Politikai érdekek állnak a „független szakértő” retorikája mögött

Rácz András „Oroszország-szakértő” retorikája a politikai kommunikáció törvényszerűségeit követi – hívta fel a figyelmet elemzésében a Transzparens Újságírásért Alapítvány. Az elemzés rávilágít, hogy Rácz András attól függően váltogatja a mércét, hogy ki áll az egyes állítások mögött.

A felgyújtott kárpátaljai templom Forrás: Facebook

Leleplezte Rácz András „Oroszország-szakértő” módszertani következetlenségét a Transzparens Újságírásért Alapítvány elemzése. Rácz, bár Oroszország szakértőjeként aposztrofálja magát, az orosz–ukrán háború kitörése után mégis az Ukrajnával kapcsolatos közlései miatt került reflektorfénybe, amelyek „egybe szoktak esni a kijevi vezetésnek kedves értelmezésekkel”.

A „szakértő” módszertani „rugalmasságát” két közelmúltbeli esemény, Sebestyén József halálra verése és a palágykomoróci templom felgyújtása kapcsán mutatja be az elemzés. Rácz mindkét esettel kapcsolatban élesen kormánykritikus állításokat tett, az igazi érdekességet azonban az jelenti, hogy mivel alapozta meg állításait.

Míg Sebestyén József ügyében a bizonyítékok hiányára hivatkozott, mondván, ha lenne perdöntő bizonyíték, azt már felfedték volna, a templomgyújtogatás ügyében azonban konkrét bizonyítékok nélkül azt sugallta, hogy „jó eséllyel benne volt” a magyar kormány a támadásban.

Az, hogy posztjai milyen utat jártak be a baloldali médiában, egyben megmutatja azt is, hogy „kinek volt kedves és kompatibilis ez a narratíva” – emeli ki az elemzés.

Bár az ukrán hatóságok elfogták a gyújtogatással gyanúsított 28 éves helyi férfit, a Rácz-féle gyanúsítás mégis tényként került a nyilvánosság elé – teszik hozzá.

Rácz szerepének egyik legérdekesebb vonása, hogy miközben médiamegjelenéseit a „független szakértő” aurájával próbálja hitelesíteni, retorikája és posztjai szinte tankönyvszerűen követik a politikai kommunikáció törvényszerűségeit: gyors, erős állítás; a bizonytalanság hol hangsúlyozása, hol elhallgatása, majd kritika esetén azonnali áldozatszerep. Ez a dinamika egyszerre szolgálja saját ismertségét és a kormánykritikus médiatér igényeit: hangzatos mondatokból címlap, sejtetésekből kattintás lesz. A szakértői felelősség azonban nem állhat meg annál, hogy „én csak kérdezek”: ha valaki következetesen tényekre hivatkozik, akkor a saját sejtetéseit is ugyanazon a mércén kellene megméretnie, különben a szakmai hitelesség nem több, mint kirakat

– érvel a Transzparens Újságírásért Alapítvány.

Rácz gyanúsításai a jogi felelősség kérdését is felvetik, hiszen állításaival névvel szerepeltek politikusok, illetve intézmények. A kormány ezzel szemben nem a vita jogát vonja kétségbe, csupán  „azt kéri számon, hogy a tényállítások mögé valaki végre tegyen bizonyítékot”.

Ez a különbségtétel – vélemény és állítás határán – az, amit Rácz rendre elmaszatol: ha kritizál, véleményről beszél; ha vádol, akkor is véleménynek nevezi azt, aminek már jogi súlya van

– hangsúlyozza az elemzés.

A következetesség, a tényszerűség és a felelősségvállalás elvárása nemcsak a kormányt illeti meg, hanem mindenkit, aki a közvéleményt formálja – különösen akkor, ha „szakértői” pecséttel teszi. Ha a mérce egyszer ilyen, másszor olyan, a végén csak a zaj marad, ahol a leghangosabb nyer. A közönség feladata, hogy felismerje ezt a zajt, és a sejtetések helyett a bizonyítékokat, az önellentmondások helyett a koherenciát keresse – mindkét oldalon

– vonja le a következtetést a Transzparens Újságírásért Alapítvány.

Borítókép: A felgyújtott kárpátaljai templom (Forrás: Facebook)