Politikai érdekek állnak a „független szakértő” retorikája mögött

Rácz András „Oroszország-szakértő” retorikája a politikai kommunikáció törvényszerűségeit követi – hívta fel a figyelmet elemzésében a Transzparens Újságírásért Alapítvány. Az elemzés rávilágít, hogy Rácz András attól függően váltogatja a mércét, hogy ki áll az egyes állítások mögött.

A felgyújtott kárpátaljai templom Forrás: Facebook

Az, hogy posztjai milyen utat jártak be a baloldali médiában, egyben megmutatja azt is, hogy „kinek volt kedves és kompatibilis ez a narratíva” – emeli ki az elemzés.

Bár az ukrán hatóságok elfogták a gyújtogatással gyanúsított 28 éves helyi férfit, a Rácz-féle gyanúsítás mégis tényként került a nyilvánosság elé – teszik hozzá.

Rácz szerepének egyik legérdekesebb vonása, hogy miközben médiamegjelenéseit a „független szakértő” aurájával próbálja hitelesíteni, retorikája és posztjai szinte tankönyvszerűen követik a politikai kommunikáció törvényszerűségeit: gyors, erős állítás; a bizonytalanság hol hangsúlyozása, hol elhallgatása, majd kritika esetén azonnali áldozatszerep. Ez a dinamika egyszerre szolgálja saját ismertségét és a kormánykritikus médiatér igényeit: hangzatos mondatokból címlap, sejtetésekből kattintás lesz. A szakértői felelősség azonban nem állhat meg annál, hogy „én csak kérdezek”: ha valaki következetesen tényekre hivatkozik, akkor a saját sejtetéseit is ugyanazon a mércén kellene megméretnie, különben a szakmai hitelesség nem több, mint kirakat

– érvel a Transzparens Újságírásért Alapítvány.

Rácz gyanúsításai a jogi felelősség kérdését is felvetik, hiszen állításaival névvel szerepeltek politikusok, illetve intézmények. A kormány ezzel szemben nem a vita jogát vonja kétségbe, csupán  „azt kéri számon, hogy a tényállítások mögé valaki végre tegyen bizonyítékot”.

Ez a különbségtétel – vélemény és állítás határán – az, amit Rácz rendre elmaszatol: ha kritizál, véleményről beszél; ha vádol, akkor is véleménynek nevezi azt, aminek már jogi súlya van

– hangsúlyozza az elemzés.

A következetesség, a tényszerűség és a felelősségvállalás elvárása nemcsak a kormányt illeti meg, hanem mindenkit, aki a közvéleményt formálja – különösen akkor, ha „szakértői” pecséttel teszi. Ha a mérce egyszer ilyen, másszor olyan, a végén csak a zaj marad, ahol a leghangosabb nyer. A közönség feladata, hogy felismerje ezt a zajt, és a sejtetések helyett a bizonyítékokat, az önellentmondások helyett a koherenciát keresse – mindkét oldalon

– vonja le a következtetést a Transzparens Újságírásért Alapítvány.

Borítókép: A felgyújtott kárpátaljai templom (Forrás: Facebook)