– Nincs új helyzet – vágott bele az értékelésbe Kovács Iván korábbi olimpiai ezüst- és világbajnoki aranyérmes vívó, a női párbajtőrszakág vezetőedzője.
Kétségtelenül igaza van, hiszen bár Szász Emese 2016-ban Rio de Janeiróban egyéniben aranyérmes lett, a csapatunk már akkor sem, sőt 2012-ben a londoni olimpiára sem jutott ki. A tokiói kvalifikáció is a kezdetektől megoldhatatlan feladatot jelentett a magyar párbajtőröző hölgyeknek, a bennfentesek a gyenge világbajnoki szereplés után – a mieink a budapesti vb-n csak tizenharmadikok lettek – lényegében letettek a tokiói részvételről. A még hátralévő három világkupaversenyből kettőt meg kellene nyerni, amit Kovács Iván is úgy jellemzett: lehetetlen. Az a kérdés, vajon miért? Hiszen a női párbajtőr hosszú éveken át a magyar vívás húzóágazata volt. A női csapat nyolcszoros világbajnok, s Szász Emese előtt Nagy Tímea is nyert olimpiát, méghozzá kétszer, Sydneyben és Athénban is.
Ha a szülés után Szász Emesének sikerül a visszatérés, csak egyéniben versenyezhet Tokióban
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
– A Horváth Mariann, Hormay Adrienn, Mincza Ildikó, Nagy Tímea, Szalay Gyöngyi, Tóth Hajnalka fémjelezte aranygenerációhoz Szász Emese még fel tudott zárkózni, ám mögötte kimaradt legalább tíz év – folytatta Kovács Iván. – Hogy miért? Erre nehéz lenne röviden válaszolni. Aki fiatalon nem ér el kiugró eredményt, az felnőttként nem vállalja a versenyzést, és a nemzetközi mezőny is egyre sűrűbb. Nem csak mi, magyarok, olyan jeles vívó nemzetek, mint a franciák, a németek és a románok is rosszul állnak a kvalifikációban. Korosztályos szinten most ismét vannak sikereink, de Tokió csapatban valószínűleg már elúszott.
A birkózás jelene biztató, hiszen októberben a nurszultani világbajnokságon Lőrincz Tamás (kötöttfogás, 77 kg) arany-, Lőrincz Viktor (kötöttfogás, 77 kg) ezüst-, Korpási Bálint (kötöttfogás, 72 kg) és a honosított Iszmail Muszukajev (szabadfogás, 65 kg) pedig bronzérmet szerzett, továbbá jutott négy kvóta is a mieinknek. A jövő már bizonytalanabb.
– A vb valamennyi magyar versenyzőnek kiváló erőfelmérő. S azért is fontos számunkra, mert a tokiói olimpia után az „aranygenerációnkból” többen is befejezik a pályafutásukat, vagyis a mostani fiataloknak kell majd átvenniük a helyüket – nyilatkozta lapunknak az U23-as világbajnokság előtt Bacsa Péter, a Magyar Birkózószövetség ügyvezető alelnöke.
– Ez a kijelentés továbbra is helytálló – mondta ugyanő a tegnapi érdeklődésünkkor. – Mindhárom szakágban legalább egy érmet reméltünk, ezért nincs okunk az örömre. Hivatkozhatnék arra, hogy az egyik legjobb versenyzőnknek, Lévai Zoltánnak a vb előtt kiment a bokája, három bronzmeccset is az utolsó fél percben vesztettünk el, továbbá az egyre erősödő konkurenciára, de az összkép nem éppen derűs. Magam is azt az álláspontot képviselem, hogy a magyar sport, benne a birkózás is kivételezett helyzetet élvez, ezért nemzetközi eredményeket kell felmutatnunk. Mondtam is Bácsi Péter szakmai igazgatónak a vb után, hogy részletes elemzést várok a szakmai bizottsági ülésre, amelyből a konzekvenciák sem hiányozhatnak.
Ez a szigor és konokság vezethetne mindenhol eredményre. A magyar sportnak ugyanis egyre szűkebb körben kellene megőriznie az eredményességét. Az idei világbajnokságokon az olimpiai számokban – a teljesség igénye nélkül – olyan hagyományos sikersportágakban maradtunk érem nélkül, mint cselgáncs, torna, atlétika, öttusa és sportlövészet, súlyemelésben és ökölvívásban pedig már nem is áltatjuk magunkat hasonlóval. Rióban csupán három sportág – úszás, kajak-kenu, vívás – osztozott a tizenöt magyar érmen (8 arany, 3 ezüst, 4 bronz), s hasonlóra számíthatunk Tokióban is. Innen nézve minden vívókvótát és birkózótehetséget meg kell becsülnünk.
