Fájdalmas szembesülés

Szerdán este újfent kiderült: rövidke álmodozás, csodavárás után vissza kellett térnünk a földre. Vissza, mert visszatérítettek bennünket oda. Svédország csapata legyőzte a magyarokét, visszaállítva tekintélyét velünk szemben az őszi stockholmi döntetlen után. Ezzel az 1-2-vel Gellei Imre együttese, ha nem is reménytelen, de nehéz helyzetbe került. Eltűnt a vesztett pontok tekintetében létezett előny, most már nem diktálhat a csoportellenfeleknek, sőt feltételezhetően a riválisok eredményeitől függ majd a sorsunk.

-LABDARÚGÁS-
Mennyit számít, mennyire meglátszik egyetlen gól… Szombaton este a lengyelek elleni 0-0-s selejtező után, ha nem is gondtalan és önfeledt, de egy viszonylag kiegyensúlyozott Gellei Imre ült a sajtótájékoztatón, hogy aztán a svédek elleni vereséget – itt és ekkor hibádzott az az egyetlen gól – követően egy meggyötört, fáradt kapitány üljön le az újságírók elé, s mondja el a friss benyomásait.
Mivel láthatóan és természetesen a mérkőzés hatása alatt állt még, a legkézenfekvőbb megoldást választotta: diplomatikusan, úriemberként, kerek és szabatos mondatokban értékelte a látottakat. Kritikát jószerivel csak Dragónerrel, az ő kapitális hibája kapcsán fogalmazott meg, azt is úgy, ahogyan az egy testnevelő tanárhoz, egy pedagógushoz illik…
Pedig látnivaló volt, az ő számára egyértelműen, hogy a magyar válogatott ezen a selejtezőn – ne legyünk bántók – gyenge teljesítményt nyújtott. Ha ehhez hozzávesszük, hogy pontosan egy olyan mérkőzésen, amivel valóban kellett volna „valamit kezdeni”, akkor leírható: nagyon gyengét… Azt, mert a tényekkel nehéz vitába szállni. Mint például azzal, hogy hazai pályán, magyar támadó, konkrétan Lisztes, a 27. percben lőtt először Isaksson kapuja felé… Az sem lehetett titok, hogy a magas svéd védőkkel szemben nem lesz sok esélye az elöl ismét egyedül árválkodó, magas növésűnek nem nevezhető Tökölinek.
A magyar védelem pedig csak addig állt magabiztosan a vártán, ameddig át nem spricceltek a térfelünkre a szélvészgyors – Allbäck a két gólján túl még ugyanennyiszer került nagy helyzetbe – svéd futballisták. Megtették, s lett is fejvesztett kapkodás pillanatok alatt.
A legtermészetesebb, hogy látta, tudja ezt a kapitány is, aki a fáradtságon túl tán ezért volt oly meggyötört. Meg lehet, azért is, mert tudja: most már nem elég „csak” győzni, ami persze nem lesz könnyű, hanem számolgatni is kell, hogy vajon mit csinálnak, mit játszanak az ellenfelek, s vajon megfelelő-e az nekünk.
Jó volna, ha úgy alakulna, hogy tetsszen, ám ehhez elsőként arra lenne szükség, hogy a válogatott játéka, eredményessége is olyan legyen, hogy azt mindenki elfogadja.
Mert számolgatni csak ezután érdemes…
***
NEM TÖRTÉNT SEMMI… A mérkőzést követő sajtótájékoztatón a Deutsche Welle tudósítója kevésbé volt udvarias, mint a magyar újságírók. A kolléga kerek-perec megkérdezte a svédek kapitányát, Lars Lagerbäcket, hogy egyetért-e azzal a kijelentésével, miszerint a játékosai rendkívül durván játszottak. Lagerbäck válasza az volt, hogy nem, csapata csupán keményen küzdött, ám a szabályokon belül… Ennek az ellenkezőjét három tény is cáfolja. 1. A svédeknek öt sárgát osztott ki a portugál játékvezető. 2. Gellei Imre „nem hivatalos” véleménye az volt, hogy legalább két svéd játékost állíthatott volna ki Batista. 3. (Ami mindennél többet mond): Két magyar játékos is súlyosan megsérült. Urbán és Böőr. Velük kapcsolatban így nyilatkozott dr. Lejkó Dezső, a válogatott orvosa: „Urbán részleges combizomszakadást szenvedett, Böőrnek pedig a bokaszalagja húzódott meg. A vizsgálatok döntik el, hogy mennyi időt lesznek kénytelenek kihagyni. Feltehetően mindkét esetben hetekre lesz szükség a gyógyuláshoz.” Annyit azért tegyünk hozzá a teljesség kedvéért: a magyar csapat nem a svédek durvasága miatt veszített…
***
A 4. csoport állása:
1. Lengyelország 4 2 1 1 7-1 7
2. Lettország 3 2 1 - 2-0 7
3. Magyarország 4 1 2 1 5-3 5
4. Svédország 3 1 2 - 3-2 5
5. San Marino 4 - - 4 0-11 0
Következik: Április 30.: Lettország– San Marino. Június 7.: Magyarország– Lettország, San Marino–Svédország. Június 11.: San Marino–Magyarország, Svédország–Lengyelország.