Szlovákiában magyar bajnokokat honosítanak

SPORTPOLITIKA

Az 1992-ben alakult Szlovák Olimpiai Bizottság az 1998-as naganói téli olimpián egy meghökkentő röplapot terjesztett, amelyen azt hirdette: az 1896-ban Athénban atlétikában olimpiai bronzérmes Szokoly Lajos, az 1904-ben olimpiai bajnokságot nyert úszó Halmay Zoltán, az 1912-ben sportlövészetben aranyérmes Prokopp Sándor és a gerelyhajításban bronzérmes Kóczán Mór a magyarok által elnyomott szlovák sportnak szerzett dicsőséget, nyert érmet.

Ezt a finoman fogalmazva is valótlan állítást a Magyar Olimpiai Bizottság vezetői szóban kifogásolták, nem sok eredménnyel, mert a szlovák sportvezetők az említett sportolókat továbbra is szlovákként szerepeltették kiadványaikban.

A Magyar Olimpiai Bizottság az üggyel kapcsolatban tavaly kikérte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) véleményét. Pere Miro NOB-igazgató az ügyet kivizsgálta. A jogi bizottság álláspontja, valamint a korabeli dokumentumok alapján Szokoly, Halmay, Prokopp és Kóczán mindenféleképpen magyar olimpikon volt, mert a szabály szerint a sportoló annak az országnak szerez érmet, amelynek az olimpiai bizottsága benevezte az olimpiára.

A magyar sportvezetés korábban is betartotta ezt a szabályt, s így senkinek nem jutott az eszébe, hogy például az erdélyi tornászt, Szabó Katalint magyar olimpiai bajnokként szerepeltesse. Sőt Hunyady Emese gyorskorcsolyázó osztrák színekben szerzett ötkarikás aranyérme sem a magyar elsőségek számát gyarapítja, pedig a bajnoknő Magyarországon magyar segítséggel lett nemzetközi szintű versenyző, s az 1984-es olimpián még magyar színekben szerepelt.

Vad Dezső, a MOB sajtófőnöke a tegnapi sajtótájékoztatón az ügygyel kapcsolatban elmondta, hogy a szlovákok álláspontja azért is érthetetlen, mert az érintett sportolók nem is szerepelhettek a múlt század elején szlovák színekben, mert akkor még nem is létezett a Szlovák Olimpiai Bizottság, sőt Szlovákia sem. Ráadásul Halmayék a Felvidéken születtek, de magyar nemzetiségűek voltak.

Prokopp Dóra, az olimpiai bajnok unokája elmondta, hogy azért fordultak a nyilvánossághoz, mert nagyapja már nem tud tiltakozni az ellen, hogy hatvan évvel a halála után szlovák olimpiai bajnok lett belőle. Dr. Prokopp László, az olimpiai bajnok fia a tájékoztatón dokumentumokkal bizonyította, hogy az 1887-ben Kassán született édesapja magyar volt, a család az 1890-es évek végén telepedett át Budapestre, ahol Prokopp Sándor elvégezte a jogi egyetemet, és sportlövőként három olimpián vett részt. Érdekesség, hogy 1912-ben a saját költségén utazott ki Stockholmba, ahol sokkal korszerűbb fegyverrel versenyző riválisai előtt 97 körös eredménnyel megnyerte a hadipuska háromszáz méteres versenyszámát. A BEAC alapító tagja 1924-ig volt válogatott sportlövő. Prokopp Sándor Budapest főjegyzőjeként 1946-ban ment nyugdíjba.

A magyar sportlövészet első olimpiai bajnokának leszármazottai nem várnak bocsánatkérést a Szlovák Olimpiai Bizottság vezetőjétől, ám azt elvárják, hogy a magyarságára büszke ősüket ne orozzák el a szlovákok, és neve kerüljön le a Szlovák Olimpiai Bizottság pozsonyi székházának márványtáblájáról.