A Posillipo az utolsó KEK-győztes

Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás csapata, a Posillipo Napoli nyerte meg az utoljára kiírt KEK-sorozat döntőjét, miután a szombat esti visszavágón 4-3-ra legyőzte a címvédő Vasast Nápolyban. Az első mérkőzés 10-10-es döntetlent hozott, így az olasz gárda 14-13-as összesítéssel hódította el a trófeát – 1987 után másodszor.

A történelmi emlékekben bővelkedő, csodálatos fekvésű kikötővárost, Nápolyt a világ egyik legérdekesebb turistalátványosságának nevezik. Kár, hogy az itteni első számú vízilabdacsapat, a CN Posillipo uszodája messze van a 3,5 milliós város szívétől, mert így az Agnano városrészben megszálló vendégben már árnyaltabb kép alakul ki az itteni életről.
A taxis hivatalosan 25 euróért száguld át a városrészeket összekötő, bonyolult gyorsforgalmi úthálózaton a reptértől a szép völgyben fekvő, folyondárokkal benőtt, ám kissé elhanyagolt Hotel delle Terméig, a Vasas szállásáig, majd a számlázásnál a csomagszállítást extraként tünteti fel, harmincat követel, és még valami kapucsínóról is magyaráz, amire a tekintélyes borravalót szeretné fordítani. Ha ezen múlik, akkor egészségére! – gondolja az ember, miközben lelki szemei előtt még mindig a néhány perce látott délolasz valóság képei villódznak: lerobbant állagú lakások, omladozó erkélyek, gangok, mindenhol száradó ruhák, rosszul megvilágított, füstös, poros alagutak. A nápolyi közlekedési kultúráról pedig csak annyit, hogy kirívóan szokatlan, ha egy autó kasznija itt-ott nem horpadt, törött, de legalábbis nem húzták meg az oldalát; a folyamatos dudálástól szinte lemerülnek az akkumulátorok, a piros lámpa pedig a legtöbbször nem zavarja a sofőröket a tovahaladásban. Ezzel együtt van valami titokzatos, utánozhatatlan hangulata az egésznek.
Azt nem lehet mondani, hogy a városban KEK-döntő-hangulat van, de ezt Steinmetz Barnabás és Kásás Tamás, a Posillipo magyar ászai már előre jelezték. Pedig a legnagyobb olasz sportlap, a La Gazzetta dello Sport meccs előtti írásának alcíme így hangzik: „Ötezer tifosi űzi, hajtja majd Kásást és csapatát a Vasas ellen • A belépés ingyenes.” A mi „Kásánk” tehát nyilvánvalóan itt is sztár.
A díjmentes belépés eléri a kívánt hatást. A Scandone uszoda lelátói csordultig telnek, ordít a zene, bömböl a szpíker, tobzódik az ötezer nápolyi szurkoló. Az eksztatikus hangulatra valóban nehéz szavakat találni. De ott vannak a Vasas-hívek is, akik autóbusszal vállalták a hosszú utat, és nem hagyják magukat. Kár, hogy ezt tévén senki nem láthatja odahaza.
Steinmetz János sem hiányozhat; az egykori kiváló kapus egyik fia egy óra múlva a mennybe megy, a másik pedig szomorkodhat. Vagy Barna nyer a Posillipóval, vagy az öcs, Ádám a Vasassal. „Azért is jó, hogy ez a döntő alakult ki, mert így négy év után végre már Ádám is megnézte egyszer, hol él a bátyja, eddig ugyanis nem járt itt” – mondja Steinmetz papa, aki még hozzáteszi: a Scandonéhoz nagyon kellemes emlékei fűződnek, hiszen hatvannyolcban, a mexikói olimpia előtti négyes tornán itt védte be magát végleg a válogatott kezdőcsapatába.
„Meccsnullról” kezdődik a KEK történetének utolsó mérkőzése – sajnos gyors nápolyi góllal: Kásás csodálatos passzát Postiglione húzza be a kapuba. Az első negyed után 3-1 a Posillipónak, az olaszok mindhárom találata fórból születik úgy, hogy egy, a védőfalból kiemelkedő játékos két méterről ziccerezhet. Ez luxus a Vasas részéről, még akkor is, ha később összeszedi a védekezését az gárda. A bírók érezhetően „megfújják” a hazai pályát, feltűnően sok a kontrafault a Vasas ellen. A lehetőségek így is megvannak, de nem tud túljárni Antonino kapus eszén előbb Vindisch, majd Steinmetz Ádám sem. Rath viszont bevágja az újabb előnygólt (4-1), mondhatni, elég rosszul áll a szénánk. Az utolsó két negyedben azonban nem lehet gólt dobni a Vasasnak: hol Kósz, hol a kapufa hárít (Kásás kétszer is faragja a lécet), a másik oldalon viszont Tóth Frank és Varga Zsolt góljával 4-3-ra felzárkózik a címvédő, amely 40 másodperccel a vége előtt megkapja a sorstól az utolsó lehetőséget az egyenlítésre. Nem kapja meg viszont a horvát Vuletic játékvezetőtől, aki hihetetlen módon újabb kontrát fúj Vindisch ellen, s ezzel porrá zúzza a magyar reményeket. Nápolyi fiesta tehát a vége, 4-3-ra győz a Posillipo, s 1987 után másodszor nyeri meg a KEK-et.
Kásás Tamás Nápolyban is ugyanolyan népszerű a lányok körében, mint idehaza. Aláír, kérésre puszit ad, majd a jövőről is hajlandó beszélni: „A szerződésem lejár, de valószínűleg aláírok további három évre a Posillipóhoz. De hagyok kiskaput arra az esetre, ha bármelyik szezon végén haza szeretnék menni.”
Nos, egyelőre az a helyzet, hogy Kásásnak Nápoly a világ talán legkedvesebb városa. Kevésbé érzik így a Vasas pólósai, s talán már Steinmetz János sem szereti annyira azt az uszodát, ahol 1968-ban végleg bevédte magát a mexikói csapatba. Az egyik szeme Ádám miatt sír, s csak a másik nevet Barnabás sikerére gondolva.
KEK-döntő, visszavágó: Posillipo–Vasas 4-3 (3-1, 1-1, 0-1, 0-0). Gólok: Bencivenga, Postiglione, Rath, Deserti, illetve Varga T., Tóth, Varga Zs. Gól emberelőnyből: 8/4, ill. 6/1.
***
Veretlenül csoportelső a honvéd.
Kovács Zoltán nemcsak kitűnően védett, hanem kapus létére gólt is lőtt. Mindez jelzi azt a könnyed magabiztosságot, amivel a Domino-BHSE megnyerte utolsó Bajnokok Ligája-csoportmérkőzését a francia bajnok Nice ellen.
A Honvéd – egyedüliként a BL nyolc csapata közül – veretlenül fejezte be ezt a kört. A Kék csoportban az olasz Pro Recco mögött a berlini Spandau 04 végzett a második helyen, így Domino– Spandau és Recco–Mladost Zagreb elődöntők lesznek a BL május 16–17-i négyes döntőjében. Piros csoport, 6. forduló: Domino-BHSE–Olympique Nice (francia) 8-5 (2-0, 3-2, 1-0, 2-3), gólok: Biros, Bárány 2-2, Kovács, Bereczki, Fodor, Szívós 1-1, illetve Gyurcsi 3, Hrosik, Silvis 1-1. Olimpiakosz Pireusz–Mladost Zagreb 3-6. A végeredmény: 1. Domino 11 pont, 2. Mladost 7, 3. Nice 4, 4. Pireusz 2. Kék csoport: CN Barcelona–Pro Recco 10-11, Spandau 04–Partizan Beograd 6-4. A végeredmény: 1. Pro Recco 10, 2. Spandau 8, 3. Barcelona 5, 4. P. Beograd 1.