Mint csodabogarakra, úgy nézünk a Eurosport közvetítései során a szumózókra. Azokra a nem csupán termetük miatt hatalmas sportemberekre, akiket Japánban oly nagy tisztelet és megbecsülés övez, mint kevés másokat arrafelé. Tóth Barnabás messze jár még ugyan az ő tudásuktól, a múlt évben azonban már jelezte: nagy eredményekre lehet képes.
Tóth a maga 155 kilójával a legnehezebbek közé tartozik az ősi japán sportágban – gondolhatnánk. A 29 éves sportemberről azonban kiderül, hogy csupán átlagos méretű és súlyú szumózó, hiszen: „Másfél mázsa felett rengetegen vannak, így aztán egy pillanatig sem keltek feltűnést a versenyeken. Meg különben is, nemcsak a kilók számítanak, hanem az is, hogy ki milyen gyors, leleményes, miként tudja kihasználni a pillanat töredéke adta lehetőséget. A hazai mezőnyben már nehezen legyőzhető vagyok, ha azonban a nemzetközi élmezőnnyel hasonlítom össze a tudásomat, akkor nem állíthatom ugyanezt.”
Pedig Tóth eredményei alapján akár nagyképű is lehetne. A lengyelországi vb csapatversenyében bronzérmet nyert, a Németországban rendezett Eb-n hetedik lett egyéniben, a rotterdami Világkupán pedig ezüstöt szerzett a plusz 115 kilóban úgy, hogy japán versenyzőt is legyőzött.
„Az első pillanatban nem is akartam elhinni, hogy sikerült. Az ellenfelem felém lépett, megrántottam, s a következő pillanatban már térden volt… Így, egy mondatban könnyű elmondani, megcsinálni nehezebb volt.”
Az egy építőipari cégnél dolgozó Tóth Barnabásnak azonban ez a siker szinte semmi, amikor a Los Angeles-i US Open kerül szóba, s nem elsősorban azért, mert megnyerte a nehézsúly és a nyílt kategória küzdelmeit. A sportág legnagyobbja, klasszisa aranyozta be a napjait az Egyesült Államokban: Akebono.
„A viadal utáni gálán – gondolom, a rendezők kérésére – azt mondta, hogy szeretne megmérkőzni velem, s nem is egyszer, háromszor. Hirtelenjében nem is tudtam, hol vagyok…”
S akkor most térjünk vissza egy gondolat erejéig Tóth 155 kilójához. Azért, mert amikor az amerikai születésű japán felment a küzdőtérre, beárnyékolta a maga 250 kilójával és 217 centijével.
„Kikaptam, ez nem is kérdés. Már azért is hálás lehetnék neki, hogy nem egyetlen másodperc alatt teremtett oda, hanem eljátszadozott velem egy kicsit, úgy tűnhetett, én is ott vagyok… Amikor elindult felém, olyan érzésem volt, hogy menten elüt egy gyorsvonat. Szerencsére azért fékezett, így aztán lehetőséget adott arra, hogy tenyérrel legalább egyszer el tudjam tolni őt. Talán tetszett is neki, mert a banketten azt mondta, végre valaki meg merte csinálni ellene ezt az akciót…”
Akebono meghívta az asztalához, s megajándékozta azzal a karkötővel, amelyet az édesapjától kapott. Hozzátette: egy reményteljes magyar szumózó kezén jó helye lesz…
Útinform
Nagy a dugó az M0-snál
