Az elárult, becsapott kapitány

Negyedik lett csoportjában a labdarúgó-válogatott, így mondhatni a helyére került a magyar futball. Mert ne feledjük: a nemzeti tizenegynek volt esélye arra, hogy az európai elit közelébe kerüljön, s nem a sportág egészének. Egy csapat nem csinálhat nyarat, a rész nem győzheti le az egészet. Viszont jellemezheti, mégpedig markánsan.

-LABDARÚGÁS-
Nem bújik ki a bőréből Gellei Imre, a szövetségi kapitány ugyanazzal a pedagógiával érvel a lengyelek elleni vereség (1-2) és az Európa-bajnoki selejtezők után, mint tette hivatalba lépésekor. Nála a bizalom az alap, így aztán most sem varrja egyetlenegy játékosa nyakába se a felelősséget, azt mondja, ő választotta ki a játékosait, ő tehet mindenről. Igenis pozitívuma a szombaton befejeződött sorozatnak, hogy van egy olyan szövetségi kapitányunk, aki következetes. Lehet, hogy lemond, lehet, hogy lemondatják, de nem neki kellene távoznia.
Inkább a játékosok egyikének-másikának, azoknak, akik nem éltek, hanem visszaéltek a bizalommal. Hamar megérezték, hogy Gellei Imre hisz a szavakban, így aztán csak dumában voltak nagyok, a pályán viszont…
Bizonyságul álljon itt két idézet. A sportlapnak nyilatkozva a harmatgyenge védelem kulcsemberének jelölt Dragóner Attila az első kapott gólról úgy nyilatkozott, hogy a hibájából „…nem hiszem, hogy törvényszerűen gólt kellett volna kapnunk”, a másodikról pedig, hogy „azt mondják… les előzte meg”. Nos, törvényszerű volt (Niedzielannak rengeteg helye volt és lefutott mindenkit), lesről pedig szó sem lehetett. A másik véglet Szabics Imre, aki gólt lőtt, veszélyesen játszott, mégis azt mondta, hogy „…igenis szégyellem magam, amiért a magyar válogatott ebben a csoportban csupán a negyedik helyen tudott végezni”. Persze érdemes figyelembe venni, ki, hol játszik. Dragóner a nyáron még menekült volna az Üllői útról, mondván, hogy méltatlan szerződést kínáltak neki meg egyébként is rengeteg ajánlata van külföldről, aztán mégis maradt (maradhatott) a Ferencvárosnál, ott, ahol korábban mindenkit megsértett. Szabics pedig ugyebár Grazon át Stuttgartba jutott, egyenes út az övé, ez látszik a produkcióján is.
Szó sincs arról, hogy Dragóner lenne a bűnbak. Ő egyszerűen csak egy átlagos magyar futballista. Átlagos, ez a lényeg, azaz nem kiemelkedő, visszatérően (Riga, Népstadion, Debrecen) hajlamos a könynyelműségre, a felelősséget pedig akkor sem vállalja, amikor az övé.
Elhiszem Gellei Imrének, hogy az általa kiválasztottak mindent megtettek azért, hogy egyről a kettőre jussanak, ám így még roszszabb a helyzet. A játékosainak gyors egymásutánban kétszer is megadatott, hogy viszonylagos sikert (pótselejtező) érjenek el, ám egyszer sem éltek a lehetőséggel. Pedig a kezükben volt. Lehet vitatkozni a játékosok képességeiről, ezer és ezer magyarázat létezhet arra, hogy mi, miért nem sikerült, a sportban (és most ideveszem a magyar futballt is) a legtöbbet az árul el egy-egy közösségről, hogy képes-e élni a kínálkozó alkalmakkal.
Nos, a magyar futballválogatott nem tudott. Öröm hallani, ha valaki felelősen beszél a történtekről (Gellei, Szabics), bossztantó, ha más lerázza magáról a terhet (Dragóner), de ezek csupán apróságok.
A baj csak az, hogy a részletek alkalmasak arra, hogy egy kézlegyintéssel elintézze az ember az egészet. Mert a futball az érzelmekre (is) hat, százezrek várták például a rigai meg a szombati selejtezőt az indokoltnál magasabb hőfokon, reménykedve, hogy aztán a csalódásuk miatt esetleg az indulataik is erőteljesebbek legyenek a megengedhetőnél.
Más kérdés, hogy mindez nem hat a magyar futball legbelsőbb köreire, egzisztenciálisan semmiképpen. Zárt ez a világ, olyannyira, hogy még senki sem vette a bátorságot, hogy belenyúljon, hogy helyreállítsa a kizökkent időt.
Így aztán még sokáig visszaélhetnek a bennfentesek azzal, hogy a futball csodálatos játék.
Büntetlenül nem lenne szabad játszadozni vele.
***
A pótselejtezők. Frankfurtban kisorsolták a 2004-es portugáliai labdarúgó Európa-bajnokság pótselejtezőinek párosítását. A magyarok csoportjában második helyen végzett lettek a világbajnoki bronzérmes törökökkel kerültek össze. A pótselejtezők (november 15–16. és 18–19.): Lettország–Törökország, Skócia–Hollandia, Spanyolország–Norvégia, Horvátország–Szlovénia, Oroszország–Wales.