A svédekkel szemben a norvégok elleni negyeddöntő a tét

Félidejéhez érkezett, sőt már túl is haladt rajta az olimpia Tokióban. Azért is van okunk átmeneti mérleget vonni, mert két tradicionálisan magyar sikersportágban, úszásban és vívásban – mint ahogy cselgáncsban is – befejeződtek a versenyek. Milák Kristóf ezüstérmével a 100 méteres pillangóúszásban hatra gyarapodott az érmeink száma (2-2 arany, ezüst és bronz bontásban), amivel a 19. helyen állunk az éremtáblázaton. Ennél valamivel talán többet reméltünk, de Berecz Zsombor medáljának már csak a színe kérdéses, s hétfőtől a birkózók és a kajak-kenusok, majd az öttusázók még javíthatnak az összképen. A csapatsportágak pedig összekötik a két hetet, remélhetőleg minél tovább.

Zácsik Szandrán a svédek ellen is sok múlik Fotó: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport

Acélosak lesznek-e a svédek?

Női kézilabda-válogatottunk már-már a vesztőhely kapujából kanyarodott vissza. Három vereség – sorrendben Franciaország (30-29), Brazília (33-27), Oroszország (38-31) – után a negyedik meccsén 29-25-re legyőzte Spanyolországot, és életben tartotta a továbbjutási reményeket. Köszönhetően annak, hogy mindenki felnőtt a feladathoz, élen az ifjú irányítóval, Vámos Petrával.

A remények akár eséllyé is érhetnek. Pedig első ránézésre elég göröngyösnek tűnik az út a nyolc közé, egyszerre három feltételnek is teljesülnie kell ahhoz, hogy a magyar válogatott továbbjusson a B csoportból. Mondanánk, hogy mindenekelőtt a magyar válogatottnak hétfőn (9.15-től) le kell győznie a már garantáltan csoportelső svédeket. Ám ez csupán a harmadik kívánság a sorban. A mieink meccse előtt játsszák ugyanis a Brazília–Franciaország és az Oroszország–Spanyolország találkozókat. Előbbin arra van szükség, hogy a két hárompontos együttes összecsapása ne végződjön döntetlenre, utóbbin pedig arra, hogy nyerjenek az oroszok. Külön-külön egyik feltétel sem tűnik teljesíthetetlennek. A döntetlen kevéssé valószínű eredmény, szigorúan nézve a franciák erősebbek, miként az oroszok is a spanyoloknál, a svédek pedig már garantáltan csoportelsők, miért strapálnák magukat ellenünk?

Zácsik Szandrán a svédek ellen is sok múlik
Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

Ha mindhárom feltétel teljesül, akkor Spanyolország és Brazília vagy Franciaország előtt a magyar válogatott negyedikként végez a csoportban, azaz folytathatja a negyeddöntőben. Hogy érthetőbb legyen a helyzet, így a B csoport állása 4 forduló után: 1. Svédország 7 pont, 2. Oroszország 5, 3. Spanyolország 4, 4. Brazília 3, 5. Franciaország 3, 6. Magyarország 2.

Reméljük, nem lohasztja le a magyar lányok lelkesedését, hogy a negyeddöntőben – ez már eldőlt – a mumus Norvégiával találkozhatnak.

Miért is Hollandia?

Csapataink közül a női vízilabdázók túl vannak az előcsatározásokon, kedden már negyeddöntőt vívnak Hollandiával. Kicsit aggasztó, hogy a csoportkör végére hanyatlást mutat a formájuk.

Jól kezdték a tornát, az erős bírói nyomás ellenére Oroszországgal – sakkos szakzsargonnal – fölülről játszottak döntetlent (10-10), majd nagyszerűen folytatták, legyőzték (10-9-re) a címvédő, a sportágban durván másfél évtizede lényegében egyeduralkodó Egyesült Államokat. A leggyengébbnek ítélt ellenféllel, Japánnal szemben már csikorgott a gépezet, csak az utolsó negyedben sikerült megtörni az ázsiai csapatot. Vasárnap Kína ellen pedig egyenesen szenvedett Bíró Attila csapata. A kínaiak kiszorítottak minket a saját kapujuk elől, ezért vérszegények voltak a lövéseink, ellenfelünk viszont emberelőnyből rendre betalált, s félidőre elhúzott 7-2-re. A végére ugyan sikerül némileg szorossá tenni a meccset, de tényleg csak némileg, az egyenlítésért egyszer sem támadhattunk, s végül 11-9-re kikaptunk.

– A helyzeteink megvoltak, de sokszor hibáztunk a kapu előtt, nem pörögtek a kezek és a lábak. Nehéz lett volna fordítani, de szépen visszajöttünk. Jó lett volna a csoport élén végezni, de azért nem adnak semmit. Volt két bravúros meccsünk, ma gyengébben játszottunk, de ez belefér, a következő meccs a legfontosabb, azt kell megnyerni. Mindegy, hogy Kanada vagy Hollandia jön, nyerni kell, a négy közé szeretnénk kerülni – értékelte a meccset Bíró Attila, s tekintett előre egyúttal a negyeddöntőre.

Hogy miért Hollandiával játszunk a negyeddöntőben, annak megértéséhez érdemes rövid kitérőt tenni. Először nézzük a mi csoportunkat! A hatpontos Egyesült Államok mögött, Oroszországgal egyformán öt ponttal lettünk másodikok, a gólkülönbségtől függetlenül. Mégpedig a vízilabdában honos furcsa szabály értelmében. Eszerint pontegyenlőség esetén elsősorban az egymás elleni eredmény dönt – ami döntetlen –, másodsorban viszont a csoportelső elleni eredmény, ami nekünk kedvez, hiszen legyőztük az USA-t. Ez eddig érthető és világos.

De hogy miért Hollandia lett a harmadik az A csoportban, az már kacifántosabb történet. Azután, hogy Hollandia 16-12-re legyőzte Kanadát, az élen spanyol, holland, ausztrál körbeverés alakult ki. E trióban a gólkülönbség alapján Spanyolország, Hollandia, Ausztrália az első három sorrendje. Gondolnánk mi… A FINA azonban ekkor is úgy okoskodik, hogy Spanyolország az első, mögötte pedig a pontegyenlőségnél az egymás elleni eredmény (15-12) Ausztráliának kedvez, tehát Ausztrália a második, Hollandia pedig a harmadik.

A vízilabda tényleg követhetetlen sportág. S nem csak amiatt, ami a víz alatt történik.

De ne csak a vereségen, ezen is lépjünk túl! Innentől legalább minden világos. A magyar válogatott Hollandiával találkozik a negyeddöntőben, ha nagyot akarunk mondani, ez a torna legfontosabb mérkőzése.

A negyeddöntőre élezik a formát

A férfi vízilabdások ellentétes tendenciát mutatnak. Bemutatkozásképpen kikaptak a görögöktől (10-9), Japán ellen a 8-8-ra végződött első félidő után a második már egészen jól nézett ki (16-11), a Dél-Afrika elleni játszadozás (23-1) értékelhetetlen, az USA feletti magabiztos győzelem (11-8) annál inkább. Ezen a meccsen helyenként már vérbeli pólót láthattunk.

– Szépen emelkedik a játék minősége, szeretném, ha ez lineáris vonal lenne, eddig jó az irány. Az amerikai jó csapat, de azért van nála jobb is, például az olasz, amellyel biztosan parázs meccset vívunk majd a csoportelsőségért – foglalta össze a lényeget Märcz Tamás szövetségi kapitány, kiemelve, az a cél, hogy a negyeddöntőben jöjjön ki a csúcsforma.

Az olaszok elleni meccset magyar idő szerint hétfő hajnalban játsszák. Fölösleges jósolgatni, de kis túlzással mindegy is, hogy a szerdai negyeddöntőben a másik ágról Szerbiával, Horvátországgal, Montenegróval vagy Spanyolországgal kell meccselni a négy közé jutásért. Ahogy a nőknek, a férfiaknak is a negyeddöntő a kulcsmeccsük az olimpián. Ha bejutnak a négy közé, nagy baj már nem érheti őket, de ha London és Rio után ismét kiesnek a nyolc között, akkor megint csak lehet magyarázkodni, hogy ugyan nem jött ki a lépés, de azért mi vagyunk a legjobbak a világon…

Milák és a többiek

A hét végére egyetlen magyar úszó maradt versenyben az olimpián. aki pillangón a 200 méteren szerzett aranyérem mellé egy ezüstöt gyűjtött 100-on. Nagy csatát vívott az amerikai Caeleb Dressellel, ha két-három méterrel hosszabb a medence, le is hajrázza, de hát Széles Sándor bölcsességét idézve, 1896 óta 100 méter a táv, nem 101. Így viszont, hiába úszott Milák gyorsabban, az döntött, hogy Dressel jobban rajtol és jobban delfinezik, viszont magyar riválisának köszönheti, hogy világcsúcsot repesztett 49,65 másodperccel. Nem véletlenül emelte föl Milák kezét a célba érés után, bár fordítva talán illendőbb lett volna.

– Kétszáz méteren csak magammal versenyzek, százon viszont adott az ellenfél, akit el akarok kapni – magyarázta az új magyar csillag, miért is örül szinte jobban ennek az ezüstnek, mint az aranynak.

– Csodálatosan, azt is mondhatnám, tökéletesen pillangózik – méltatta Dressel Milákot, majd hozzátette: – Egy nap biztosan kiüt a nyeregből. Igyekszem kapaszkodni, hogy ez a pillanat minél később jöjjön el.

A magyar úszók Milák két érmével zárták az olimpiát. Ennél azért többet reméltünk. Helyezések viszont akadtak bőven. Negyedik lett 400 vegyesen Verrasztó Dávid, valamint egyaránt 200 pillangón és ötödik Telegdy Ádám (200 hát), (400 vegyes) és a 4×100-as férfi gyorsváltó; hatodik (400 vegyes), hetedik 200 vegyesen Hosszú Katinka és a 4×200-as női gyorsváltó, nyolcadik pedig Németh Nándor (100 gyors). Sajnos a jövőt is szinte kizárólag Milák jelenti, s fel kell készülni arra, hogy több klasszisunk (Hosszú, Kapás, Verrasztó) pályafutása a végéhez közeledik.

Az ausztrál Emma McKeon hét érmet szerzett Tokióban
Fotó: MTI/AP/Jae C. Hong

A nemzetközi mezőnyből két klasszist ki kell emelni. összesen öt aranyéremmel zárta a versenyeket, amivel jó eséllyel ő lesz az egész olimpia legeredményesebb sportolója. Egy arannyal marad el tőle az ausztrál Emma McKeon, aki viszont három bronzot is gyűjtött, ezzel beállított egy feledésbe merült rekordot. A nők között eddig egyetlen sportoló akad az ötkarikás játékok történetében, aki egy olimpián hét érmet szerzett: az orosz (helyesebben szovjet) Marija Gorohovszkaja még 1952-ben, tornában.

A vívóviadalok számunkra dicstelenül értek véget, női tőrcsapatunk után női kardcsapatunk is kiesett már a negyeddöntőben. A vívók összességében mégis kitettek magukért egy arany- (Szilágyi Áron, kard egyéni), egy ezüst- (Siklósi Gergely, férfi párbajtőr) és egy bronzéremmel (férfi kardcsapat), s Márton Annától a kard egyéniben sérülten elért negyedik hely is szép eredmény.

Cselgáncsban egy érem, egy bronz jutott (90 kg) révén, s előzetesen nagyjából erre lehetett számítani; Pupp Réka közel állt a bravúrhoz, végül ötödik lett.

Mától a birkózókra és a kajak-kenusokra szegeződik a figyelem. Birkózásban mindjárt ma mutatkozik be – méghozzá jónak mondható sorsolással – a legnagyobb favoritunk, a világbajnoki címvédő Kajak-kenuban kedden, csütörtökön és szombaton lesznek döntők. A kedd különösen erős napnak ígérkezik. A vitorlázó a második helyről várja a finndingisek éremfutamát, s szőnyegre lép Sastin Mariann és is. Hátravan még a nyílt vízi úszás, Péni István sportlövő legerősebb száma (mindjárt ma), továbbá az öttusa. Még bőven megduplázhatjuk az érmeink számát.