A továbbjutás már megvan

Hozták a kötelezőt a pünkösdi ünnepek alatt a magyar csapatok: a férfiak és a nők is továbbjutottak csoportjukból a vízilabda Európa-bajnokságon. Már csak a részletek voltak hátra, hogy hányadik helyen kerülnek tovább. Tegnap a férfiak Romániával, a nők Spanyolországgal mérkőztek, s magabiztosan győztek.

Nem óvatosságból mondta a nyolcnapos közös felkészülés után Kemény Dénes, hogy a csoport öt meccse az összeszoktatást célozza majd. Az első három mérkőzésen úgyszólván minden hangszeren játszott a magyar férfi vízilabda-válogatott, látványos gólok éppen úgy jellemezték a produkcióját, mint a feltűnő hibák, a könnyedség és az erőlködés egyszerre volt ott náluk a kranji medencében.
Az oroszok elleni rajt (13-6) második negyede például a sydneyi döntőt idézte, akkor is a második felvonásban kerekedett felül a magyar csapat ellenfelén. Most 5-0 volt ez a játékrész, s az öt gólból négyet akcióból ért el a csapat. Mondta is a lefújás után azonnal Kiss Gergely, hogy jó lenne ugyanez a teljesítmény egy év múlva, az athéni olimpiai döntőben… A kapitány persze mást is látott. Kemény Dénes igyekezett visszafogni játékosait, azt mondta, hogy a siker jó dolog, de semmi nem történt, hiszen ha kikap a csapat, akkor is szinte biztos a továbbjutása. Ezzel együtt persze – tette hozzá – jobb nyerni, mint veszíteni, és ezért nehéz dolga volt a játékosok önmérsékletre intésében, elvégre az oroszokat legyőzni mindig dicső tett.
A második játéknapon a hollandok következtek (9-7), az ellenfél könnyű, ám a könnyedség mégis hiányzott a magyarok játékából. Más kérdés, hogy hiába vezettek 5-2-re is a hollandok, valahogy nem volt benne a levegőben a meglepetés. El is maradt, de senki sem volt boldog, elégedett. A lényeget Kásás Tamás fogalmazta meg, mondván, hogy „ilyen meccsek is vannak”. A részletekkel, mint rendesen, Kemény Dénes foglalkozott: „Rengeteget lőttünk kapura, de milyeneket… Nincs rá jobb szó, nyálas lövések voltak…”
Pünkösd vasárnapján igazi presztízsmeccs következett, Szerbia és Montenegró volt az ellenfél. A versenykiírás megalkotói igazán örvendhettek, hiszen minden volt, amiért kitalálták, hogy ne legyen döntetlen a csoportmeccseken sem. A kétszer háromperces hoszszabbítás nem hozott döntést, aranygóllal nyert végül Szerbia és Montenegró. Megjegyzendő, hogy ez a találat emberelőnyből született, márpedig a ráadás ráadásában nem szokás kiállítást ítélni, ilyenkor a jobb bírók hagyják, hadd gyűrjék egymást az ellenfelek, aztán majd csak lesz valami… Ezzel együtt nem a játékvezetőn múltak a dolgok, hiszen 4-1-re, majd 5-2-re is vezettünk, utána azonban nem tudni, mi történt. Fogalmazhatunk úgy is, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket talán nem is kell érteni. Idézzük Kemény Dénest: „Olyan megoldásokat mutattak be a játékosok, amelyeket még hibaként sem lehet értékelni, mert egyszerűen nem derült ki, hogy mit akarnak.” A lényeg, hogy volt esélyünk a győzelemre éppen elegendő, 5-4-nél például Kásás kihagyott egy négyméterest, a hosszabbítás első három percében pedig két emberelőny maradt ki. Általános volt a vélemény, hogy kaptunk volna ki inkább simán a rendes játékidőben, gyötrődés nélkül, akkor lélektanilag minden a helyén lenne.
A lányok a hollandok ellen kezdtek, és úgy nyertek 10-9-re, hogy Hollandia már 9-4-re vezetett, az utolsó negyed 7-1 volt – ide. Faragó Tamás szerint: „A lányokban benne van a lelki hullámzás.” Ami a történtek szakmai oldalát illeti, ha egy csapat nem összeesik, hanem föláll vészhelyzetben, az mindenképpen jelent valamit. Faragó segítője, Györe Lajos szerint a különféle lelki tulajdonságok mellett az is kellett a fordításhoz, hogy a második negyed után állt össze az a szerkezet a csapatban, amelyik eredményre vezethetett. A folytatáshoz nem kommentár kell, hiszen Szlovénia ellen úgy nyert a csapat 27-1-re, hogy az ellenfél 17-0 után a harmadik negyedben lőtte az egyetlen gólját.
Hétfőn Spanyolország ellen is magabiztosan vízilabdáztak a hölgyek. Nyertek 8-4-re, nem volt kétséges a győzelmük. Faragó Tamás a lefújás után már a döntővel foglalkozott, arra számítva, hogy magyar–olasz finálé lesz, azt mondta: egy meccsen minden megtörténhet… Ám mi maradjunk a tényeknél, hiszen csütörtökön még egy elődöntő következik Faragó tanítványainak, az orosz–spanyol csatából minden bizonnyal az oroszok kerülnek ki győztesen.
A férfiak Románia ellen mérkőztek. Az első két negyed edzőmeccsre emlékeztetett – a mieink szemszögéből. Szebbnél szebb gólokat lőtt a csapat, s az első hét perc után 4-0-ra vezetett, hogy aztán a másodikban se adja alább. A harmadik döntetlent hozott, a negyedik ismét magyar hengert, s máris „kész volt” a 14-5-ös győzelem.
Nők. Magyarország–Spanyolország 8-4. Férfiak. Magyarország–Románia 14-5.