek, egymást támogatják az elosztási rend kialakításánál, míg a gyengébbek „éhen halhatnak”, mert szinte semmi sem marad nekik.– Nem hinném, hogy ez előfordulhat, hiszen az elosztás szabályozásánál valószínűleg igyeznek majd kizárni ennek a lehetőségét. Egyébként ezzel éppen a sport felnőtté válását szeretnénk elérni, és az autonóm sportszövetségek létrehozása egyes vádakkal ellentétben éppen hogy nem a központosítás, hanem a decentralizáció és a sport demokratizálódása felé mutat.– Mit jelent a gyakorlatban az, hogy a sportági szakszövetségek köztestületi jogkörüket elveszítve társadalmi szervezetté alakulnak át?– A köztestületi jogállással járó előnyöket elveszítik. Például nem vehetnek majd igénybe adókedvezményeket, gazdálkodószervezetként jelennek meg a piacon. A törvénynek e döntése a gazdálkodási fegyelem erősítése irányában hat. Az adózásnál maradva említenék egy másik példát: adókötelesek lesznek a sportösztöndíjak is. Nyilván az ösztöndíj összegét emiatt bruttósítják majd.– Új szervezet lesz a Sport Állandó Választott Bíróság. Ez a testület ugyebár nem a Legfelsőbb Bíróság irányítása alatt működik majd?– Nem, hiszen ahogy a nevében is benne van, választott bíróságról van szó, ezért a működésére a választott bíráskodásról szóló törvény érvényes. A legfontosabb, hogy döntéseket a felek kölcsönös alávetési nyilatkozata alapján hoz olyan jogvitákban, amelyek a sportszférában képződnek, és megoldásuk a Sport Állandó Választott Bíróság közreműködésével is lehetséges. A bírákat a Nemzeti Sportszövetség elnöksége választja meg a három sportszövetség, valamint a MOB elnökének együttes javaslatára. Ahogy a sportszövetségek, a bíróság létrehozása is a sport nagyfokú autonómiáját szolgálja.– A nézőtéri erőszak problémájára milyen megoldást nyújt a törvény?– Fontos, hogy milyen állapotban vannak a sportlétesítmények, hiszen a lepusztult, rossz állapotban lévő intézmény már önmagában is agresszivitásra sarkall. Az sem lényegtelen, hogy mit lát a néző a pályán, hiszen a szurkolótáborok akkor kezdenek el egymással foglalkozni, ha az előadás minősége nem megfelelő. A sportlétesítmények fejlesztését a kormány az olimpiai centrumok kialakításával, a labdarúgó-stadionok rekonstrukcióját célzó tervvel, a sportágfejlesztési programokkal és egyéb pályázati lehetőségekkel segíti elő. A nézőtéri erőszak visszaszorítására a sporttörvény beléptetés címszó alatt fogalmaz meg rendelkezéseket. Előírja, milyen állapotban nem lehet belépni, mit nem lehet bevinni a létesítmény területére, mikor kell felszólítást alkalmazni, mikor kell a nézőt a helyszínről eltávolítani. A jogszabály rendelkezik a kamerás megfigyelés és egyéb, azonosításra alkalmas beléptetési és ellenőrző rendszer működtetésének lehetőségéről, bizonyos személyi adatok nyilvántartásáról, megsemmisítéséről, a sportrendezvények látogatásától történő eltiltásról, az alkalmazható kényszerítő eszközökről.– A hivatásos sportolók jogállásáról is jelentős változásokat hoz a törvény hatályba lépése.– Valóban, hiszen a profi sportolók a későbbiekben sporttevékenységre irányuló szerződést csak természetes személyként létesíthetnek. Ez abból következik, hogy a szerződés a játékjog használatára irányul, de a sportoló a játékjoga fölötti rendelkezési jogot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. Ezért munkaszerződés vagy egyéb, a munkavégzésre irányuló szerződést a sportszervezet nem köthet gazdasági társasággal, ahogy ez eddig elterjedt megoldás volt. Fontos rendelkezés az is, hogy a sportoló munkavégzésre irányuló szerződése vagy munkaszerződés vagy egyéb szerződés kell legyen, egyidejűleg kétféle szerződés alapján nem foglalkoztatható. A törvény hatályba lépésével a nem megfelelő szerződéseket meg kell semmisíteni, és újakat kell kötni. E területen az utóbbi időben annyi visszaélést tapasztalhattunk, hogy mindenki egyetért abban, radikális változtatásokra van szükség. Ebből a példából is látszik, hogy ez a törvény átfogóan kívánja szabályozni a sport viszonyait.