Balogh Gábor önmagát is meglepte

Tegnap nem tapsolhatott magyar éremnek a lelkes budakalászi közönség az öttusa Európa-bajnokságon, hiszen női váltónk csak negyedik lett. (Bár a zárófutás előtt még dobogós pozícióban volt.) Éppen ezért jólesett a vasárnap két aranyérmet szerző Balogh Gáborral visszaemlékezni a múlt hét végére.

Ugyan az eredményhirdetésnél csak a harmadik üveg pezsgőt tudta felbontani, egy tegnapi televíziós interjúban pedig képtelen volt kimondani a temperamentumos jelzőt, de ettől még tiszteljük, becsüljük, szeretjük Balogh Gábort. Már csak azért is, mert vasárnap ő lett Demeter József (1987), Madaras Ádám (1991), Fábián László (1993) és Sárfalvi Péter (1999) után a magyar öttusasport ötödik férfi egyéni Európa-bajnoka. A vitrinjében olimpiáról egy ezüst, vb-ről nyolc arany és két ezüst, Eb-ről kilenc arany, két ezüst és egy bronz található.
– Legutóbb négy éve állhatott világversenyen egyéniben a dobogóra, amikor harmadik lett a 2002-es kontinensviadalon. Mi történt azóta, s mi változott meg a múlt hét végén? – fordultunk a lassan harmincéves klasszishoz.
– Az eltelt időszakban is bennem rejtőzött a jó eredmény, csak nem tudtam kihozni magamból. Ennek két fő oka volt, egyrészt a vívásban nyújtott teljesítményem nagyon hullámzott, másrészt erős motivációhiánnyal küszködtem. Utóbbin az segített, hogy újra hazai közönség előtt versenyezhettem, ami meghozta a hiányzó motivációt. Vívásomban a tavalyi varsói vb jelentette a mélypontot, ezért visszamentem korábbi edzőmhöz, Hegedűs Ferenchez. Ő „öttusásabb”, vagyis egyszerűbb vívást tanít, olyat, amiben nincs különösebb fakszni, viszont ebben a mezőnyben eredményes lehetek vele. Bejött.
– Ahogy már korábban is többször nyilatkozta, a fizikai számokat egyszerűen hozni kell, a technikai számokban dől el egy-egy verseny sorsa, ezekben viszont a legfontosabb a szellemi fittség. Az ön fejében mi változott, ami visszavezette a dobogó tetejére?
– Például az, hogy pszichológus segítségét kértem, és ő tényleg segített. Mint ahogy az is, hogy az idén hála istennek kevés versenyen indultam. Nekem ebben a korban már így ideális, hogy megőrizzem a frissességemet. Hozzáteszem, magamat is megleptem a vasárnapi teljesítményemmel. A selejtezőben kicsit megijedtem a lövészettől, de aztán jól sikerült, a vívás pedig szenzációsan, szinte minden bejött. Az úszásban hoztam a kötelezőt, a lovaglásban pedig növelni tudtam az előnyömet Donna nyergében. Őt ismertem korábbról, egyszer már mentem vele, de akkor fájt a lába. Most szerencsére nem, így a futás előtt gyakorlatilag nyertem, csak tartanom kellett a különbséget.
– Ezért ugrott be az eredményhirdetés előtt az Omszki-tóba?
– Futóedzőmmel, Serfőző Sándorral abban maradtunk, ha érmes leszek, csobbanunk. Érmes lettem.
– Ám a jelek szerint az egyéni és a csapatarany mellé még egyet nem akar, hiszen nem indul a váltóban. Miért?
– Mert nagyon kiversenyeztem magam. Álltunk fenn a dobogó tetején, amikor Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitánnyal egymásra néztünk és ő halkan megkérdezte: váltó? Mondtam neki, inkább ne, s ő azt válaszolta, maga is úgy gondolja. A fáradtságom mellett az is belejátszott a döntésbe, hogy így éremszerzési lehetőséget kap Kállai Ákos, aki nagyszerűen versenyzett, de nem volt csapattag.
– Lehet, korai még a kérdés: e régen látott szép siker után mit vár magától a novemberi guatemalai világbajnokságon?
– Tényleg korai a kérdés, mert momentán maximum a pihenésig látok el. Az biztos, hogy számomra ez az Eb volt az év fő versenye.
Igazából a többi magyar öttusázó, így a tegnapi női váltó tagjai is hasonlóan éreznek, csak nekik nem sikerült minden olyan jól, mint Baloghnak. Vörös Zsuzsanna, Máthé Vivien és Füri Csilla kora reggel vágott neki a lövészetnek, amelyben 263 körrel a negyedik legpontosabban célzott a magyar trió. A vívás ennél gyengébben ment, a 31 győzelmet bőven ellensúlyozta a 41 vereség, a kilenc induló váltó között ez csak a nyolcadik helyre volt elég, no meg arra, hogy összetettben a hetedik pozícióba essenek vissza a mieink.
Az úszás negyedik helye nem javított a magyar pozíción, viszont összesűrítette a mezőnyt. Így fordulhatott elő, hogy a jól sikerült lovaglás – Füri lova két akadályt, Máthéé egyet, Vörösé egyet sem vert –, a szám megnyerése a dobogó aljára röpítette lányainkat. A futás előtt az oroszok biztosan vezettek, a britek, a magyarok és a lengyelek viszont négy másodpercen belül vágtak neki a kevésbé csillogó érmek sorsát eldöntő utolsó tusának. Így gondoltuk mi, ám a lengyelek és a britek másképpen, hiszen hatalmas bravúrral behozták az orosz triót, és meg is előzték. Nekünk ez nem sikerült, Füri visszaesett a negyedik helyre, és a többieknek sem sikerült előrébb jutniuk. Majd ma a fiúknak – Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány tegnapi érdeklődésünkre legalábbis ezt ígérte.
Eredmények, női váltóverseny: 1. Lengyelország (Czwojdzinska, Dziadura, Maloszyc) 5144 pont, 2. Nagy-Britannia 5124 p, 3. Oroszország 5096, 4. Magyarország (Vörös Zsuzsanna, Füri Csilla, Máthé Vivien) 5028 p.