Eperjes Károly a karját törte, de a Flóri focit ki nem hagyná

Színházi és filmes alakításai révén határon innen és túl közismert művész Eperjes Károly. A köztudottan mélyen Isten-hívő Kossuth- és Jászai-díjas színművésszel, családapával a hit szerepéről, a hit és a sport kapcsolatáról és a sporthoz való affinitásáról beszélgettünk.

Budapest 20180907 Labdarúgás 2018 Ősz futball éjszakája Football éjszakája SZÚR Színész Újságíró Rangadó Újságírók színészek labdarúgó mérkőzés Eperjes Károly Fotó: Dömötör Csaba Nemzeti Sport Fotó: Nemzeti Sport/Dömötör Csaba

– Köztudott, hogy mindmáig szenvedélyes ferencvárosi drukker. Mint általában, apai örökségként? 
– Gyerekkori barátaim a Fertő tónál, Hegykőn mind Dózsa-drukkerek voltak. A faluban nekünk lett másodikként tévénk, így gyakran harmincan-negyvenen is összegyűltek a falu reakciós tagjai a nagyszobában, olykor még az asztal alá is jutott egy-két gyerek.

Édesapám meghallotta, hogy én is a liláknak szorítok, a félidőben kihívott a konyhába. Közölte: A pap nagybátyád, a nagyapád és én is, mindannyian Fradi-drukkerek vagyunk. Becsületes, keresztény, magyar gyerek a Fradinak drukkol. A második félidőben már és is »Hajrá, Fradi!«-t zengtem.

Később, amikor a Fradi Petőházán edzőtáborozott, apám jutalomból elvitt egy ottani előkészületi mérkőzésükre. Később egy éles meccsre Budapestre is ellátogattunk. Ott láttam először Albertet és a másik, későbbi kedvencemet, Orosz Pált, aki be is került a gombfocicsapatomba.

Ha teheti, ma is kijár mérkőzésekre (Fotó: Nemzeti Sport/Micheller Szilvia)

Mindhalálig Fradi

– Máig kötődik a Fradihoz? 
– Maximálisan. A minap is voltam edzésen az öregfiúknál. Nagyon jólesett, szellemileg, fizikailag és lelkileg egyaránt. Még akkor is, ha a vasárnap délelőtti „Flóri focin” másfél hónapja egy labda úgy eltalálta a bal alkaromat, hogy meg kellett műteni.

– S úgy általában milyennek látja a magyar labdarúgás helyzetét? 
– Már Bernd Storck is nagyot lépett előre, de Marco Rossi kinevezése igazán szenzációs húzás volt. Az akadémiák is egyszer színvonalasabban működnek, látványos fejlődés tanúi lehetünk. Mélyen egyetértek Orbán Viktor véleményével, akkor beszélhetünk majd a következő lépésről, ha lesz három-négy, nemzetközi szinten is erős klubcsapatunk. Bizonyított tény immár, hogy magyar játékosokkal is komoly előrelépést lehet produkálni. Jó példa erre a Kecskemét, ahol az intelligens edző, Szabó István „fejjátéka” meglátszik a csapatán is. Ugyancsak szimpatikus a Paks szisztémája is. És nagyon sokat várok a fociról jól gondolkodó ifjabb Kuznyecovtól is Diósgyőrben.

Balczó András, a hősök hőse

– A többi sportágat mennyire követi? Magyarország az olimpiatörténet meghatározó nemzete. 
– Fantasztikus dolog, hogy ott vagyunk az első tíz-tizenöt nemzet között. A hagyományosan sikeres magyar sportágakat kiemelten figyelem. Így a vizes sportágakat, a kajak-kenut, az úszást, a vízilabdát, de az öttusát, a vívást és a birkózást is követem. S mindig olyasvalaki, mint annak idején Hammerl László a sportlövészetben. Azt látom, hogy korábbi évtizedekben az iskolai testnevelés leginkább az atlétikával volt egyenlő, ma viszont a profi sportágak is jobban tudnak meríteni a fiatalok közül. Szerintem az atlétikai alapképzést mindenképpen erősíteni kell. Jó példa erre Szoboszlai apuka, aki ismert szintre vitte fel a fia fizikai alapállapotát. Például golflabdával a kezében játszatta, hogy ne a kezével akarjon bizonyos testhelyzeteket megoldani. 

– Van kedvence a magyar sportéletben? 
– Számomra egyértelmű a választás: Balczó András, akit emberként és sportemberként is nagyon nagyra tartok. Ő a talentumait a Kósa-film után is nagyon jól kamatoztatta az országjáró előadásaival. Ez a tevékenysége talán még fontosabb, mintha később vezetőként az öttusában töltött volna be komoly szerepet.

A Küldetés című film hatalmas lökés volt az életemben. Mint főiskolást arra inspirált, hogy nagyon komolyan vegyem a képességeimet.

Két kiváló sportembert még okvetlenül meg kell említenem: Papp Lászlót és Albert Flóriánt. És akkor még nem beszéltünk a hölgyekről, Egerszegi Krisztinától, Egérkétől Nagy Tímeáig, s persze a Nemzet Sportolóiról sem feledkezhetünk meg. Nekem extra élményt jelentett az is, hogy az Aranycsapat tagjaival rendszeresen találkozhattam a színházi előadások apropóján. A 6:3 című film főszereplőjeként még akkor is bejáratos voltam közéjük, amikor Öcsi bácsit már csak a társak támogatása tartotta még egy ideig közöttünk. Kemény időszak volt, potyogtak a könnyeim…

– Éppen a déli harangszót halljuk a máriaremetei kegytemplomnál. Milyen gondolatra indítja a hely szelleme?
– A Jóisten nagyon nagy jókedvében lehetett, amikor a sportot és a művészeteket megteremtette. Azért pedig, hogy én egész életemben a sportban és a művészetben tevékenykedhettem, csak áldani tudom az Istent. Ennél többet nem is kaphattam volna!

Borítókép: Eperjes Károly ma is focizik (Nemzeti Sport/Dömötör Csaba)