Az arany csak álom maradt

VÍZILABDA

Megismétlődött a két évvel ezelőtti budapesti Európa-bajnokság eredménye, legalábbis a magyar férfiaknál. A csapat Kranjban is bronzérmes lett, hogy a harmadik hely menynyit ér, azt döntsék el a szakemberek, és eldönti majd a jövő is: néhány hét múlva Barcelonában világbajnokság kezdődik. A magyar nők ezúttal is az olaszok ellen játszottak finálét, ám most csak ezüstérem jutott nekik.

Nem voltak feldobva a magyar férfi pólósok a péntek esti elődöntő után, a horvátoktól elszenvedett vereséget (9-10) követően, azonban csak magukban kereshették és keresték is a hibát. Kemény Dénes szövetségi kapitány foglalta össze a lényeget, elmondva, hogy ha egy csapat kilenc gólt lő, és mégis veszít, akkor nem keresheti külső körülményekben az okokat. A kapitány különösen azt fájlalta, hogy nem éltünk az emberelőnyök adta lehetőségekkel, és persze azt is, hogy hiába tudta mindenki, hogy rengeteg függ a védekezéstől, ezúttal ebben is kevesebbet nyújtottak a játékosok, mint máskor, enélkül pedig szinte képtelenség a diadal. Kásás Tamás általánosabban fogalmazott, azt mondta, gyakori, hogy a csapat egy vagy két góllal vezet, aztán meglepően gyorsan eladja előnyét. Azt ő is kiemelte, hogy magabiztos védekezés nélkül képtelenség egyről a kettőre jutni ebben a sportágban.

Ez volt pénteken, vasárnap aztán megint az oroszokkal játszott a gárda, s megint biztosan győzött (12-6), keretbe foglalva ezzel kranji szereplését. Akárcsak a csoportmeccsek kezdetén, most sem volt vitás, hogy melyik csapat a jobb, ráadásul ezúttal a megtorpanás is csak rövid ideig tartott. A második negyedben két gólt lőttek egymás után az oroszok, ilyesmi sem előtte, sem utána nem fordult elő. A győzelemmel a magyar válogatott bronzérmes lett, ugyanúgy, mint két esztendővel ezelőtt Budapesten. A különbség talán csak annyi, hogy 2001-ben kifejezetten görcsösen játszott a csapat, most viszont már vízilabdázott a szó klasszikus értelmében, és csak egyéni hibákon múlott, hogy a bronzéremig vitte, s nem játszhatott a fináléban. Kemény Dénes arra a kérdésre, hogy elégedett-e vagy csalódott, úgy válaszolt, hogy az igazság valahol középen van. Elégedett nem lehet, mert a magyar pólóban mindig és mindenhol az aranyérem a mérce, ugyanakkor csalódott sem, mert tíz nap alatt rengeteget fejlődött a csapat játéka, ami jó jel a közelgő világbajnokság előtt. Annak külön örült Kemény, hogy ezúttal az emberelőnyök kihasználása is több mint elfogadhatóan ment, a védekezés pedig egyszerűen pazar volt, emberhátrányban kis túlzással nagyon élt a csapat, jól akadályozta meg, hogy az olaszok gólt lőjenek.

Szóval a jövő dönti el, mennyit ér a kranji eredmény, azt azonban már korábban is megfogalmazta a kapitány, hogy azért lett volna jó az aranyérem, mert a bírók lassan megszokják, hogy nem mi végzünk az élen, ez pedig hagyományosan befolyással van rájuk. Csak emlékeztetőül: az olimpiai bajnoki cím megszerzése, 2000 óta nem nyertünk világversenyt, a célunk viszont magától értetődően az, hogy Athénban jövőre megvédjük a címünket.

A bronzmeccs után Szerbia-Montenegró Horvátországgal játszotta a döntőt, az előzmények már utaltak arra, hogy nem csupán csatáról, hanem háborúról is szó lehet. A magyar és az orosz együttes még javában pólózott a bronzmeccsen, amikor a kerítésen túl a rendőrök összecsaptak a horvát drukkerekkel, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az indítóok kideríthetetlen. Mindenesetre megjelentek a lovas rendőrök, szirénáztak a mentőautók, olyan jelenetekkel zárult tehát az Eb, amelyre korábban esély sem volt, hiszen a döntő napjáig mindenütt a mosoly és a kedélyesség volt az úr. Persze ismerve valamennyire a szerb–horvát viszonyt, sejteni lehetett, mi történik majd, bizonyítékul legyen elég annyi, hogy amikor Simencet, a horvátok klasszisát megkérdezték, mi várható a fináléban, határozottan felelte: „Háború!” Az is jellemző, hogy Szakadáti László, az Európai Liga igazgatóhelyettese a történteket kezét széttárva így jellemezte: „Ez már nem vízilabda, ez futball…” Ha a közelmúlt Üllői úti eseményeire gondolunk, akkor ehhez a mondhathoz nem kell kommentár.

De vissza a pólóhoz, s azon belül is a lányokhoz. Akárcsak 2001-ben Budapesten, ezúttal is magyar–olasz döntőt hozott az Európa-bajnokság. A mérkőzés jellemzésére nagyon nehéz szavakat, jelzőket találni. Talán az a legtalálóbb megfogalmazás, hogy a vízilabda közismerten nem tartozik a leglátványosabb, közönségszórakoztató sportágak közé, nos, az olasz és a magyar lányok ezúttal még e követelmény minimumát sem teljesítették. Egyik csapat sem lehet büszke a produkciójára, pontosabban az olaszok azért inkább, hiszen ők legalább megnyerték az Európa-bajnokságot. A hozzáértők a lefújás után hosszasan mondogatták, hogy a magyar csapat játékosai ennél sokkal többet tudnak, csak hát, kérdezem én, hol kellene, hol illene elővezetnünk azt a bizonyos többletet, ha nem címeres köpenyben, magyar drukkerek előtt egy Európa-bajnokság döntőjében. Arról is beszéltek a hozzáértők, hogy a bírók nem a magyar lányokat támogatták. Készséggel elhiszem, de aligha valószínű, hogy az ügyetlenség, a félelem, a tanácstalanság, az ötletszegénység azon múlna, hogy ki, mikor fúj bele a sípba. Faragó Tamás szövetségi kapitány „ez van!” felkiáltással zárta le az Európa-bajnokságot, hozzátéve, hogy a meccsen az döntött, pillanatnyilag ki tud élni azzal, hogy jól ismeri a másikat.

Végül tehát egy ezüst- és egy bronzéremmel zárt Magyarország a Kranjban, illetve Ljubljanában rendezett Európa-bajnokságon. Az évkönyvek ezt rögzítik majd. Hogy kinek mit jelent, mennyit ér ez az érem, azt mindenki döntse el saját maga.

Eredmények. Férfiak. Döntő: Szerbia-Montenegro–Horvátország 9-8. A 3. helyért: Magyarország– Oroszország 12-6 (2-1, 4-3, 3-2,
3-0), góldobók: Biros 3, Kiss G., Kásás 2-2, Vári, Varga, Madaras, Benedek, Katonás 1-1, illetve Jerisov 2, Sztratan, Jacev, Csomakidze, Zakirov 1-1. Az 5. helyért: Spanyolország– Németország 5-4. A 7. helyért: Szlovákia–Görögország 7-6.
Nők, döntő: Olaszország–Magyarország 6-5 (1-2, 0-0, 1-0, 4-3), góldobók: Grego 2, Miceli, Musumeci, Di Mario, Zanchi 1-1, illetve Valkay Á. 2, Pelle, Szremkó, Primász 1-1. A 3. helyért: Oroszország–Hollandia 7-6.