Siska csúcsfutása Párizsban

-ATLÉTIKA- Magyar szempontból kitűnően sikerült a rajt a francia fővárosban. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség hosszas vajúdás után 1985-ben rendezte meg a fedett pályás világbajnokságokat bevezető világjátékot, amelyen 78 ország versenyzője indult. Kellemes meglepetésre Siska Xénia megnyerte a 60 méteres gátfutást. Nem akármilyen idővel, hiszen 8,00 másodperces országos csúcsát azóta sem tudták megjavítani. Mi több, 50 m gáton ma is csúcstartó, és az 1984. augusztus 20-án 100 méteres gátfutásban elért 12,76 másodperces rekordja is túlélte a századot.

A 10., jubileumi fedett pályás világbajnokság egyik díszvendége lesz a Budapest Sportarénában Siska Xénia, az egyetlen, aki a magyar atléták közül csarnokban nyert világversenyt. A nemzetközi szövetség, az Európa-bajnokságok és az első szabadtéri világbajnokság (1983) sikerén felbuzdulva, 1985-ben írta ki az első fedett pályás világversenyt, amelyet Párizsban a Bercy sportcsarnokban rendeztek meg. A televíziós közvetítés jóvoltából itthon is sokan láthatták, amikor a két esélyes francia gátfutó előtt Siska Xénia győzött 60 méteren. A célba érkezés után boldogan nyilatkozta: „Csaó, mami! Hallottátok? Nyertem!”
– Nagyon korán, január közepén rendezték meg a világjátékokat Párizsban – emlékezik Siska. – Úgy utaztam el, hogy előtte nem indultam versenyen, fogalmam sem volt, milyen formában lehetek. Kiderült, hogy az ellenfeleimhez képest csúcsformában, hiszen pályafutásom legjobb eredményét értem el.
Siska Xénia a hetvenes évek közepén a BKV Előre sporttelepén tűnt fel. Ahány számban indult az ifjúsági országos bajnokságon, anynyiban győzött. Amikor pedig ifjúsági Európa-bajnokságot nyert, a vele készült első interjú címe találóan „Xénia nem lesz vendég a magyar atlétikában” volt. Görög neve ugyanis vendéget jelent, a jóslat pedig bevált, hiszen másfél évtizedig versenyzett, s még él mindhárom országos csúcsa. Hosszú és eredményes pályafutását 1988-ban a budapesti fedett pályás világbajnokság előtt fejezte be.
– Dávid 1987 októberében született. Azt ígérték, hogyha megfelelő formába kerülök, indulhatok 1988-ban a szöuli olimpián. A szülés után elkezdtem a felkészülést, de a gyerek mellett nem tudtam a futásra összpontosítani. Ezért lemondtam az olimpiát, sőt egy évvel később a budapesti fedett pályás világbajnokságot is, pedig csodálatos lett volna hazai közönség előtt elbúcsúznom. Dani persze ezért is kárpótolt. Kilenc éve született Naomi, az ő neve magyarul gyönyörűséget jelent. Nekem különleges nevet adtak, ezért választottam én is ilyet a lányomnak.
Az elmúlt másfél évtizedben Siska Xénia nem szakadt el teljesen az atlétikától, de már csak vendég a versenyeken, az ünnepségeken. Edzője, Sztipits László tanítványa lányát képzeletben már születése előtt leigazolta atlétának, ám aztán egyik gyerek sem követte anyja példáját.
– Dani nem lett atléta, Újpesten focizik. Annak viszont örülök, hogy legalább kapus, az mégis- csak egyéni poszt. Az adottságai kitűnőek, százkilencvenegy centiméter magas, és nagyon szorgalmas. Naomi teniszezik, nagyon tetszik neki a játék, ezért kicsi az esély arra, hogy az atlétikára váltson.
Siska Xénia viszont nem bánta meg, hogy atletizálni kezdett, pedig, mint utólag kiderült, olyan időszakban versenyzett, amikor a nemzetközi élmezőny nagyon keményen doppingolt. Ezért sem volt esélye szabadtéri világbajnokságon a legjobbak közé kerülni.
– Ugyan sokat szenvedtem az edzéseken, mégis csodálatos volt. Élveztem a versenyeket, fiatalon bejárhattam a világot, sőt a nyolcvanas években már pénzdíjakat is kaptunk. No nem annyit, mint a maiak, néhány száz dollárt feketén. Jól jött a pénz, mert megvásárolhattam a legdivatosabb cuccokat külföldön. A legnagyobb hazai üzletet a Tricotex-kupán kötöttem: a tárgyi támogatás eredményeként az egész családom váci szabadidőruhát hordott.
A kétgyermekes családanya nem titkolja, örül annak, hogy rekordjait még senkinek nem sikerültsem megdöntenie, így legalább a ranglisták jóvoltából ma is szerepel a neve az évkönyvekben.