Ahogy az minden nagy nemzetközi torna döntője után szokás, a klub-vb befejeztével is megválasztották az álomcsapatot. A FIFA hétfőn hozta nyilvánosságra a klubvilágbajnokság legjobb tizenegyét. A lista bővelkedik meglepetésekben, megkérdőjelezhető, hogy az ítészek vajon tényleg az ideális tizenegyet választották-e ki az álomcsapatba, ugyanakkor azon senki sem csodálkozott, hogy közülük mindössze egy játékos volt, aki nem szerepelt a torna elődöntőjében, míg heten a fináléban – melyet a Konferencialiga-győztes Chelsea nyert meg 3-0-ra a BL-győztes Paris Saint-Germain ellen – is érdekeltek voltak.
A klubvilágbajnokságon nem a kor, hanem a teljesítmény számított
Nézzük, kit miért is választottak be a legjobb 11 játékos közé, ahol fiatal tehetségtől 40 éves „matuzsálemig" mindenki helyet kapott a Marca cikke szerint. A kapuban azonnal a tapasztalat volt az egyik legfontosabb szempont, a 34 éves kiválasztott, az al-Hilal hálóőre, Bono már a marokkói válogatott színeiben a világbajnokságon is bizonyított. Szaúdi klubjával nagy meglepetésre a negyeddöntőig jutott, és a korábbi Sevilla-játékos kiemelkedő teljesítményt nyújtott, különösen a Manchester City elleni nyolcaddöntőben, ahol tíz olyan védést mutatott be, amelyek közül több a lehetetlen kategóriát súrolta.
A belső védők posztján két brazil, két csapatkapitány osztozik, akik a pályán kívül is jó barátok. Mondjuk azt sem gondolta volna senki, hogy a PSG 31 éves védője, Marquinhos pelyhes állú siheder lesz egy álomcsapatban. Pedig így van, hiszen a védőpáros másik tagja nem más, mint a Fluminense ikonja, Thiago Silva, aki 40 évesen is vezető szerepet tölt be a pályán, és a tornán olyan teljesítményre volt képes, hogy a legelső jelző, amely vele kapcsolatban eszébe jutott a szurkolóknak, a kortalan. A két szélső hátvéd beválogatásán vélhetően senki sem vitatkozik: jobb oldalon Hakimi (PSG), a bal oldalon pedig a sámsoni hajáról is ismert Cucurella (Chelsea) egyaránt remekül játszott a torna során.
A középpályát a klubvilágbajnokság győztese, a Chelsea uralja
A csapat lelkének számító középpályássor egyértelműen a végső győztes Chelsea vadászterülete lett, és még azt is nehéz eldönteni, hogy az Enzo Fernández, Cole Palmer és Pedro Neto trióból ki nyújtott jobb teljesítményt az egész torna alatt. Enzo Fernández végig egyenletesen, magas szinten játszott, uralta a középpályát valamennyi meccsen. Pedro Neto szélsőként is remekelt, ráadásul három góllal is hozzájárult a Kékek meneteléséhez. Palmer pedig olyan játékot produkált a döntőben – két pazar gól és egy még szebb gólpassz –, hogy nem véletlenül választották meg a döntő legjobb játékosának. Negyedikként Vitinha került be a középpályára, aki egészen a döntőig akár a klub-vb legértékesebb labdarúgója címre is eséllyel pályázott.
Meglepetésemberek a támadóknál, de teljes joggal lettek az álomcsapat tagjai
Amikor elkezdődött a klubvilágbajnokság, bőven akadtak jelöltek a legjobb támadó címre. Végül két olyan játékos került be az álomcsapatba, aki valóban nem a nevével, hanem a kiugró teljesítményével érdemelte ki az elismerést. A brazil Fluminense 27 éves kolumbiai szélsője, Jhon Arias olyan átadásokkal hozta helyzetbe a társait, amire csak a legnagyobbak képesek, míg a Real Madrid 21 éves csatára, Gonzalo García elhomályosította nagynevű társait, és a torna gólkirályaként – négy gólt lőtt és adott egy gólpasszt – kiérdemelte a helyét az All-Star tizenegyben.
A klubvilágbajnokság döntőjének összefoglalója:
