Csaknem két év után újra tevékenykedik labdarúgásunkban az egyik legképzettebb magyar – bár hosszú ideje Mainzban élő – szakember, Bódog Tamás, akit múlt csütörtökön szerződtetett Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója. A bemutatkozás jobban nem is sikerülhetett volna, szombaton a szabolcsi gárda 5-3-ra verte a sereghajtó Kaposvárt, ezzel valamelyest eltávolodott a kieső helyektől.
– Sok időm nem volt a töprengésre, múlt hét elején Révész Attila megkereste a menedzseremet, utána telefonon egyeztettem Attilával, kiderült, mindketten tudunk segíteni a másiknak. Szerdán repülőre ültem, megnéztem a Kisvárda zalaegerszegi meccsét, csütörtökön aláírtam a szerződést, szombaton megvertük a Kaposvárt. Ennyi volt az egész – idézte fel a villámigazolás történetét a 49 éves edző.
Bódog a Rajna partjáról is figyelemmel kíséri a magyar futball történéseit, Kisvárdáról tudta, hogy az elmúlt években – nem csak a futballban – komoly fejlődésen ment át. – Ugyanakkor az is igaz, hogy az ország félreeső szegletéről beszélünk, korábban sohasem jártam még ott. Az északkeleti régió azonban nem ismeretlen számomra, hiszen legutóbbi magyarországi munkahelyem Miskolcon volt. A 2018. áprilisi menesztésem óta az első év arra ment el, hogy házat építettem, átköltözött a család, nem is nagyon volt kedvem munkát vállalni a félbeszakadt diósgyőri „kaland” után. A gyerekeim elkezdtek egyetemre járni, én meg barangoltam a világban, meglátogattam néhány klubot, Németországban, Dániában, Ausztriában, Angliában meccseket néztem, kétszer kinn voltam Liverpoolban Kloppónál (Jürgen Klopp) tíz-tíz napot. Vele még együtt játszottam annak idején Mainzban, edzőm is volt, azóta baráti a kapcsolatunk.
Az elszántsága az évek során mit sem változott
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Bódog Kisvárdán működő klubot talált, nem romokban heverő csapatot, még ha nem is titkolja, hogy lesz tennivalója bőven, mire saját képére tudja formálni az együttest. Annyiból szerencsés a szakember helyzete, hogy sok a külföldi, akik nem a magyar futballban szocializálódtak, nekik nem szükséges elmagyarázni, mi az a gegenpressing, az egyérintős futball, a proaktív, kezdeményező játék.
– Össze kell csiszolódnunk a játékosokkal, természetesen idő kell, mire el tudom fogadtatni velük a filozófiámat. Úgy érzem, ezek a játékosok nem fognak morogni, ha sokat követelek tőlük, ahogy Diósgyőrben, ahol a keret háromnegyede magyar volt. A közös nyelv egyébként az angol meg egy kicsit a magyar, azzal a két-három hazai futballistával. Egyre inkább próbálják megvalósítani azt, amit kérek tőlük. Az is kétségtelen, hogy a csapat helyzetében – nem állunk messze a kiesőzónától – a pontok gyűjtögetése a legfontosabb, mert a futballban minden az eredmény, a többi csak utána következik. De a Kaposvár ellen mutatott hozzáállással tudunk majd fölfelé lépegetni a tabellán.
Bódog a bátor támadójátékot követeli meg mindenkori csapatától, a sok helyzet kialakítását és lehetőség szerint azok értékesítését. Nagyjából vevők a játékosai erre a filozófiára, bár a Kaposvár elleni meccsen akadt egy-két kivétel. – Idő kell ahhoz, hogy mindenki elfogadja a módszereimet, de szerintem előbb-utóbb az önfejűbbek is beállnak a sorba, különben… Ebben a szigorban szerencsére partner a vezetőség, s az eddigiek alapján biztos vagyok benne, hogy itt senki sem fog hátba szúrni. Révész Attila szókimondó ember, de inkább mondja meg szemtől szembe a véleményét, és akkor van miről vitatkozni. Sportigazgatónk is az igényes munka híve, azaz megvan a közös nevező. Nekem az edzői hivatás nulla-huszonnégy órás elfoglaltság, most, amikor ön telefonon hívott, éppen Békéscsabára tartok, megnézem a Puskás Akadémia Magyar Kupa-meccsét, mivel szeretem alaposan feltérképezni a soron következő ellenfelet.
