A Devils otthon végig ördögi volt

-JÉGKORONG- Az észak-amerikai jégkorongbajnokság döntőjének hetedik mérkőzésén 3-0-ra nyert hazai pályán a New Jersey Devils az Anaheim Mighty Ducks ellen, s ezzel 4:3-as összesítéssel megnyerte a Stanley-kupát.

Két esztendeje ugyancsak hétmeccses csatát vívott a New Jersey a fináléban, ám akkor a kedvezményezett a Colorado Avalanche volt, amely élt is a hazai pálya nyújtotta előnnyel, s 2001-ben a Devils maradt alul. Ezúttal a Keleti-parton játszották a mindent eldöntő összecsapást, s a New Jersey nem adott esélyt ellenfelének.
A legutóbbi két gólgazdag mérkőzést követően – 6-3-ra nyert a New Jersey az ötödik, 5-2-re az Anaheim a hatodik találkozón – ezúttal senki nem akart túlzott kockázatot vállalni, s az első harmadban nem is esett gól. A folytatásban aztán Scott Niedermayer lövése hozta meg a változást, miután a távoli kísérletbe az újonc Michael Rupp beletette az ütőjét, a korong védhetetlenül vágódott Giguere hálójába. Az Anaheimnek Friesen adta meg a kegyelemdöfést, mert a 33. és az 57. percben is betalált a rájátszás legértékesebb játékosának választott Giguere kapujába. Ritkaság – utoljára 1987-ben fordult elő –, de idén a vesztes csapat kapusát találták a legjobbnak, igaz, Giguere-nek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a klub története során először finálét játszhatott az Anaheim.
A sors fintora, hogy a hetedik találkozó hőse éppen az a Friesen lett, aki a döntőbe is bejuttatta a New Jerseyt. Az Ördögök hátvédje ugyanis a Keleti főcsoportdöntőjében, ahol Ottawában vívták a hetedik mérkőzést, az utolsó harmadban, két perccel a lefújás előtt lőtt gólt, s csapata ezzel a találattal nyert 3-2-re a kanadai városban.
Az idegenben korántsem veszedelmes New Jersey az idei rájátszásban a Continental Airlines Arénában 12 mérkőzésből 11-et nyert meg, csupán az Ottawa tudott ott diadalmaskodni, s ez a parádés eredménysor alapvetően hozzájárult a sikerhez. A Stanley-kupa-döntők történetében utoljára 1965-ben fordult elő, hogy a párharc valamennyi összecsapását a hazai pályán játszó csapat nyerte, s mivel a pályaelőny a New Jerseyé volt, így el is hódította a trófeát.
A Devils 1995 és 2000 után harmadszor kaparintotta meg a kupát, s a mostani siker különösen értékes, hiszen a 2001-es finálét követően tavaly hatalmas meglepetésre még a rájátszásba sem tudott bekerülni. Sokan már a csapat válságáról beszéltek, hiszen néhányan távoztak az East Rutherfordról – többek között a már anaheimi Sykora is –, ám az együttes kikecmergett a hullámvölgyből, s ha nem is színes játékkal, sokkal inkább masszív védekezésének köszönhetően, de diadalmaskodott.
Az Anaheim pedig azzal vigasztalódhat, hogy a rájátszás meglepetéscsapataként – korábban a címvédő Detroitot és az ugyancsak esélyesebb Dallast búcsúztatta többek között – így is felülmúlta a kaliforniai szurkolók legmerészebb álmát is. Az már más kérdés, hogy a New Jersey nagyon felkészült ellenfeléből, tökéletesen semlegesítette a Mighty Ducks legjobbját, a csapatkapitányt, Paul Kariyát, aki mindössze egy gólt tudott szerezni a hét mérkőzés alatt.
Ha már kiemeltük az Anaheim kapusát, Giguere-t, ne legyünk igazságtalanok riválisával, Martin Brodeurrel sem. A New Jersey kapusa az egész rájátszás során ugyancsak pazarul védett, és az idei playoffban hétszer nem kapott gólt, ez pedig korábban mindössze két kapusnak sikerült. Ilyen bravúrra 1964-ben a torontói Johnny Bower, 1965-ben pedig a montreali Gump Worsley volt képes. Ha pedig figyelembe veszszük, hogy a finálé hét találkozójából háromszor is megőrizte hálóját a góltól, akkor vitathatatlanul döntő érdemeket szerzett az újabb Stanley-kupa-győzelemben.