Németország: két elnök, egy eset

L a b d a r ú g á s Kényszerű újdonsággal szolgált a háromszoros világbajnoki címmel büszkélkedő német labdarúgás szövetsége (DFB). A szervezet fennállásának 104. esztendejében eljutott odáig, hogy két elnök irányítja: a 71 éves Gerhard Mayer-Vorfelder és az 59 éves Theo Zwanziger.

A szövetségi kongresszus küldöttei ízetlen kompromiszszummal akadályozták meg, hogy a DFB szétszakadjon két táborra, a profikéra és az amatőrökére. Az eddigi első ember, Mayer-Vorfelder a válogatottért és a nemzetközi kapcsolatokért felelős, Zwanziger pedig ügyvezető elnökként a tartományi szövetségek érdekeit igyekszik érvényesíteni.
A DFB krízise június 23-án kezdődött, amikor a lisszaboni José Alvalade stadionban, a Csehország elleni Európa-bajnoki találkozó 66. percében Michael Ballack csak a kapufát találta el, és ezzel megpecsételte a Nationalelf sorsát. A csoportmérkőzések során igen gyenge teljesítményt nyújtó német válogatott csapatfőnöke, Rudi Völler bejelentette lemondását, váratlan lépésével nehéz helyzetbe hozva a szövetséget. Utódaként Mayer-Vorfelder Ottmar Hitzfeldet javasolta, de a jelölt nem vállalta a megbízatást.
Ettől kezdve az új fiú keresése tragikomikus színezetet kapott. Az elnök kapkodott, a jelöltek sora pedig egyre csak nőtt. Heynckes, Daum, Olsen, Wenger, Rehhagel – a visszautasító válaszok láttán a sajtó kíméletlenül kritizálta a DFB-t.
A tartományi szövetségek – az amatőrfutball kiskirályai – elérkezettnek látták az időt, hogy megbuktassák a soraikban szerény népszerűségnek örvendő, szerintük feudális stílusban uralkodó politikust, Mayer-Vorfeldert, hogy a nyárspolgár Zwanzigert emeljék a magát a világ legnagyobb nemzeti szövetségének tartó szervezet trónjára. Az összeesküvők megbeszélése lefektette ugyan a síneket a trónfosztáshoz, de célját nem sikerült elérnie. A német futball imázsveszteségétől való félelem döntött. Attól tartottak a bennfentesek, hogy az esetleges váltás a nemzetközi testületekben (UEFA, FIFA) kikezdi a szövetség tekintélyét, és a 2006-os világbajnokság megrendezésénél is csökken a bizalom. Ezért jött létre a kompromisszum, s lett két elnöke a DFB-nek. A személyiségében igencsak különböző Mayer-Vorfelder és Zwanziger a világbajnokság befejezéséig kénytelen elviselni egymást. Mayer-Vorfelder gyanús odaadással hangoztatja: „Nem érzem magam a háttérbe szorítva!”. Zwanziger pedig imamalomszerűen ismételgeti: „Az együttműködést szolgáló akaratban senki sem tud felülmúlni!”
A szövetség 38. kongresszusán ugyanakkor két valóban a jövőbe mutató határozat született. A hetvenedik életévüket betöltő funkcionáriusok ezentúl kénytelenek megválni tisztségüktől, 2006 után pedig a Nationalelfért az akkori egyetlen elnök, Theo Zwanziger, és a profiliga-bizottság (DFL) vezetője lesz a felelős.