Vasárnap joggal sopánkodtunk azon, hogy a mieink vesztettek egy pontot az oroszokkal szemben (29–29), miközben águnk favoritjai fölényes győzelmeket arattak: a dánok 9 góllal verték az ukránokat, a norvégok 8-cal a románokat, a spanyolok 7-tel a lengyeleket. Itt bizony tiszták, élesen kontúrosak az erőviszonyok, csupán az a kérdés, a magyar válogatott mennyit tud borítani rajtuk.
Hétfőn aztán megkezdődött a horvát ágon is a küzdelem, és rögvest kiderült, ott minden és mindennek az ellenkezője megtörténhet. Varasdon, a C csoportban például a hollandok 29–26-ra elintézték a németeket, és a vesztes részéről Kim Naidzinavicius ezt így magyarázta: „Tizenkét gólt kaptunk kontrából, így képtelenség nyerni.”
És hogy miként lehet, arról Henk Groener, a hollandok trénere ezt mondta: „Bele kellett avatkoznunk a németek akcióiba, hogy labdákat szerezhessünk, és azokból gyorsan indulhassunk, mert ez az erősségünk. Már hét góllal is vezettünk, érdekes módon ez néhány játékosunkat idegessé tette, mert nem számítottak ekkora előnyre. De teljesen megérdemelten nyertünk.”
Groener még hozzátette, számára nem kérdés, hogy a svéd csapat a csoport legjobbja, és e vélekedés bő két órán belül be is igazolódott. A skandinávok ugyanis 30–28-ra legyűrték a házigazda horvátokat. Johanna Ahlm átlövő létére még egy kapusbravúrt is bemutatott, amikor kapus nélkül támadtak, és visszafutásnál a háló elé kényszerült.
Utóbb erről így vallott: „Nem ez volt életem első védése, a régi klubomban többször felvettem a kapusmezt, az ellenfelemen pedig most azt láttam, óriási nyomás alatt áll, amiért nekem kell lőnie. Azért a védésem után arra gondoltam, most vagy azonnal meg kell ölnünk valakit, vagy időt kell kérnünk, csak keveredjek valahogyan ki innen.”
Haláleset szerencsére nem történt, horvát részről a rutinos irányító, Miranda Tatari nem is emésztette magát túlságosan, akár még mi, magyarok is üzenetként értékelhetjük szavait: „Gyengén védekeztünk, de az első meccsen mindenki izgul, a hazai csapat különösen, úgyhogy nincs tragédia, felemelt fejjel megyünk tovább.”
Hát még a montenegróiak, akik címvédőként érkeztek, és bemutatkozásként a D csoport eszéki rangadóján mindjárt le is gyűrték 22–19-re a szerbeket. A Győrben megismert és megkedvelt, majd Szkopjéba szerződött jobbszélső, Jovanka Radicsevics ennek megfelelő hangulatban értékelt: „Nagyon kemény meccs volt, büszkék lehetünk rá, hogy már a nyitányon így tudtunk összpontosítani. A csapatszellemünk mellett kapusunk, Szonja Barjaktarovics mágikus mutatványai segítettek minket a győzelemhez.”
A kvartett másik találkozóján a franciák a vártnál valamivel nehezebben, 21–18-cal küzdötték át magukat a szlovákokon, de hogy erről az ágról ki jut be a legjobb négybe, a budapesti végjátékba, az még megtippelhetetlen.
A magyar „térfélről” egyszerűbb lenne jósolni, de legalább a kedd estét várjuk meg ezzel is.
