Szembesítő. 2003. június 2.: Tököli Attila sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az FTC–DVSC találkozó után az őt ért atrocitások miatt elhagyja a Ferencvárost, külföldön folytatja, hozzátéve: reméli, évek múlva magára húzhatja a Fradi-mezt. 2003. szeptember 3.: Tököli ismét a Ferencvárosban edzett, s szeptember 17-én valószínűleg újra játszik a csapatban.
A két híradás között 92 nap, a csillagászati nyár három hava telt el. Ennyi idő kellett a nagyon megsértődött csatárnak ahhoz, hogy a májusban tervezett évek hónapokra zsugorodjanak, s függetlenül attól, hogy mi történt a magyar futball rendbetétele kapcsán – egyébként semmi –, újra abban a csapatban és közegben folytassa, ahol játszott.
Vajon mi indíthatta a játékost az akkor nagyon határozottnak tűnő döntése megváltoztatására?
A válasz egyszerű, s feltételezhetően nem a ma már mosolyogva emlegetett klubhűségből és a Fradi-szív dobbanásaiból táplálkozik. Sokkal prózaibb oka van: Tököli Attila nem kellett azoknak a nyugati profi kluboknak, amelyeket ő is és a klubvezetés is gyakran emlegetett a nyár eleji hónapokban, amikor szóba került a csatár „posztferencvárosi” pályafutása. Nem tartottak rá igényt, miként a másik, ugyancsak megbántott – ő a pénzét kevesellte – Dragóner sem kellett Törökországban, pedig ahogy nyilatkozta, ott tejjel-mézzel folyó Kánaán fogadta volna, aminek az első jele az volt, hogy a szurkolók örömükben feldobálták őt…
Tökölinek döntenie kellett, mert se csapat, se futball, se pénz, s közelednek a hűvös, egyre drágább téli hónapok. Hiába hívta-várta őt a BL-szereplő Olympiakosz Pireusz, meg persze több más klub is, egy máltai kiránduláson Szeiler vezérigazgató megnyilvánult – legalább neki –: meggyőzte, hogy maradjon.
S lám, megtörtént a csoda! Tököli Attila maradt. Igaz, a visszatérése tiszteletreméltóan szerény körülmények között történt. Külön gyakorolt a többiektől, biztosan azért, hogy az esetleges erőnléti hiányosságaiból fakadó gondjai, pontatlanságai meg ne zavarják a többi, kiváló kondícióban lévő társát. Persze, neki nem is az edzésen kell bizonyítania, nem is a következő bajnokin – azt még ki kell hagynia az MTK elleni tavaszi meccsen elkövetett szabálysértése miatt, amikor odébb taszajtotta Kassai bírót –, hanem majd szeptember 17-én, a Nyíregyháza elleni Magyar Kupa-derbin, hogy azután az egy héttel később sorra kerülő Köbenhavn elleni UEFA-meccsen már olyat nyújtson, amely után megakad rajta a dán klub játékosügynökeinek a szeme.
Így van ez rendjén, mert amint az írás elején megállapítást nyert, nem történt semmi a magyar futballban.
világháború
Itt van Berlin bejelentése a világháborúról
