- Labdarúgás -
Hrutka János az elmúlt két évben elsősorban üzleti szempontból került reflektorfénybe. A Ferencváros 1998 januárjában 300 ezer márkáért adta el a válogatott védőt a Kaiserslauternnek, ahonnan az Eintracht Frankfurthoz került. A német klub 2000 őszén meg akart szabadulni tőle, de átigazolása egy harmadosztályú angol csapathoz meghiúsult, így kerülhetett vissza a Ferencvároshoz. A csapat akkori edzője, Csank János szerint úgy volt, hogy Hrutka csak néhány hétig marad az Üllői úton, utána jelentős haszonnal eladják külföldre.
Egy évvel ezelőtt már-már biztosnak tűnt, hogy Hrutka az angol második ligában szereplő Wanderers labdarúgója lesz, menedzsere, Lóránd Dezső magabiztosan nyilatkozta: „A lényeg, hogy minden öszszejött.” A játékos el is utazott Wolverhamptonba, de a szerződtetése elmaradt, így ismét visszatért az Üllői útra, ahol társaival bajnokságot nyert. Az önfeledt ünneplést azonban megzavarta, hogy tavaly májusban kiderült: Hrutka ugyan ingyen került az Eintracht Frankfurttól a Ferencvároshoz, ám olyan szerződést kötött, amely szerint három év alatt 93 millió forintot kereshet.
Az irreális szerződésért támadott Szeiler József ügyvezető igazgató azzal védekezett, hogy Hrutka az FTC Labdarúgó Kft. számára az év nagy üzlete lehet. A sportlapban így nyilatkozott: „Erről az esetről az jut eszembe, hogy ha valaki vesz egy részvényt húszezer forintért, de annak a tőzsdén az értéke leesik, esetleg ötezer forintra, az még nem ok arra, hogy felgyújtsa a papírt. Könynyen lehet ugyanis, hogy ez a részvény rövidesen már negyvenezer forintot ér majd, s akkor dupla haszonnal lehet értékesíteni.”
Hogyan látja jelenleg az ügyvezető igazgató, vajon a Hrutka-részvény 2002 márciusában mennyit ér? Emelkedett vagy esett az ára?
„Hrutka János a Vasasban jó teljesítményt nyújt, visszakerült a válogatottba is, mindez azt jelenti, hogy a játékos értéke emelkedett” – magyarázza Szeiler József, akitől szerettük volna megtudni azt is, hogy a védő milyen feltételekkel került a Fáy utcába. Az ügyvezető kitért a válasz elől, azt mondta, a Vasassal úgy állapodtak meg, hogy ezt üzleti titokként kezelik, tehát nem adhat róla felvilágosítást. Információink szerint Hrutka fél idénybeli jövedelme 15 millió forint, az összeget kölcsönbeadása óta nem a Fradi, hanem a kiesés ellen küzdő Vasas állja. Szeiler ugyan már nem olyan optimista, mint tavaly, év elején volt, de még reménykedik: „Úgy gondolom, nem fogunk Hrutkára – akinek még másfél éves szerződése van az egyesülettel – ráfizetni. A védő 1999 végén ingyen került a Fradihoz, így ha sikerül eladni külföldre, akkor a vételárat a klub kapja meg, mert Hrutkát nem a kft., hanem az egyesület fizette.” Ez azonban akkora terhet jelentett a Ferencvárosnak, hogy januárban kénytelen volt kölcsönadni a Vasasnak. Hrutka ugyan nem akart távozni a nevelőegyesületétől, de aztán, kényszerhelyzetben lévén, ráállt az alkura. A Fáy utcában egyre jobb teljesítményt nyújt.
A Ferencvárosnak és a védőnek egyaránt az az érdeke, hogy nyáron találjanak végre számára egy külföldi csapatot, amely hajlandó érte a kért összeget kifizetni. Mindezt megkönnyítheti, ha Hrutka jó formában játszik, és stabil tagja a válogatottnak, megnehezítheti viszont, ha a Vasas kiesik az első osztályból. Ha ezúttal sem sikerül Hrutkára vevőt találni, akkor előfordulhat, hogy beleegyezik a szerződése módosításába, s a pletykák szerinti évi 30 millió forintos jövedelem helyett beéri kevesebbel is.
Visszhangok. Hrutka János nyilatkozatai: ,,Mármint vissza a Fradiba? Aligha… Ne vegye nagyképűségnek, de most nem tud megfizetni a Ferencváros. A vezetőségnek alaposan ki kellene költekeznie ahhoz, hogy hazatérjek. Mindenesetre hallottam Varga Zoltán kijelentéséről, szívesen dolgoznék vele, de én most itt, Németországban annyi pénzt keresek, amennyit otthon aligha teremthetnek elő. Úgy tervezem, hogy néhány év múlva játszom én még a Ferencvárosban a barátaimmal, Lisztes Krisztiánnal és Zavadszky Gáborral (Nemzeti Sport, 1999. november 12.). ,,Londonban szívesen futballoznék, megfordult a fejemben, mi lenne, ha a Crystal Palace, netán a Wimbledon lenne a kérő… A Wimbledonnak már csak azért is örültem volna, mert imádok teniszezni. Természetesen nagyon örülök, hogy egy olyan patinás együttes hív, mint a Wolverhampton Wanderers. Viszont azt is megjegyezném, amíg nem egyezek meg az angolokkal, amíg ők nem fogadják el a Fradi ajánlatát, addig nem szabad beleélnem magam abba, hogy a Wanderers játékosa leszek (Nemzeti Sport, 2001. február).
Vizsgálat indult Franciaországban a X ellen, mert az algoritmusa alkalmas lehet külföldi beavatkozásra
