A férfiváltó is aranyat ért Olaszországban

-ÖTTUSA- A magyar női váltó elsősége után a férfi staféta is remekelt a Pesaróban zajló világbajnokságon. A Balogh, Horváth, Kállai összeállítású hármas megnyerte a lövészetet, a vívásban és az úszásban jó teljesítményt nyújtott, a lovaglásban remekelt, s így megfelelő előnyt szerzett a futásra riválisai előtt, amelyet Balogh Gábor a hajrában meg is őrzött.

Klaus Schormann, a Nemzetközi Öttusaszövetség német elnöke piros zakóban, magányosan érkezett a férfi váltóversenyre. A nemzetközi szövetség alelnökét viszont a város vezetői, egy tucat riporter és rendőr kísérte, igaz, ő hercegnek született Monacóban, és Albertnek hívják. Az alelnök sok kellemetlenséget okozott az újságíróknak; be sem engedték a tudósítókat a szabadtéri uszoda árnyékos részére, így a szurkolókkal együtt égtünk és főttünk kora délután, két órakor a rekkenő melegben…
Kárpótlást jelentett, hogy a magyar csapat, ha nem is tündökölt, de hősiesen küzdött minden pontért, és így három tusa után versenyben volt az elsőségért. A tizenhat ország váltója közül együttesünk kezdett a legjobban: Horváth Viktor a második legjobb egyéni teljesítményt érte el lövészetben 92 körrel, Balogh Gábor is csak eggyel maradt el a kilencventől, Kállai Ákosnak sem remegett a keze (91), s a 272 körös eredménnyel csapatunk nyert Fehéroroszország (271), továbbá Litvánia (269) előtt. Hegedűs Ferenc vívóedző is megizzadt a négyórás csata alatt, amely után reálisan értékelt: „Együttesünk hullámzó teljesítményt nyújtott, és jó néhány pontot a páston hagyott. Balogh Gábor szerepelt a legjobban, aki többször kisegítette a csapatot. A csehek és az olaszok például már 4-2-re vezettek, amikor Balogh három győzelmével fordított, s összesen 29 tust szerzett. Horváth Viktor 23 találatával megfelelt, Kállai Ákos 20 győzelmével viszont kissé elmaradt a várakozástól.
A kiegyensúlyozott mezőnyben a csapatok körbeverték egymást; váltónk 824 ponttal negyedik lett, de az összetettben csak 32 pont lett a hátránya az ősi rivális orosz együttessel szemben. Az úszás sem húzta szét az élmezőnyt, így három tusa után az összetettben az első öt váltó között csak 64 pont különbség volt.
Ezúttal is beigazolódott, hogy a lovaglás milyen fontos és döntő. Az ötödik helyen álló csehek 1004, a futásban veszélyes litvánok 1020 ponttal értek a célba. A szoros küzdelem miatt hatalmas volt a feszültség a lelátón, szerencsére ez nem látszott Kállai versenyzésén, aki nemcsak nyugodtan, hanem hibátlanul is lovagolt. Megijedtünk, amikor Horváth Viktor lova az utolsó akadályra fordulva megcsúszott, de nem esett el, viszont egyet vert. Balogh Gábor is tanárian oldotta meg a feladatot, egyetlen verőhibával ért célba, így együttesünk 1160 pontot szerzett. A második helyen álló fehérorosz váltó tagjai jócskán adtak munkát az akadályállítóknak (1028); az élen álló orosz gárda sem remekelt (1024), így csapatunk átvette a vezetést. Most már volt miért számolgatni: Baloghék 28 másodperccel vezettek az orosz és a fehérorosz együttes előtt.
A finálé látványos és rendkívül izgalmas lett a tengerparton kijelölt pályán, amelyen Horváth Viktor 24 másodpercet megtartott csapatunk előnyéből. A fehérorosz Prokopenko viszont 16 másodpercre megközelítette Kállai Ákost. A lelkes, de kicsiny magyar szurkolótábor űzte, hajtotta Baloghot, akinek előnye egy km-nél 10 másodpercre fogyott, a második helyre felfutó orosz Szabikuzine előtt. A kétszeres világbajnok aztán látványos hajrával bebiztosította csapatunk elsőségét.
Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány a győzelem ellenére a földön állva értékelte a magyar együttes szereplését: „Együttesünk ugyan megnyerte a lövészetet, de ebben a versenyszámban a fiúk többre is képesek. A vívásban nagyon szoros a mezőny; Balogh kitűnően szerepelt, a többiek kicsit szenvedtek. Az úszásban mindenki hozta a kötelezőt, a nehéz lovaglást viszont kitűnően oldották meg. Egyénileg nem emelnék ki senkit, mert ez az aranyérem egy kitűnő csapatmunka eredménye.”