Szeged, a vállalható kettős mérce

K a j a k - k e n u Vannak olyan sportesemények, amelyeknél azt gondolná az ember, lehetetlen sikeresebbet rendezni. Ezek közé tartozik az 1998-as szegedi kajak-kenu világbajnokság. Hat magyar aranyérem, addig és azóta sehol, sohasem tapasztalt érdeklődés, negyvenezer néző a helyszínen, négy napon át többórás élő televíziós közvetítés, nemzetközi elismerés, ráadásként üzleti nyereség, majd a sportághoz kedvet kapó több száz fiatal. Idén augusztus 17–20. között újra Szeged a házigazdája a világbajnokságnak, tehát a lecke alaposan fel van adva. Év eleji sorozatunkban ezúttal az elmúlt évek legeredményesebb magyar sportága, a kajak-kenu kilátásait mérjük fel.

A magyar kajak-kenu sport az eddigi ötkarikás játékokon tizenhét aranyérmet szerzett. Ezekből hét az utóbbi kettőre esett (négy Sydneyben, három Athénban), a korábbi olimpiákon két első helyezésnél többet sohasem lapátoltak össze versenyzőink. Ezen adatok azt mutatják, hogy az elmúlt esztendők korosztálya az egész sportág hazai történetében kiemelkedő. A mostani csillagok közül sok már a nyolc évvel ezelőtti szegedi vb-n is tündökölt; akkor nyerte első világbajnoki aranyérmét Kovács Katalin, egyesben akkor nyitotta több- éves veretlenségi sorozatát Vereckei Ákos, Kolonics György még Horváth Csabával nyert, de Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga, Storcz Botond, Horváth Gábor is érmeket szerzett nyolc esztendeje. Storczot leszámítva még ma is mindannyian meghatározó egyéniségei a sportágnak, Kovács, Vereckei és Kolonics pedig egyenesen „vezérevezős”.
A szakágak közül – egyetért vele Angyal Zoltán szövetségi kapitány is – a nők helyzete a legkedvezőbb. Kovács és Janics állócsillag, de Szabóval, Viskivel és Bótával is számolni kell. Paksy Tímea azzal, hogy visszatért Fábiánné Rozsnyói Katalinhoz, alighanem végre az olimpiai számokban is szerez vb-aranyat, s jönnek a fiatalok is. „A tavaly éppen a szegedi ifjúsági világbajnokságon két aranyérmet szerző Kozák Danusia már idén helyet követel magának a csapatban” – árulja el jóslatát a kapitány. Megelőlegezhető, hogy a magyar lányok eredményesek lesznek; igazából az a kérdés: milyen szereposztásban? Kovács és Janics párosban védettséget élvez, ha adott távon belül más számot nem vállalnak, akkor válogató nélkül övék az indulás joga. Ám nagyon valószínű, hogy még ennél is többre vágynak. A dolog pikantériája, hogy ezt most Angyal Zoltán sem bánja, sőt már-már szorgalmazza: „Biztos, hogy az egész vb iránti érdeklődést megdobná, ha Kati és Natasa az egyik távon duplázna.
Ez iránt pedig én sem lehetek közömbös. Ám a szakmaiság nem sérülhet, a válogatókon is bizonyítaniuk kell, hogy képesek a duplázásra.” A szövetségi kapitány ugyanakkor nem vádolható azzal, hogy marketingérdekek miatt kockáztatná az eredményességet. A kísérlet inkább játék, hiába változott meg a világbajnokságok menetrendje, az olimpián valószínűleg minden marad a régiben. (A női ötszáz négyes döntője szombaton, az egyesé és a kettesé vasárnap lesz.) Ami nekünk – Athénban két arany, egy ezüst – megfelelő kiindulási alap.
„Minden forrásban van” – jellemzi a férfi kajakosokat Angyal Zoltán. S bizony, az elmúlt években leosztott lapokat újra kell keverni. Megszokhattuk, hogy ötszáz egyesben Vereckei indul, kettesben Kammerer Zoltán, általában Storcz Botonddal, ezer méteren négyesben pedig ők hárman Horváth Gáborral kiegészülve; csak ezren egyesben és párosban volt szabad a pálya. A tavalyi szégyenteljesen felbomló négyessel Storcz Botond végleg elhajózott, a válogatók helyett inkább már csak ahhoz gyűjt erőt, hogy bejelentse visszavonulását, de Horváth Gábor is csak az idei vb-t célozza meg, Pekingig már nem akar kitartani. Vereckei tavaly bejelentette, hogy idén mindkét távon egyesben akar versenyezni, rajta kívül a minden csapathajóban számításba vehető Kammerer Zoltán tervei mások számára is kijelölik a lehetőségeket. „A négyes szívügyem, szeretném, ha Pekingben ismét aranyéremre esélyes hajót sztrókolhatnék, de idén ezren párosban is szívesen megméretném magam. Az sem titok, hogy Kucsera Gáborral e távon is kipróbálnám az együttműködést, de ezt én nem kezdeményezhetem, hiszen ő Kökény Rolanddal világbajnoki címvédő duót alkot. Horváth Gábor ezt az évet még vállalja, vele és vagy Vereckeivel, vagy Benkő Zoltánnal, attól függően, melyikük nyeri az egyest, egy jó négyes magját is alkothatnánk.” Nagyjából erről van szó. Kammerer Zoltán tagadhatatlan érdeme, hogy nem csak bulváros témákban hajlandó kitárulkozni.
Szemben a kajakkal, kenuban mintha megállt volna az idő. Méghozzá Kolonics Györgynek köszönhetően. Ötödik olimpiájára készülve Kolonics még mindig megkerülhetetlen, tavaly Kozmann Györggyel párban egy-egy ezüstöt és bronzot hozott a vb-ről. „Már annak is örülnék, ha itthon legalább megszorítanák őket” – mondja sokat sejtetően Angyal Zoltán. Egyesben Vajda Attila a parádés 2004-es után 2005-ben közepes idényt zárt. A rivalizálás neki sem ártana.
A kihívóknak, versenyszámtól függetlenül, szem előtt kell tartaniuk, hogy aki Pekingben kerettag szeretne lenni, annak Szegeden már illik megmutatnia magát.