A Milan nem a csapata, a magány az ellenfele

Szoboszlai Dominik, a Red Bull Salzburg és a magyar válogatott 19 esztendős középpályása nehezen bírja a bezártságot, de a kényszerpihenő alatt is igyekszik fejlődni. A pletykákkal nem foglalkozik, minél hamarabb játszani szeretne, ha másként nem, legalább zárt kapuk mögött.

A magyar labdarúgás pillanatnyilag valószínűleg legpiacképesebb játékosa a Nemzeti Sportnak adott interjút. S arról beszélt, miként éli meg a koronavírus-járvány miatt a kényszerpihenőt.

– Korábban reggel nyolckor már talpon voltam, mostanában viszont később kelek, jobban kialszom magam. Ha egyszer visszatérünk a megszokott napirendhez, eleinte bizonyára bajban leszek. Mivel az étkezdék többsége bezárt, az egyik csapatársammal közösen elmegyünk bevásárolni, és otthon készítjük el magunknak az ebédet. Emellett minden napra kaptunk erősítő és futóprogramot a klubtól, ezt becsülettel elvégzem, az a célom, hogy a szünet után jobb erőnléti állapotban térjek vissza, mint a társaim. Az edzések után viszont egyhangúan telnek a napjaim – jellemezte dióhéjban a napjait a 19 éves játékos.

Szoboszlai azt is elmondta, a határzár elválasztotta a kedvesétől, aki a jogosítvány megszerzése érdekében visszautazott Magyarországra, az időközben elrendelt határzár miatt azonban már nem tudott visszajönni.

– Örökmozgó típus vagyok, szinte sosem vagyok otthon, a szabadidőm nagy részét eddig a városban a barátaimmal töltöttem, többnyire csak aludni jártam haza. Most minderről le kellett mondanunk, a monotonitást pedig szerintem mindenki egyre nehezebben viseli – mondta.

Különösen a labda „társasága” hiányzik neki. Az edzőpályára senki sem mehet be Salzburgban sem, így arra sincs lehetősége, hogy akárcsak egyedül gyakorolja a szabadrúgásokat vagy a távoli lövéseket.

Szoboszlai nem foglalkozik a pletykákkal, miszerint a múlt héten összeboronálták a Milannal és a Lazióval is. érdeklődéséről lehetett hallani. Játszani szeretne végre, minél hamarabb.

– A futballista akkor érzi jól magát, ha nézők előtt léphet pályára, de ha zárt kapuk mögött játszhatnánk, az már azt jelentené, hogy a vírust sikerült annyira megfékezni, hogy – ha csak minimális létszámmal is – lehet sporteseményt rendezni. Szurkolók nélkül nincs igazi futball, de jobb zárt kapuk mögött játszani, mint hat-nyolc hónapot elviselni labda nélkül.

A teljes cikket az Nso.hu-n, IDE kattintva olvashatják.