Auerbach két és fél szaltóval

A szerdán kezdődő margitszigeti „vizes” Európa-bajnokság előtt értelemszerűen úszóink vannak a fókuszban, de akár műugróink is odakerülhetnek. S az ifjúsági világ- és kétszeres Európa-bajnok Barta Nóra nem csak olyan ijesztő hírrel, hogy a péntek esti edzésről kórházba kellett vinni.

Mi történt egészen pontosan? – kérdeztük a hét végén 22 éves versenyzőt.
– Az egyik ugrás után begörcsölt a hátam, alig kaptam levegőt, de aztán úgy tűnt, hogy nincs nagyobb baj. Fájt ugyan egy kicsit, de összeszorítottam a fogaimat, és újra mentem ugrani, most egy nehezebbet. Kiderült, hogy sajnos mégsincs minden rendben, a vízbe csobbanva azt hittem, hogy rögtön ott fulladok meg…
– Mi lett a diagnózis?
– Szerencsére csak az, hogy a hátamban becsípődött egy izom. A hét végén pihennem kellett, de hétfőn már mehetek edzeni. Igazából attól ijedtem meg, hogy légmellet kaptam, most szerencsére megúsztam. Nem úgy, mint tavaly, akkor a világbajnokság előtt három héttel operáltak meg egy belső vérzés miatt. Na, az nagyon komoly volt, azt mondták, hogy meg is halhattam volna… A keretorvosunk azóta úgy vigyáz rám, mint egy hímes tojásra.
– Ezek után csak félve merem megkérdezni: az Eb-felkészülése mennyire volt zökkenőmentes?
– Pedig ezt a péntek esti zűrt leszámítva alapjában véve minden rendben volt. A betervezett munkát elvégeztem, csak egy-két napot kellett kihagynom.
– Még ha vízben is vannak, hogyan bírják a rettenetes hőséget? Mennyire szívja ki a tűző nap az erejüket?
– Szenvedünk mi is, mert azért nem vagyunk állandóan a vízben. A parton jobb, ha valamivel befedjük a fejünket, nehogy napszúrást kapjunk. A délelőtti edzéseken az egyméteres elugróhelyre amúgy rettenetesen tűz a nap, a háromméteres viszont árnyékban van, így erre sokkal szívesebben megyek fel.
– A környező tereptárgyakat betájolta a levegőben?
– Igyekeztem, de azért még nem árt pár ugrás, hogy tényleg legyen mihez viszonyítanom, mikor is kell „nyitni” a levegőben.
– Már csak a gyakorlások száma miatt is, műugrásban nagy előny a hazai pálya?
– Mindenképpen, hiszen a külföldi versenyzőknek kevesebb idejük lesz „belakni” a tornyot.
– A hazai rendezés pluszmotivációt jelent, vagy inkább a drukkot növeli?
– Ezt is, azt is. Az biztos, hogy szokatlan lesz a nagy szurkolótábor. Itthon eddig csupán az országos bajnokságon versenyeztünk, arra pedig csak a szülők jönnek ki.
– Egy méteren vagy három méteren lát több esélyt?
– Nem is tudom… Ifjúsági vb-t egy méteren nyertem, a két ifi Eb-aranyamat viszont három méteren. A mezőny nagyjából megegyezik mindkét számban, s ahogy számolgattam, rajtam kívül még nyolc ember nyerhet.
– Ezek szerint az önbizalma rendben van.
– Igen, tényleg úgy gondolom, hogy akár én is nyerhetek. Az ugrásaim nehézségi foka alapján egyáltalán nem vagyok lemaradva a legjobbaktól, sőt, egy méteren Auerbach kettő és fél szaltót ugrom, ezt rajtam kívül talán hárman tudják a világon. Szóval, bizakodom. Minden azon múlik majd, hogy az adott pillanatban melyikünk tudja kihozni magából a maximumot. Azon leszek, hogy nekem sikerüljön.
– És utána irány Amerika?
– Valóban régi tervem, hogy egy tengerentúli egyetemen tanuljak, s közben persze a műugrást is magas szinten űzzem. Egyelőre azonban nyugvóponton van az ügy; s különben is, először legyünk túl ezen az Európa-bajnokságon.

Nőuralom. Az Európa-bajnokságon műugrásban a férfiaknál Hajnal András (1 méter, toronyugrás), a nőknél Barta Nóra (1 m, 3 m, 3 m szinkron), Kormos Villő (1 m, 3 m, 3 m szinkron), Mátyás Melinda (toronyugrás), valamint Dombauer Kinga (1 m – tartalék) és Reisinger Zsófia (3 m – tartalék) képviseli a magyar színeket.